Új jogágat szülhet a drónok terjedése

Nem újdonság, hogy a jogalkotásért vagy az egy-egy terület szabályozásáért és felügyeletéért felelős hatóságok csak nagy lemaradással reagálnak az olyan technológiai újdonságokra, melyek képesek teljesen újrarajzolni bizonyos iparágak addig megszokott működését. Tavaly, amikor egy magyar cég ügyvezetőjével beszélgettünk egy pilóta nélküli repülő járművek (unmanned aerial vehicle, UAV) számára fejlesztett automata ütközéselkerülő rendszer fejlesztése kapcsán, a műszaki részletek ismertetése közben szinte percenként került szóba a dolog jogi oldala is.

Az elejtett megjegyzésekből egyértelmű volt, hogy a vállalkozás hiába lát hatalmas lehetőséget a drónok térnyerésében, fejlesztési és üzletépítési tevékenységét képletesen szólva hátra kötött kezekkel, zsákban futva végzi – attól tartva, hogy a zavaros, erősen foghíjas jogi környezetben lavírozva nagyon megütheti a bokáját. Bár több forrásból is hallottuk, hogy a területen egyre erősebb a lobbitevékenység, a jogalkotói munka egyetlen kézzel fogható eredménye a mai napig a NAIH (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) tavaly novemberben kiadott ajánlása “a drónokkal megvalósított adatkezelésről”.

Mi is a drón?

Pontos, “tankönyvi” definícióra egyelőre nem érdemes számítani, hiszen még a kérdés szabályozásában nálunk előbbre járó országokban is nagyon nehezen tudják eldönteni, hogy az ilyen eszközök az évtizedek óta létező légiközlekedési kategóriákba, esetleg a repülőmodellek (a Nemzetközi Légisport Szövetség Sportkódexe alapján üzemanyaggal együtt legfeljebb 25 kg) közé, netán új kategóriá(k)ba legyenek-e besorolva. Fontos megjegyezni, hogy a 150 kg felszálló tömeg alatti repülő járművek szabályozása nemzeti kompetencia, eddig egy adott ország saját hatáskörben dönthet az ilyen eszközökre vonatkozó szabályokról.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

Az Egyesült Államokban két fő tulajdonság alapján definiálnak: működése egy adott feladathoz köthető és képes az önálló, emberi beavatkozást nem igénylő repülésre. Látható, hogy az amerikai szabályozók nem kívánják pusztán technikai alapokra helyezni a meghatározást, és mostantól mindenféle távirányítással irányítható repülő eszközt drónnak besorolni. Magyarországon ennek egyelőre nincs nyoma – a szabályozás csak annyit mond ki, hogy a drónok személyzet nélküli és távirányítású légi járművek, ugyanakkor az ezekre vonatkozó szabályok megalkotása mindmáig elmaradt, így a különbségtétel finoman szólva is nehézkes.

Az Explico információi szerint aktívan folyik a jogalkotást előkészítő háttérmunka, azonban az lassan halad és még nyitott a fiatal, de hatalmas üzleti lehetőséget rejtő esetekben mindig felmerülő kérdés: állami vagy piaci szereplők által diktált szabályozás legyen-e. A legjobb lenne egy egészséges keverék, a szakemberek szerint múltbéli eseteket vizsgálva a végletes megoldások hosszú távon sosem vezettek jóra (példaként a '96-os amerikai telekommunikációs törvényt említették, melynek a piacot gúzsba kötő hibái most, két évtized elteltével a netsemlegesség kérdéskörében igen sarkosan jelennek meg). A hírek szerint az idei második negyedévben lesz kész a szakmai koncepció, esetleg tervezet. Jelen állás szerint a légiirányítási lobbi befolyása lesz a leginkább érezhető, vagyis várhatóan igen szigorú, kevés mozgásteret hagyó, regisztrációs és egyéb kötelezettségeket előíró szabályrendszer fog születni. A jelen állás szerint a nemzetközi példákhoz hasonlóan valószínűleg itthon is 3 kategóriát ismer majd el a szabályozás: állami, magán (kikapcsolódási) és kereskedelmi célú használatot.

A tétovázás azonban bizonyos fokig érthető, hiszen önálló repülésre képtelen, folyamatos távirányítást igénylő kis modellgépek régóta léteznek. A “drónkérdés” csak akkor lett sürgető, amíg a (elsősorban az amerikai) katonai tevékenység rávilágított a távirányítású hadviselésben rejlő lehetőségekre, valamint a fejlett, kép- és hangrögzítésre (azaz megfigyelésre) használható technológiai megoldások széles körben, olcsón hozzáférhetőek lettek. Az Explico képviselői szerint könnyen lehet, hogy a drónkérdés akár új, drón-jogág születését is eredményezhet.

Milyen területeket kéne szabályozni?

Amikor a drónok szabályozása kerül szóba, sokan leragadnak – az egyébként természetesen rendkívül fontos – magánélet tiszteletben tartásához való jogánál (a köznyelvben röviden magánszféra), pedig ezen felül számos kérdést kell tisztázni. A legfontosabb egyértelműen a légiközlekedés biztonságának garantálása minden körülmény között, ebből egészen biztos, hogy egyetlen ország kormánya sem fog fikarcnyit sem engedni. Aztán ott van még a balesetek esetén felmerülő kártérítési felelősség, az azonosíthatóság és követhetőség (lajstromozás az eszközre szerelt transzponder alapján, jelenleg csak 70 kg felett), az adatgyűjtés és tárolás szabályozása, stb.

Külön érdekes a szabad és/vagy engedélyhez kötött használhatóság kérdése. Magyarországon a pilóta nélküli járművek legfeljebb 150 méteres magasság alatt történő reptetéséhez is minden esetben legalább 30 nappal előtte eseti légtérhasználati engedélyt is kéne kérni a légügyi hatóságtól – ez a gyakorlatban kizárja a jogkövető magatartás lehetőségét, mert egyáltalán nem életszerű. Ráadásul semmilyen módon nem lehet ezt ellenőrizni, hiszen a légügyi hatóság a 70 kg-nál könnyebb eszközöket nem lajstromozza, így semmilyen nyilvántartásuk és technika hátterük nincs a szabály betartatására.

Az EU a tervek szerint a jövő évtől fogja fokozatosan beemelni a drónokat a polgári közlekedésbe, azaz felborul a mostani, államonkénti fragmentáció állapota és az EU központi hatáskörébe kerül majd a 150 kg-nál könnyebb eszközök szabályozása is. A tervezet alapján három szakaszos bevezetési folyamat során 2018-ig megjelenhet a közös szabályozás, amely szerint 150 méteres magasságig nem kell engedély, 2019 és 2023 között valamilyen formában elindulhat az e határ feletti folyamatos repülés, 2024 és 2028 között pedig a tagállamok határain átnyúló teljes integrációt tervez megvalósítani az Unió.