Így csúfolta meg a mobilos játékpiacot a Flappy Bird

A Flappy Bird története első ránézésre egy óriási átverés, de végigkövetve az eseményeket egyre inkább az az érzése támadhat bárkinek, hogy ez valóban egy ártatlan véletlen, egy túl jól sikerült robbanás. Valami olyasmi, mintha a gyerekek a hátsó udvarban a kémiaórán látott kísérletet szerették volna megismételni, de véletlenül felrobbantották volna az egész házat.

Nem eredeti, nem jó, mégis siker

Ha valaki lemaradt volna a számtalan említést, feldolgozást és megemlékezést is megélt, több mint 50 millió letöltést generáló játékslágerről, akkor annyit érdemes tudni róla, hogy a tavaly májusban iOS-re kiadott, majd szeptemberben frissült app, ami decemberben Androidra is megjelent, január elején valamiért hirtelen meglódult és rekord letöltésszámokat ért el, listavezető lett iOS-en és Androidon is.

Pedig csak egy teljesen klasszikus játékmodell ötvözése nintendós grafikával és lehetetlenre állított nehézséggel. Az eredetileg Flap Flap néven futó programban a játékos feladata, hogy a Super Mario dizájnból lopott csövek közti réseken átreptessen egy dagadt  madarat, mégpedig a szárnycsapások irányításával. A madár viszonylag nagy dinamikával mozog fel-le, a csövek közti hely viszont szűk, így száz órányi gyakorlás után is ugyanolyan eséllyel csapódunk neki a hetedik akadálynak, mint első nekifutásra. Az cél mindössze annyi, hogy minél több akadályon keljen át a madár.

A játék kódját és dizánját a vietnami Dong Nguyen rakta össze egyedül. A fiú korábban is adott már ki több iOS- és Flash-játékot, de ezek egyike sem említésre méltó. Sőt, valójában a Flappy Bird sem lóg ki a sorból, rengeteg hasonlót találunk a weben és a mobilos piactereken is, ahol repülővel, helikopterrel, rovarral, űrhajóval, mókussal, békával, teknőssel vagy bármivel kell ugyanezt csinálni, esetleg a szárnycsapkodás helyett közeli alternatíva a katapultból való kilövés utáni szélben lavírozás. Lehet cifrázni még csillagok és extrák gyűjtögetésével, kihívások teljesítésével, de a Flappy Bird ezek egyikét sem használja, teljesen minimalista.

Ha termékfejlesztői szemmel nézzük, akkor a Flappy Bird egy MVP (Minimal Viable Product) vagyis a legegyszerűbb fázisa a terméknek, amit már a fogyasztó elé lehet tenni. Ez többnyire arra használható, hogy leteszteljük, van-e igény a termékre, a visszajelzések alapján megspórolható a felesleges irányokba való tapogatózás, a termék fókuszált és hatékony maradhat. A Hanoiban lakó Nguyen viszont a hirtelen jött népszerűségtől és a játék addiktív hatásától megrettenve visszavonta a játékot mindkét piactérről, illetve a beígért Windows Phone-verziót is lefújta. Ez persze csak olaj volt a tűzre, mostanra a Flappy Bird globális témává vált, YouTube-paródiák, klónok, magazinmegjelenések, összeesküvés-elméletek veszik körül az egyébként primitív játékot, aminek hasonmásaitól hemzseg az App Store és a Play Store is.

Bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is

Ha Nguyen eladja a játékot egy kiadónak azonnal bármilyen összegért, akkor az is elképzelhető lett volna, hogy 4-6 lépésben animációs film készül belőle, de egy freemium játékig és megvásárolható pólókig biztosan eljutott volna. Így viszont “csak” komoly reklámbevételt termelt a játékba integrált bannerek révén az egyfős fejlesztés. A megdöbbentő nem is a játék egyszerűsége, hanem az a tempó, ahogy berobbant a piacra. A játékot mostanra már eltávolította készítője, de csak az App Store-ban 68 ezer értékelés érkezett rá, s az általános szakmai vélekedés az, hogy nincs nyoma tömeges manipulációnak, a letöltők tényleg ilyen magasra értékelték.

A Flappy Bird a feltöltés után néhány héttel megjelent a top ingyenes programok listáján, majd pillanatok alatt a hetedikről az első helyre küzdötte fel magát. A sajtó és a közösségi média felkapta rá a fejét. A játékból meg lehetett osztani az app linkjével feldíszített eredményt, ami szintén rátett egy lapáttal a terjedés sebességére. Miután az összes fontos és kevésbé fontos médium Flappy Bird-lázban égett az USA-ban, a Twitter, a Tumblr és a Facebook is tele volt vele, az internetes népművészet azonnal rárepült a témára, készültek olyan videók is, amiben egy menet után valaki kalapáccsal veri szét Samsung telefonját, de az eltávolítás után megjelent az eBay-en olyan iPhone bőven áron felül, amire még fel volt telepítve a program. A hype betegesnek tűnik, de látszólag organikus, persze amilyen gyorsan jött, várhatóan néhány nap alatt úgy tűnik el a web kegyetlen süllyesztőjében.

Ha egy amatőrnek sikerülhet, nem éri meg befektetni

Azt azonban nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az egyébként végtelenül zajos, kompetitív mobilos játékpiacon egy termék véletlenül képes 50 millió letöltést csinálni, miközben százezer vagy millió dolláros büdzséből készült játékok dőlnek be, válnak érdektelenné, mielőtt megtérülnének. A piacterekre feltöltött alkalmazásoknak csak egy töredéke képes olyan nyereséget termelni, ami akár csak egy 4-5 fős fejlesztőgárdát eltartana. A piac kiszámíthatatlansága, folyamatos változása és hektikussága minden bizonnyal riasztóan hat minden olyan cégre, ami nem diszruptív megközelítéssel él. Valójában kissé sem meglepő, hogy a valódi, minőségi játékok helyett egyre inkább nyernek teret a tömegigényekre (tömegigénytelenségre) építő freemium játékok. A mobilos játékpiacon az alacsony belépési küszöb, illetve a terjesztés demokratizálódása olyan mértékben hígította fel a kínálatot, hogy látszólag lehetetlen prosperáló játékfejlesztőt működtetni.

CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.

A nagyobb kiadók, mint a Disney vagy az EA egyértelműen tolódnak a tucatjátékok és a freemium felé, a Cut the Rope-ot fejlesztő Zeptolabs menekül más konzolplatformokra, legutóbb például Nintendo 3DS-re jelentek meg Om Nom kalandjai, de a Gameloft is tucatjával szórja ki a feltételezhetően független fejlesztőktől beszippantott, formára szabott, szintén freemium játékokat. A kis cégek pedig láthatatlanok, és ha még sikerül is megjelenéskor elkapni a fonalat, bekerülni valamilyen kiemelt listába, nem egyszerű egy terméket futtatni és életben tartani a keresztreklámozással, kamu értékelésekkel és elcsalt letöltésszámokkal fertőzött appok között.

A mobilos játékpiac vészmadaraként is bevonulhat a Flappy Bird a történelemkönyvekbe, van természetesen Wikipedia oldala, a Mashable-n pedig a teljes teremtéstörténet részletesenmegtalálható. A Play Store-ban keresésre már nem jelenik meg a katalógusban a játék, közvetlen linken viszont még él. Ha valóban eltűnik a piacterekről, később a játék bizonyára megjelenik apk-ból letölthető verzióban is, de ennek telepítésekor semmi garancia nincs arra, hogy a telepítő ne tartalmazzon már valamilyen utólag befűzött kártevőt is, érdemes vigyázni. Ha valaki lemaradt róla teljesen, akkor ne sajnálja, mert mint játék értékelhetetlen és kicsit sem különleges, csak maga a jelenség érdekes.