324 milliót fizetnek kartellezésért amerikai techcégek
Megakadályozták egymás között a munkavállalók vándorlását, polgári per, végül pedig kártérítés lett a vége. Az eredetileg kért 9 milliárdból csak 325 millió dollár maradt a végére, ennek negyede pedig az ügyvédeket illeti - a maradékon osztozik 64 ezer alkalmazott.
Kiegyezett a perbe vont négy nagy amerikai cég a munkavállalók által indított kártérítési ügyben, összesen 325 millió dollárt fizetnek a dolgozók szabad mozgását akadályozó egyezmény miatt. A polgári perben a cégeket azzal vádolta egy dolgozó, hogy az egymás alkalmazottainak elcsábítására vonatkozó tilalom megkárosította a munkavállalókat, a titkos egyezmények nyomán a piacinál lényegesen alacsonyabb bért kaptak és fontos munkalehetőségektől estek el. A vád szerint a dolgozók összesen mintegy 3 milliárd dollárnyi bértől estek el a korlátozások miatt, az antitröszt-törvények értelmében a kártérítés ennek háromszorosa, vagyis akár 9 milliárd is lehetne - elméletben.
Inkább kiegyeztek
A felperesek a panaszt még még 2011-ben nyújtották be, a bíróság elé csak most, májusban került az ügy. A cégek nagy hajlandóságot mutattak a kiegyezésre, az ügyvédek és a károsultakat képviselők végül a 324 millió dolláros ajánlatot elfogadták, az ügyet lefolytató Lucy Koh bíró pedig most fogadta azt el hivatalosan. Az egyezség részletei egyébként egyelőre nem nyilvánosak, az összeget a Reuters belsős információkra hivatkozva közölte le.
Páronként megegyeztek.
A tech-cégek között viszonylag általánosnak (volt) mondható a fejvadászati tilalom, vagyis hogy egymás alkalmazottait nem igyekeznek magasabb bérekkel vagy jobb ajánlatokkal elcsábítani. Ennek végrehajtása önkéntes, a páronként kötött megnemtámadási szerződés értelmében a cégek nem vesznek fel olyan embert, akinek előző állása egy ilyen "baráti" cégnél volt. Hogy a kiskaput bezárják, a vállalatok még abban az esetben is elzárkóztak a jelölt felvételétől, ha az nem csábítás hatására, hanem önként váltott volna munkahelyet.
Az ilyen, általában hallgatólagos vagy szóbeli, de soha nem írásos, hivatalos szerződések célja elsősorban a munkaerő költségeinek leszorítása, nem pedig a céges titkok védelme. A verseny korlátozásával elkerülhető az egymásra licitálás, így az egyes területeken a bérek nem tartanak lépést az adott képességek iránti kereslettel, vagyis a szabad piachoz képest alacsonyabb lesz a bérköltség. Jó példa erre az okostelefonos forradalom előtti időszak, amikor az (egyezmény előtt) a Google az Android fejleszőti csapatának összegyűjtésekor igyekezett az Apple iPod-részlegéről elcsábítani dolgozókat. A perben nyilvánossá vált levelezés szerint amikor ez Steve Jobs fülébe jutott, megkereste Eric Schmidtet, a Google akkori vezérét és kérte a toborzás leállítását. A megkeresés eredménye az Apple-Google megnemtámadási szerződés lett, amelyet a két cég ezt követően évekig szigorúan betartott, egymás volt alkalmazottait akkor sem vették fel, ha azok önként jelentkeztek a másikhoz.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
Az eredetileg öt munkavállaló által indított polgári peres eljárás úgynevezett "class action", vagyis csoportos kereset, ami az összes károsult nevében egyszerre zajlott. A kiegyezés értelmében így a négy cég mintegy 64 613 érintett alkalmazottja egyenként mintegy 5000 dolláros kártérítésre jogosult. Amennyiben ezt a kártérítést egyesek elutasítják (például magasabb kártérítés reményében), akkor egyéni pert indíthatnak a cégek ellen - elfogadni tehát nem kötelező azt. Ahogy ilyenkor szokásos, a legjobban megint az ügyvédek jártak, akik a kártérítés összegének negyedét tartják meg maguknak a kiegyezés értelmében.
Van legális út
Az ilyen, a cégek között kötött titkos egyezmények törvénytelennek számítanak, az ilyen korlátozásoknak ugyanakkor van legális verziója, a versenytilalmi megállapodás. Ez azonban a fenti kartell célját, a fizetések alacsonyan tartását nem szolgálja, Az ilyen záradék a munkavállalónak megtiltja, hogy bizonyos rögzített időszakon belül versenytárshoz igazoljon, ez gátolja, hogy az üzleti titkokat az alkalmazottak új munkaadói kamatoztathassák. A megállapodás az alkalmazott munkaszerződésének opcionális része és értelemszerűen a munkavállaló is pontosan tisztában van vele. Ennek megfelelően az ilyen "hűségszerződés" aláírása jellentételezést is feltételez.