Fontos hiányzó kompetenciát vásárol(hatot)t a Micron
A gyártó eddig vezérlők tekintetében külső beszállítókra szorult. A problémát a Tidal Systems akvizíciójával orvosolná, és így így az SSD-piac teljes értékű szereplőjévé válhatna.
Teljes értékű SSD-gyártóvá válhat a Micron, miután az amerikai vállalat egyelőre ismeretlen összegért felvásárolja a nagyon fiatal, mindössze tavaly alapított Tidal Systemset – értesült a Tom's Hardware. Érdekes, hogy a Micron vezetői a múlt hét csütörtökön tartott negyedéves elemzői konferenciahíváson még egy szóval sem említették a tranzakciót, és hivatalos bejelentést egyelőre egyik fél sem adott ki – mindenesetre cáfolat sem érkezett az egyik legnagyobb hardveres lap értesülésére, így vélhetően a hivatalos bejelentés napokon belül megtörténik.
A hír azért fontos, mert a Micron eddig komoly lemaradásban volt az SSD-piacon legnagyobb versenytársaival (Samsung, Intel, Sandisk, SK Hynix, Seagate, Toshiba) szemben, ugyanis házon belül eddig nem rendelkezett a flash-alapú háttértárakhoz szükséges vezérlők tervezési kompetenciájával. Konkurensei közül ezt a hiányt többen – lényegében az Intel és a Samsung kivételével mindenki – szintén felvásárlással pótolták: A Seagate például tavaly 450 millió dollárt fizetett az Avagónak az LSI flashmemóriás üzletágáért (és ennek keretében a rendkívül népszerű SandForce vezérlőchipekért), a Toshiba az OCZ akvizíciójával jutott hozzá az Indilinx technológiáihoz (bár előtte saját fejlesztéssel is rendelkezett), az SK Hynix pedig 2012-ben az LAMD-t (Link-A-Media Devices) húzta be.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A Micron a múlt heti elemzői konferenciahíváson jelentette be, hogy még az év vége előtt megkezdi 16 nanométeres csíkszélességen készülő TLC NAND flash-alapú termékeinek szállítását – bár még csak kis mennyiségben, az igazi tömegtermelés jövőre indulhat be. A cellánként több bitet tároló technológiák esetében viszont a tárolt bitek számának növekedésével a hibák mennyisége is emelkedik, a hibajavításhoz így hatékony hibajavítási kód szükséges.
A Tidal Systems erre a problémára az LDPC-t (Low-Density Parity Check) vetette be, amely nagyobb blokkméretű adatcsomagok esetében az egyik legjobb hibajavítási kódolás. Az LDPC kódokat két paraméter határozza meg: egy bit az üzenetblokkból a kódszó hány paritásbitjének meghatározásában vesz részt, illetve a kódszó egy paritásbitjének meghatározásához hány bit szükséges az üzenetblokkból. A kód generátormátrixa akár több ezer sorból és oszlopból is állhat, viszont – ahogy a neve is mutatja – alacsony sűrűségű, azaz a kódszó bitjeit kevés számú üzenetbit határozza meg, a mátrixban a 0-k jelentős túlsúlyban vannak az 1-ekhez képest. A dekódolás két módon, bitinvertálással ("kemény" mód) és üzenettovábbítással ("lágy" mód) történhet – mindkettő iteratív, és ezért nagyon teljesítményigényes, de a lágy (és leginkább számításigényes) móddal lehet magasabb bithibaarányt elérni.
A fenti alkalmazási (teljesítménybeli) nehézség miatt egyelőre még kevés gyártó használja ezt a kódolást – például az Intel az adatközpontokba szánt P3700-as sorozatú meghajtóiban és a mobilos üzletágát épp leépítő Marvell is bizonyos vezérlőiben.
A Tidallel nagyon komoly "szürkeállományt" is szerez a Micron. A cég alapítói, Mike Lee és Dr. Cody Wu az iparág krémjébe tartoznak – Lee az SK Hynix által felvásárolt LAMD-nél rakta össze, majd vezette az SSD-vezérlők fejlesztéséért felelős csapatot, Wu pedig az LDPC kódolás egyik legjobb gyakorlati szakemberének számít. A vezetőség többi tagja szintén "SSD-s" múlttal (SandForce, LSI) rendelkezik, bár arról egyelőre nincs információ, hogy a felvásárlással mindenki folytatja-e munkáját a Micron kötelékében. A Micron egyébként az Intellel karöltve közben egy új rezisztív memóriatechnológiát is kifejlesztett, a 3D XPointról korábban részletesen itt itt írtunk.