Ezt kell tudnod 2014-ben a tévés trendekről!
Újabb generációváltás előtt áll a megjelenítőpiac, illetve a mozgóképes tartalomipar, ez a váltás azonban már sokkal zökkenőmentesebb lehet, mint a korábbiak. Főként azért, mert a fizikai hordozók és azok logisztikája már nem bonyolítja és drágítja az átállást. Az 1080p után a 2160p az új sztenderd, a 42 hüvelykes képátló helyett pedig az 55 lesz a normál méret.
Az idei CES abból a szempontból nem volt meglepetés, hogy minden az Ultra HD-ről, másik nevén a 4K-ról szólt. Az viszont kissé váratlan, hogy a piac viszonylag éretten kezeli az új technológiát és az üres ígéretek és sallangok mellett a stratégiában ott vannak a valódi értékek is. Amire talán kevesen számítottak, hogy a 4K 2014-ben a csúcstól azonnal végigfolyik egészen a középkategóriáig, ezzel felpörgetve a terjedési sebességét.
Van mire építeni
A vásárlók nagy része 4-7 évre vásárol tévékészüléket, így többségében ilyen időhorizonton szemlélik a fejlődést is. A Full HD a tévézésben pedig már hazánkban is 2008 óta jelen van, az USA-ban pedig mostanra százas nagyságrendű csatorna sugároz 720p, 1080i vagy 1080p felbontásban, a Blu-Ray kínálat is bőséges és az online szolgáltatóktól is megkapják már a nézők a 2 millió, de legalább a 921 ezer pixelt képkockánként.
A korábbi generációváltásoknál az első lépést a tartalomdisztribúció területén kellett megtenni, vagyis előbb át kellett állítani a filmforgalmazást egy új formátumra. A DVD után a Blu-Ray komoly hajtóereje volt annak, hogy az 576i felbontásról HD-re ugorhassunk. Ma viszont az online streaming technológiáknak köszönhetően nem kell egy bonyolult, fizikai hordozókra épülő értékláncot megváltoztatni, hanem egyszerűen a már egyébként is 4K felbontásra alkalmasan forgatott tartalmakat 1080p mellett 2160p felbontásban is elérhetővé tenni.
Búcsú a hordozóktól
Az otthoni vezetékes és akár a mobilos internetkapcsolatok sebessége annyit javult az utóbbi évtizedben, hogy a legtöbb helyen a 4K streamek átlagosan 15 Mbps sávszélességigénye sem okoz majd problémát. A Sony és a Netflix egyaránt bejelentette, hogy idén az újonnan megjelenő saját tartalmaik már mind 4K felbontásban kerülnek ki és biztosak lehetünk benne, hogy a többi kiadó és szolgáltató is követni fogja a példájukat. Ha valaki szeretné elérni az új minőséget, akkor egyszerűen új megjelenítőt kell vásárolnia, de nem kell venni egy új lejátszót, nem kell új előfizetést kötnie, nem kell odafigyelni a formátumokra. Aki idén nem vásárol új készüléket, az pedig élvezheti ugyanúgy tovább a Full HD-t, azzal sem kell szégyenkezni még.
Az online streaming azonban nem csak amiatt alakítja át a piacot, mert megkönnyíti az átállást, illetve a működést. A gyártóknak esélye nyílt arra, hogy a fogyasztóval megőrizzék a kapcsolatot azután is, hogy a boltból hazasétáltak hónuk alatt a készülékkel. Az okostévé-platformok visszafojtott fejlődésének magyarázata abban keresendő, hogy a gyártók nem szívesen engednék ki a platform és a felület irányítását a kezükből. Amennyiben sikerül egy olyan iparági gyakorlatot megvalósítani, ahol a gyártó ellenőrzi a szoftvert, akkor a készülékeladások mellett további bevételi csatornák is megnyílhatnak, bővülhetnek. Amennyiben nem, akkor a PC- és az okostelefon-piachoz hasonlóan a gyártó kénytelen az eszközeladásra redukálnia a figyelmét és ott profitot termelni.
Nagyon buták az okostévék szoftverei
Az évkezdet legnagyobb durranása éppen ezért a webOS (harmadszori) újraéledése. Az első tesztek alapján az LG-nek sikerült egy látványos, könnyen kezelhető, modern felületet összeraknia, a webOS pedig egy valóban jó operációs rendszer, ami sosem a technológiai hiányosságai miatt bukott el, hanem a felette lévő vállalat üzleti tehetetlensége miatt. A webOS fejlesztői szempontból egy támogatható platform, a fejlesztés nem csak egyszerű rá, de az operációs rendszer rugalmas, jól skálázódik és megfelelő teljesítményre képes. Habár az első tesztekben az amerikai sajtó beszámolt kisebb-nagyobb akadásokról, de általánosságban dicséreteket zsebelt be a rendszer. Ezzel együtt a korábbi években erőltetett gyártóközi kompatibilitás megszűnik, ha valaki jelen szeretne lenni az LG tévéken, akkor dedikált fejlesztői erőforrást kell rászánnia.
A tévé azonban nem kell, hogy teljes értékű alkalmazásplatform legyen, az már bebizonyosodott az elmúlt négy évben is. Onnantól kezdve, hogy a mobilok, tabletek és notebookok képernyője ma már vezeték nélkül is többféle módon átjátszható a nagy kijelzőre, a tévének egy szórakoztatóközpontnak kell csupán lennie, ami tartalmakat jelenít meg a fotelben kényelmesen hátradőlő nézők számára. Adott esetben ugyanazokat, mint amit a mobilon is elérünk. Sőt, már nem újdonság az okostelefonról vezérlés, indítás sem.
Nyomaszt a Google
Ez utóbbiban lát fantáziát a Google is a Chromecast-tal, amiről ugyan a CES-en nem hallhattunk, de márciusban érkezik a következő frissítése, ami még tovább javíthatja a 35 dolláros kütyü lehetőségeit. Nehéz megítélni, hogy a Google csupán nyomásgyakorlásra használja az eszközt, vagy valóban át szeretné venni a nagy képernyőt feletti irányítást is. Jelenleg a Chromecast egy egyszerű Chrome böngészőlap, ami HTML5-öt jelenít meg. Böngészésre, komplex weboldalak megjelenítésére azonban nem alkalmas még a hardver korlátai miatt. Egy következő verzióban azonban nem lenne meglepő, ha a Chrome canvast egy teljes Androidra vagy Chrome OS-re cserélné a Google. A Chromecast létjogosultsága csak akkor szűnne meg, ha a tévégyártók beadnák a derekukat és megjelennének a gyárilag androidos tévék, vagy mondjuk egy “Nexus TV”, ami sokak fantáziája mostanság.
Eközben a Mozilla is feltűnt a tévépiac perifériáján, a Firefox OS hamarosan megjelenik okostévéken is, elsőként a Panasonic bizonyos modelljein. A Firefox webböngésző kódját a non-profit szervezet tavaly adaptálta okostelefonokba, most pedig ugyanennek a továbbfejlesztésével a nagy kijelzők is egy webes platformhoz jutnak. A Panasonic-Mozilla együttműködés gyümölcseként létrejövő szoftver a mobilon ismert Firefox OS-től a tévéspecifikus funkciókban különbözik, ami érinti például a navigációt, de például alapértelmezett EPG-kezelés is került bele. A Mozilla természetesen más gyártóknak is felkínálja a szoftvert teljesen ingyen, bár kétséges, hogy túl sokan élnének vele.
CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.
Az idei év a pixelszámok és a szoftverek mellett még egy területet bolygat a tévék piacán. A Samsung, az LG és a Panasonic is komoly téteket tett a “lapos tévé” fogalmának felrázására és az új csúcsmodelljeik immár nem síkban vannak, hanem hajlítottak. A két koreai gyártó egymással versenyezve kommunikál és bizonygatják, hogy a laposnál jobb a hajlított. A Samsung azzal érvel, hogy így sokkal jobb képélményt kapnak azok is, akik nem a tökéletes pozícióból, középről nézik a filmet. A térélmény javul, a reklámok szerint “körbe vesz” minket a film. Igaz, ehhez Michael Bay, a Transformers látványfilm rendezője súgógép nélkül nem tudott vagy nem akart semmit hozzátenni.
Hajlított kijelzővel etetnek a marketingesek
Az elmúlt évben az okostelefonoknál is megjelentek a hajlított kijelzők, ahol az LG szerint az igazi kihívás a hajlított akkumulátor tervezése volt. Az új forma leginkább megkülönböztetésre alkalmas, hiszen ma már mindenkinek van lapostévéje és nagyképernyős okostelefonja, ha valaki messziről szeretné felhívni a figyelmét másoknak, hogy az övé új, akkor érdemes hajlított kijelzőben gondolkodnia. Egyéb valódi előnyről egyelőre a marketingszövegeken kívül máshol nem lehet olvasni. A Samsung olyannira igyekszik, hogy az egyik tévéje nem egyszerűen hajlított, hanem egy motoros szerkezettel bármikor állítható a sík és hajlított állás között.
Ezek a csúcsmodellek természetesen a megfizethetetlen kategóriában vannak még, nem csak a kevésbé tehetős országokban, de az USA-ban és Nyugat-Európában sem a legfelső sorozatokból adnak el tömegével. A 4K felbontás elterjedésében is a középkategóriás modellek lesznek kulcsszerepben. Pontos piaci képet március-április körül lehet majd látni, de a CES alatti bejelentések alapján látszanak a trendek: az USA-ban legtöbb tévét eladó gyártó, a Vizio nettó 1000 dollár (230 ezer forint) alatt kínálja majd legolcsóbb 4K-s készülékét.
Megfizethető 4K
A Sony ugyan árak nélkül, de szintén jelezte, hogy a mainstream kategóriába is tesz 4K-s modellt, ami tippünk szerint azt jelenti, hogy 1200-1400 dolláros áron számíthatunk az USA-ban a 49 hüvelykes 4K-s Braviákra. Várhatóan a Samsung és az LG, illetve a többi gyártó is beszáll az év során a játszmába, a 2014-es karácsonyi szezon slágerterméke a nyugati világban biztosan a 4K-s tévé lesz. Az új formátumra való ugrás költségeit viszont valóban jelentősen csökkenti, hogy a tévé mellé nem kell a Blu-Ray lejátszó helyett valami mást venni, sőt, egy Netflix-előfizetés mellett a Blu-Ray lejátszót fel is lehet tenni valamelyik apróhirdetési oldalra. A magyarországi árak a gyenge forint és a magas ÁFA miatt viszont jóval magasabbak lesznek biztosan, az 1000 dolláros amerikai nettó ár nálunk minden valószínűség szerint 400 ezer forintos bruttót jelent.
Az extrém figyelemfelkeltés és a gyártói igyekezet ellenére sokkal valószínűbb, hogy az idei változásoknak maguk a kijelzők csak mellékszereplői lesznek, az igazi forradalom a tartalomtovábbító hálózatoknál, online szolgáltatásoknál és a tévék kezelésére használt szoftvereknél lesz. Tavaly a 4G kifejezést tanulta meg a lakosság, idén a 4K lesz a kedvenc rövidítés. A hazai helyzetet tekintve pedig abban érdemes reménykedni, hogy az online filmes szolgáltatók globális, de legalábbis egységes EU-s bővítési stratégiákban gondolkodnak idénre, különben az új kijelzőkhöz kénytelenek leszünk warezolni a megfelelő tartalmat. Ugyan az MTVA tervez egy kísérleti 4K adást, de ne legyenek illúzióink, a szolgáltatók itthon egyelőre azon morfondíroznak, hogy a HD az még prémiumnak számít-e vagy már alapvető piaci elvárás.