Átverés az új mobilos Dungeon Keeper?
Még Peter Molyneux, az eredeti franchise megalkotója is nevetségesnek találja az EA által jegyzett mobilos Dungeon Keeper megoldásait. A free-to-play helyett inkább pay-to-win játékmodell nem csak a klasszikus játékra, de magára a mobilos játékpiacra is rossz fényt vet.
Az EA egy 1997-es játékcímet porolt le és vette elő újra, amire a mai 30-40-es korosztályból rengetegen kapták fel a fejüket. A Dungeon Keeper világa a földalatti sötétség és gonoszság hangulatát vegyíti a gúnnyal, fekete humorral. Kegyetlen uralkodóként pöffeszkedve az undorító, varacskos szörnyek alattvalóként, rabszolgaként teljesítik minden utasításunkat, ha mégsem, akkor pár pofonnal lehet jobb belátásra bírni őket. Mindezt nem brutálisan, hanem egy nagyon szórakoztató módon előadva.
Kínos a játék működése
Az alapötlet és a játékkoncepciók közel 20 év után is változatlanok maradtak, vagyis a földbe vájt alagutakba szobákat építhetünk, ahová a szörnyek beköltöznek és időnként a szomszédos kazamatákat feldúlva múlatják napjaikat. A probléma, hogy a ma már széles körben elterjedt freemium játékmodellt túlhúzva, a mobilos Dungeon Keeperben a játékosoknak napokat kell várnia minden egyes történésre, gyakorlatilag kicsit sem élvezhető fizetés nélkül a termék, az in-app purchase keretén belül megvásárolható zöld kristályok pedig elég drágák ahhoz képest, hogy milyen előnyöket adnak.
Valójában nem is előnyhöz juttatják a játékost, hanem valamennyire élvezhetővé teszik a játékot. Normál esetben egy új szoba kiásása az első néhány alkalom után akár napokig is eltarthat, komolytalanná téve az egészet. A zöld kristályok megvásárlása a szokásos 1000-4500-9000-26000 forintos felosztásban működik, viszont ezekért cserébe nem könnyítést, halhatatlanságot vagy extra termeket lehet venni, hanem alkalmanként 5-600 forintos áron lehet egy-egy építést egy órával gyorsítani. Ez nem az első alkalom, hogy egy freemium játék túllő a célon és az egyébként jóindulattal is használható modellt megcsúfolva valójában átveri a felhasználókat.
Az arányok ezúttal annyira elcsúsztak, hogy az elmúlt években a free-to-play rendszereken edződött játékosok tömegével kezdték szidalmazni, kritizálni a programot. Az EA azonban előttük járt egy lépéssel: a játékban felugró, szintén szokásos “értékeld a játékot” figyelmeztetésnél látszólag illedelmesen megkérdezi a program, hogy 5 csillagra vagy annál rosszabbra akarja-e értékelni az illető a játékot. Ha maximum pontot ígérünk, akkor átkerülünk az alkalmazás-piactérre és nyomhatjuk is a pontot, ha annál kevesebbet, akkor viszont egy e-mail űrlapot kapunk, ahol kipanaszkodhatjuk magunkat. Ezeket a leveleket elméletben az EA munkatársai kapják meg.
Hamisított, szűrt értékelések
Az EA az értékelés szűrésének vádjára csak annyit reagált, hogy ezáltal szerettek volna értékes visszajelzésekhez jutni, amik alapján javíthatják a játékélményt. A magyarázkodás túlzottan átlátszó viszont, a Play Store-ban jól látszik, hogy a szöveges értékelések kivétel nélkül panaszkodnak a játszhatatlanságról, hibás szoftverről és a lehúzós játékmechanikáról, közben számszerűen nézve 70 ezer ötcsillagos értékelés van, amit alig követ 2-3-4 csillag, viszont 15 ezren a lehető legrosszabb értékelést adták le. A Play Store-ban 4,2 csillag, az App Store-ban pedig 3,5 csillagos értékelést gyűjtött a program a fenti módszerrel, egy külső, független adatbázisban viszont egy tízes listán alig 0,3 pontos eredményt sikerült elérnie.
CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.
A zúgolódást persze az is táplálja, hogy a régi játék nosztalgikus emlékeit várták visszatérni sokan - talán jogosan -, de ehelyett egy ugyanolyan gagyi tucatjátékot kaptak, amiből rengeteg agonizál a Play Store-ban és App Store-ban egyébként is. A játék egyáltalán nem a Dungeon Keeper újragondolása, hanem sokkal inkább a Clash of Clans klónja földalatti, szörnyes köntösbe bújtatva. Azzal a különbséggel, hogy a Clash of Clans ideig-óráig játszható befizetés nélkül is és az arányok valamivel egészségesebbek.
A Dungeon Kepper esetében körülbelül 25 perc játék után jön el a vízválasztó, amikor egy átlagos játékos türelme elfogy és vagy fizet vagy eltávolítja a programot. Az okostelefon mainstreammé válásával létrejött egy olyan mondhatni laikus réteg, akiknek nincsenek kifinomult igényei, sem veszélyérzetük, sem reális értékítéletük a mobilos játékokkal kapcsolatban. Mondhatni ők a mobil tér betelefonálós, sms-ezős játékosai, akiket könnyű átverni.
Ha így megy tovább, a mobiljáték csúfos véget ér
A kialakult helyzet játékfejlesztői forrásaink elmesélése alapján abból fakadhat, hogy a kiadóknál hozzá nem értő marketingesek dobálják egymás közt a játéktermékeket, gyakran egymásnak ellentétes igényeket megfogalmazva és a fejlesztőt nem tiszteletben tartó változtatásokat követelve. Könnyen elképzelhető, hogy a műhelyben a Dungeon Keeper még egy szerethető és játszható program volt, de a kiadóban feltekerték a potmétereket és úgy gondolták, hogy a freemium modellben a nem fizető játékosok egyszerű potyautasok, akiket könnyen ki lehet szűrni, ha ingyen játszhatatlan a játék.
Ez fejlettebb társadalmakban a fogyasztó tudatos megtévesztése lehet, de egyelőre nem láttunk arra példát, hogy EU-s vagy amerikai fogyasztóvédelmi vagy versenyhivatali eljárás induljon túlságosan "mohó" freemium játék miatt. Az egyre aggasztóbb folyamatokat látva, ez azonban már csak idő kérdése. Összességében azonban az is lehet a következtetés, hogy az okostelefonos játékpiacról többet gondolt a szórakoztatóipar, mint amilyen valós teljesítmény lehet mögötte, így középtávon kikophatnak a minőségi játékok és a helyüket az olcsó, igénytelen, befektetés nélkül is működtethető modellek veszik át.