Az óceán fenekén képzeli el új adatközpontjait a Microsoft
Vízalatti adatközpontokat hozna létre a Microsoft, amelyek akár húsz éven keresztül érintetlenül működnének az óceánok fenekén a part közelében. A szerverekkel megpakolt vízalatti kapszulák a jövőben akár saját energiaellátásukról is gondoskodhatnak majd.
Merész kezdeményezésről számolt be a Microsoft: az óriáscég a jövőben a tengerek, óceánok mélyére süllyesztené leendő adatközpontjait. A vállalat a tervezőasztalról már át is ültette a projektet a gyakorlatba és a víz alatt is kipróbálta első, szerverekkel megpakolt vízalatti kapszulájának prototípusát.
A Project Natick névre keresztelt elképzelés a cég szerint számos előnyt hozhat a hagyományos, szárazföldi létesítményekkel szemben. A nagyvállalatok adatközpontjaikat előszeretettel telepítik hidegebb éghajlatú területekre, hogy így könnyebben és olcsóbban számolhassanak le a komplexumok által termelt nagy mennyiségű hővel. A víz alatt elhelyezett szerverparkok hűtés szempontjából ugyanakkor lépéselőnnyel indulnak, azokat a vállalat ennek megfelelően nagyvárosokhoz jóval közelebb is elhelyezheti, ezáltal jócskán lerövidítve azok tényleges távolságát a felhasználóktól. Ahogy a cég is rámutat, a bolygó lakosságának több mint fele lakik az óceánpartok 200 kilométeres körzetében, akik számára előnyös lehet az adatközpontok közeli pozíciója - ráadásul az esetleges bővítési feladatokért sem kellene messzire menni.
Microsoft's underwater datacenter: Project Natick
Még több videóCI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.
A cég szerint ha a kapszulák sorozatgyártásba kerülnek, azok telepítési ideje mindenestől nagyjából 90 napba telne, ez pedig jelentősen kevesebb, mint a szárazföldi adatközpontok felhúzásához szükséges, akár több éves időtartam. Igaz egy-egy kapszula kapacitása önmagában valószínűleg számottevően szerényebb mint egy teljes komplexumé, az elkészült darabokat a vállalat azonnal csatasorba állíthatná. Hosszabb távon a hasonló vízalatti komplexumok akár saját energiaellátásukról is gondoskodhatnak majd, a vízalatti áramlatokat vagy épp az árapály jelenséget kihasználva.
Az elképzelés természetesen rengeteg kihívást tartogat. Ilyen például a rendszeres karbantartás, amely az akár száz méternél is mélyebben a víz alatt nyugvó kapszuláknál értelemszerűen nem kivitelezhető, illetve a kapszulák esetleges környezeti hatásai. Bár a Microsoft szerint a tesztidőszak alatt semmilyen negatív hatást nem tapasztaltak, ez sok, nagyobb kapszula esetében még megváltozhat.
A vállalat a korlátozott karbantartási lehetőségeket figyelembe véve tervezi meg a víz alá süllyesztett tárolókat, azokat első körben öt év érintetlen működésre rendezi be, a következő generációt pedig akár egyhuzamban húsz évig is a víz alatt hagyná. Ez érdekes kérdéseket vet fel a felhasznált alkatrészek, összetevők és komponensek szintjén - a standard adatközponti megoldásokat ugyanis nem kimondottan a hosszú életre, inkább a redundanciára és könnyű cserélhetőségre tervezik.
A Microsoft először 2013-ban kezdett foglalkozni a vízalatti adatközpontok ötletével, miután azt a cég egyik dolgozója Sean James - aki nem mellesleg korábban az Egyesült Államok hadseregének egyik tengeralattjáróján szolgált - egy ThinkWeek beadvány keretei között felvetette. A projekt megvalósításába 2014-ben fogtak bele, tavaly pedig az első, Leona Philpot névre keresztelt kapszula is vizet ért Kalifornia partjainál. A szerverekkel megpakolt acéltartály több mint három hónapot töltött a víz alatt, majd 2015 decemberében halászták ki és szállították Redmondba, a cég szerint egy sor sikeres tesztet követően.
A vállalat ígérete szerint a kezdeményezés weboldalán folyamatosan beszámol a vízalatti adatközponttal kapcsolatos előrelépésekről.