IVSZ: Az iskolai digitális oktatás megújítási terve
"A köznevelés feladata az életre nevelés, felkészítés a munkavállalásra. Ennek ma már elengedhetetlen része a digitális készségek fejlesztése, amely a Nemzeti Alaptantervben is megjelenik. Mégis a köznapi tapasztalat az, és a vállalkozások is arról számolnak be, hogy a diákok nem rendelkeznek megfelelő digitális ismeretekkel és ezért kevésbé állják meg a helyüket a világban és nem tudnak olyan állásokat betölteni, amelyek igénylik a megfelelő az ilyen jártasságot, vagy – informatikai szakmák esetében – az informatikai szaktudást. Mindez visszafogja a gazdasági fejlődést és rontja a foglalkoztatást." Az IVSZ kiáltványa következik.
A digitális írástudás, a mindannyiunkat egyre inkább körülvevő informatikai eszközök kezelésének és irányításának képessége mára alapvetővé, szükségessé vált. Nemcsak a munkaerőpiacon, de a mindennapi életvezetésben is megkerülhetetlen ez a kulcskompetencia. Az elmúlt évtized növekvő elvárásai ezért a legutóbbi Nemzeti Alaptanterv (Nat 2012.) módosításánál az informatika tantárgyba sűrítették az elvárásoknak megfelelő kimeneti követelményeket.
Mindez azonban a legjobb esetben is legfeljebb a felhasználók legalacsonyabb szintű képzéséhez, felkészítéséhez elegendő. Az informatikai vállalkozások számára szükséges munkaerő kiképzéséhez, felkészítéséhez nem. Sőt ma már a munkaerő-piacon kívül, a mindennapi életben is olyan mélyen beágyazottak az informatikai szolgáltatások, hogy a megfelelő készségek és tudás nélkül már a hétköznapokban sem érvényesülhetünk sikerrel.
Nem találkozik a munkaerőpiaci kereslet az oktatás által kibocsátott kínálattal
Az óriási, ma már globális kereslet ellenére a Magyarországi iskolák képtelenek kellő számban és minőségben kibocsátani digitális munkahelyeken helyt állni képes embereket, ami már a mostani munkaerőpiacon is jelentős hátrányt jelent, de mire a mostani diákok a munkaerőpiacra kerülnek, addigra a most megszokott szakmák egy része eltűnik, gépek és szoftverek helyettesítik az egyszerű szakmák jelentős részét, másrészt a keresleti oldalon digitális – részben ma még nem is definiálható – munkahelyek jelennek meg.
Az alapvető felhasználói ismereteken lényegesen túlmutatnak a programozókkal, programtervezőkkel szembeni elvárások. Az ő képzésükre, felkészítésükre, felkutatásukra, motiválásukra azonban a köznevelésnek még nincs programja. Ennek az a következménye, hogy informatikai pályára kevesebben jelentkeznek, mint ahányan a nyugdíj, vagy a külföldi munkavállalás miatt elhagyják a hazai informatikai munkaerőpiacot.
Az informatikai pályát választók alacsony létszáma miatt a hazai informatikai ipar veszít versenyképességéből és import munkaerőre szorul Ukrajnából, és a Közel-Keletről, holott az informatikai munkavállalók az átlagnál lényegesen magasabb bérezésre számíthatnak annak köszönhetően, hogy az informatika a legdinamikusabb fejlődő és a leggyorsabban növekvő hozzáadott értékű ágazat. Magyarország nemzetközi versenyképességének egyik fő motorja az az informatika, amely egy egyre inkább elöregedő, megfelelő utánpótlás nélküli munkaerőbázisra támaszkodik.
Következmény: a diákok felnőve nehezen jutnak majd munkához, mert nem rendelkeznek a megfelelő digitális képzettségekkel.
Javaslatcsomag a megoldásra
Az IVSZ összegyűjtötte az iskolák IKT fejlesztési képességét gátló problémákat és egy komplex javaslatcsomagot dolgozott ki, amellyel a köznevelés alacsony digitális készség fejlesztő képessége javítható.
Az IVSZ által feltárt problémák az oktatásban:
- Elavult eszközrendszer
- Alacsony internet sávszélesség
- Támogató elektronikus szolgáltatások és digitális tartalom hiánya
- Rendszergazdák és karbantartás hiánya
- A digitális oktatásra felkészítő pedagógusképzés hiánya
A digitális oktatás több, egymásra épülő elemből álló komplex rendszer, amelyek egymás nélkül sem működőképesek, ezért nem rangsorolhatóak egyértelműen. Az alábbi helyzetkép a digitális oktatás nélkülözhetetlen feltételeit tekinti át európai összehasonlításban.
Internetelérés/Hálózati sávszélesség
Európában, hasonlóan Magyarországhoz az iskolák döntően ADSL technológiával csatlakoznak a világhálóhoz. Az intézményeknél mért átlagos sávszélesség azonban a magyarországi iskolákban jellemzően alacsonyabb az európai átlagnál. Különösen alacsony az aránya a 30 Mb/s vagy ennél magasabb kapcsolattal rendelkező intézményeknek. Az átlag Magyarországon 4 Mb/s, ami nemcsak az európai összehasonlításban tartozik a sereghajtó utolsó 20%-ba, de objektíve is alkalmatlan az elvárt informatikai szolgáltatások kiszolgálására.
A funkcionálisan minimálisan szükséges 30 Mb/s Magyarországon csak az intézmények kevesebb, mint 10%-ban érhető el. Az intézmények 70%-a 10 Mb/s sávszélességgel sem rendelkezik.
Eszközellátottság
Magyarország az EU átlagnak megfelelően ellátott számítógépekkel, de az eszközök kora és eloszlása már sok kívánnivalót hagy maga után. Magyarországon az iskolai számítógépek túlnyomó többsége a számítógép laborokban van, ezért ezek például a természettudományos órákon nem érhetőek el. Bár EU szinten viszonylag magas a használható eszközök aránya, de koruk alapján a hazai eszközök a legelöregedettebb gépparkok közé tartoznak.
A számítógépek öregedése néhány éven belül a teljes eszközpark használhatatlanságához vezet megfelelő eszköz utánpótlás, állagmegőrzés nélkül. Az öreg gépparkot viszonylag magas arányban azért sikerül a hazai iskoláknak működőképesen tartaniuk, mert már hozzászoktak ahhoz, hogy önállóan kell megoldaniuk a karbantartást, javítást, sokszor a tanárok és szülők hozzájárulásának segítségével.
További negatív adat, hogy a gépeknek csak mintegy haramada kapcsolódik az internethez, illetve hogy a meglévő gépek is jellemzően a magasabb jövedelmű lakosságú településeken, városokban találhatóak meg, ami nagyon jelentős esélyegyenlőtlenséget generál a hátrányos helyzetűek kárára, akik otthon is kisebb valószínűséggel férnek hozzá informatikai eszközökhöz.
Az utóbbi korrelációval éppen ellentétes adatokat mutat ugyanakkor Magyarországon az interaktív táblákkal való ellátottság. Interaktív táblákat jellemzően a természettudományos tantermekben, az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező lakosságú települések iskoláiban lehet találni itthon. A pozitív megkülönböztetés oka az esélykompenzáló eloszlás mögött az, hogy fejlett Közép-Magyarországi Régió – kifejezetten ilyen céllal – nem részesült az interaktív táblák beszerzését támogató TIOP pályázatból.
Digitális "szövegértés" - problémamegoldási képesség technológiai környezetben
Többnyire a köztudatban a digitális írástudás képessége jelenik meg, de a mai munkaerőpiaci, társadalmi és egyéb elvárások elsősorban nem azt várják el, hogy egy ember képes legyen digitális struktúrákat létrehozni. A kritikus képesség a meglévő rendszerek használata, a hatékony információkeresés és szűrés, az eszközök megfelelő kombinálásának képessége, a rugalmasság, alkalmazkodó képesség. A diákok képességeit összehasonlító, közismert PISA felmérésnek van egy olyan modulja, ami ezeket a területeket vizsgálja, összefoglaló néven ezt digitális problémamegoldásnak nevezi, de digitális írástudásként is jellemezhetjük.
A vizsgálat során a diákoknak olyan egyszerűnek tűnő feladatokat kell interneten, digitális eszközök segítségével végrehajtani, mint például egy vonatjegy megvásárlása, menetrendek alapján utazás megtervezése, megadott fogalmakról való adatgyűjtés, összetett kérdésekre való válaszadáshoz információkeresés.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A közvélekedéssel ellentétben a fiatal generáció egy jelentős része nem használja készségszinten a digitális eszközöket, a látszólag folyamatos eszközhasználat gyakran kimerül egyszerű kommunikációs, közösségi vagy multimédia funkciókban, de gyakran egyszerű eszközbeállítások vagy triviálisnak gondolt folyamatok is problémát okoznak. A PISA felmérés Magyarországra vonatkozó részében meglepő eredményeket találunk, amiből következtetni lehet arra, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem alkalmas arra, hogy a digitális írástudást fejlessze, sőt bizonyos szempontból ellentétes hatást fejt ki.
A digitális eszközhasználat mellőzöttsége, különösen a középiskolában, jelentős esélyegyenlőségi hátrányt eredményez és csökkenti a munkaerőpiaci érvényesülés lehetőségét a tanulók legalább egyharmada számára. Különösen rémisztő, hogy ez az alacsony használati arány nem is a lassú emelkedés, hanem már egy csökkenés eredménye, amely az informatika óraszámok lecsökkentéséből és az IKT háttérbe szorításából fakad.
Digitális oktatás fejlesztésének problémái
Az elmúlt fejlesztési időszak (2007-2013) és más, korábbi programok tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy az digitális oktatási fejlesztés az iskolákban nem feltétlenül érte el az elvárt, optimális hatást. A digitális oktatás ugyanis egy komplex rendszer, amelynek minden elemét össze kell hangolni technológiai, de elsősorban pedagógiai szempontból. Egyes elemeinek fejlesztése nem vezet a teljesítmény javulásához, sőt, bizonyos esetekben (UK, Norvégia, EUN 2006) kutatások kimutatták a tanulói teljesítmény visszaesését az infokommunikációs eszközok fejlesztését követően. A visszaesés oka elsősorban a pedagógusok megfelelő képzésének hiányosságaira és a hiányzó módszertani, tartalmi eszközökre volt visszavezethető.
A fejlesztések másik, gyakran megjelenő problémája a fenntarthatóság. A külön fejlesztési forrásokból finanszírozott, nagy értékű eszközfejlesztést az intézmény általában a saját költségvetéséből nem tudja megismételni 3-4 évente, így a gyorsan avuló eszközök nem tudnak tartósan beépülni a pedagógiai rendszerbe, így a megfelelő hatást sem tudják kifejteni.
A közelmúltban lezajlott technológiai fejlesztéseket is figyelembe véve és az előbbiekben leírt tapasztalatok alapján új típusú digitális oktatási fejlesztések váltak szükségessé. Önmagában az IKT fejlesztést célzó beruházások nem váltak sikeressé. A számítógépek számának növelése például önmagában nem vezet kimutatható teljesítménynövekedéshez, miközben jelentős többletterhet ró az iskolára (őrzés, karbantartás, kezelés, üzembentartás).
Azok a fejlesztések lettek sikeresek, amelyek pedagógiai célokhoz kötődtek és eszközjelleggel tartalmaztak IKT eszközberuházást, tehát azok kötelezően beépültek a pedagógiai folyamatba.
Az IVSZ összegyűjtötte az iskolák IKT fejlesztési képességét gátló problémákat, egy komplex javaslatcsomagot dolgozott ki, amellyel a köznevelés alacsony digitális készség fejlesztő képessége javítható. A javaslatokat két részre osztottuk: az első részben az alapvető stratégiai javaslatokat gyűjtöttük össze, míg a javaslatcsomag második részében a hazai szélessávfejlesztési tervvel párhuzamosan végrehajtható, annak hatásait erősíteni képes, operatív teendőket listáztuk.
Lehetséges fejlődési irányok a digitális oktatásban:
Beavatkozás: a 2018-ig megvalósítható teendők
Az IVSZ várja az Iskolai Digitális Oktatás Megújítási tervével kapcsolatos véleményeket, ötleteket, visszajelzéseket. A szövetség igyekszik összegyűjteni a jó példákat, a digitális gazdaságra a diákokat megfelelő módszerekkel felkészítő gyakorlatokat, projekteket – ezek bemutatásával, a többi iskola és szervezet felé kezdeményezett tudásmegosztással javíthatóak az aggasztó viszonyok.
A kiáltványt az IVSZ ma tette közzé, a dokumentummal és a célkitűzéseivel lapunk is teljes mértékben egyetért, ezért változtatás és kommentár nélküli közlése mellett döntüttünk.