Kipróbáltuk: Sony SmartWatch 2 okosóra
A Sony okosórájának második generációjára felépítés tekintetében nem lehet panasz az kétségtelenül a kategória egyik legjobban sikerült darabja. Fukncionalitását tekintve azonban maradnak nyitott kérdések, kétséges, tud-e többet mutatni mint riválisai.
Az okosóra lassan az okostelefonhoz hasonlóan kötelező darabbá válik a gyártók repertoárjában, így egymást érik a Samsung Galaxy Gearhez hasonló esetlen tapogatózások, és a közösségi finanszírozó oldalak kezdeményezései, amelyből például a népszerű Pebble is született. A Sony már tapasztaltabb játékosnak számít a területen, SmartWatch széria immár második generációját éli, sőt a cég már korábban, Sony Ericsson néven a LiveView karórájával kezdte a máig ingoványos terület felderítését; volt hát lehetősége tanulni saját, és mások hibáiból is. Ám ez csak részben sikerült.
Kitűnő felépítés, keserédes szíj
A Sony SmartWatch 2 kétségtelenül minőségi felépítésű: formavilága egyszerű, gyakorlatilag egy lekerekített sarkú fekete négyzet az előlap vagy számlap, ami fémszínűre csiszolt peremével diszkrét megjelenésű. Egyenes vonalait csak a mára a gyártó egyik védjegyévé vált kerek, ezüstszínű bekapcsológomb tör meg. Ahogy az a Sony termékeinél lenni szokott, a felső él környékén találjuk meg a céglogót, alul pedig az androidos készülékekről ismert kapacitív vissza, home és menü gombok láthatók. A töltésre szolgáló Micro USB port az óra bal oldalán kapott helyet, és egy műanyag fedőlappal is kiegészül. Utóbbi a víz és por ellen hivatott védeni a kütyüt, IP57 besorolása azt jelenti, por-, és hivatalosan egy méter mélységig vízálló is.
A gumiból készült szíj meglepően kellemes tapintású, hosszabb viselés után sem kényelmetlen - igaz sem kamera, sem mikrofon nem kapott rajta helyet, de mint a Samsung okosórájánál szerzett tapasztalatainkból láthattuk, ezek megfontolandó áldozatot jelentenek a cserélhető pánt oltárán. A szíj ugyanis levehető, helyére tetszőleges 24 milliméteres darabot tehetünk, így az óra külseje részben ízlés szerint alakítható. Egy idő után szükség is lehet a cserére, mivel pár napos használatot követően a pánt szögletes élei láthatóan kopni kezdtek: a matt felület egyre fényesebb lett, ami nem feltűnően lestrapált, de közelebbről nézve azért igénybe vett külsőt kölcsönöz a szíjnak, egész nap hordva már az első hét végére.
Egyszerű beállítás, gördülékeny kezelőfelület
A SmartWatch 2-t bekapcsolva először párosítanunk kell egy androidos telefonnal, netán tablettel - az iOS-felhasználók sajnos ebből a körből kimaradnak, az óra ugyanis nem működik az Apple készülékeivel. A művelet történhet NFC segítségével, ebben az esetben elég összekoccantani az órát az okostelefonnal, amennyiben erre nincs lehetőség, az az elérhető Bluetooth-eszközök listájából is kikereshető. Ezt követően a Play Store-ból kell letöltenünk a megfelelő szoftvereket, azaz a Smart Connectet - amely magyarul az “Intelligens csatlakozás" (sic!) nevet kapta -, illetve a SmartWatch2 SW2 alkalmazást, ami lehetővé teszi az óra és a telefon közötti kommunikációt.
Utóbbi app nem jelenik meg az alkalmazások között, annak tartalmát a Smart Connectet megnyitva, vagy az értesítési sávot lehúzva érthetjük el, itt a párosítást követően egy apró ikon jelzi, hogy a kütyü csatlakozott a telefonhoz. Erről a felületről kereshetünk a SmartWatch 2-vel kompatibilis alkalmazásokat a Play Store-ban, valamint innen kezelhetjük a már letöltötteket.
Introvertáltak az IT-ban: a hard skill nem elég Már nem elég zárkózott zseninek lenni, aki egyedül old meg problémákat. Az 53. kraftie adásban az introverzióról beszélgettünk.
Ezt követően alaposabban is szemügyre vehetjük az órát, amelyen egy a klasszikus Android UI-ból ismert, oldalirányba lapozható alkalmazásfiók fogad, laponként hat ikonnal. A Samsunggal ellentétben a Sony nem látta szükségesnek egyedi interfész kidolgozását a kütyüre, olyannyira, hogy az egyes alkalmazások ikonjai, illetve az menük, beállítások felülete is a telefonról ismert képet adják vissza. Ez egyáltalán nem baj, hiszen a megfelelően átméretezett app-fiók könnyen használható, és egy androidos telefon után gyakorlatilag nulla tanulást igényel. A működés ráadásul sima, gördülékeny, nem jellemző rá a Samsung okosórájának menüjéből ismert akadozás - annak dacára, hogy a készülékben egy igen szerény, 180 megahertzes ARM Cortex-M4 processzort találunk.
Kezdődnek a problémák
Bár a készülék felépítése remek, kijelzője bőven hagy kívánnivalót maga után. Az 1,6 hüvelykes panel felbontása mindössze 220x176 pixel, a gyári Android viszont a nagyobb, minimalista ábrák helyett az óra képességeihez túl részletgazdag, apró ikonokat használ. A kép emiatt néha szinte homályosnak tűnik, főként ha egy olyan Full HD kijelzővel felszerelt Sony-féle zászlóshajóról pillantunk át rá mint az Xperia Z vagy Z1.
Az alacsony felbontású panel mentségére legyen mondva, hogy transzflektív kijelzőről van szó, vagyis gyakorlatilag bármilyen fényviszonyok között jól olvasható, és még az akkumulátort is kíméli. A transzflektív technológia lényege, hogy a panel mögött egy tükröződő felületet helyeznek el, ami a kívülről érkező fényt visszaverve teszi láthatóvá a kijelzőt, így az háttérvilágítás nélkül, erős napfényben is jól látható, valamint a lecsökkent fogyasztásnak köszönhetően a hosszú folyamatos üzemelést is lehetővé teszi.
A SmartWatch 2 önálló eszközként nem nagyon állja meg a helyét - igaz nem is annak szánták - ezért alkalmazásainak jó része is az okostelefon erőforrásaira támaszkodik. Ezekből szerencsére a kategóriához képest nagy választék áll rendelkezésünkre, mivel a készülék az előző generációhoz készült appokkal is kompatibilis. Így olyan (jórészt fizetős) gyöngyszemek között válogathatunk mint a különböző, a menürendszerrel ellentétben már jócskán szaggató, alig reszponzív Snake-klónok, vagy az önálló életet élő zenelejátszó-irányító alkalmazások, amelyekkel a telefonon hallgatott zene léptethető vagy szüneteltethető, inkább kisebb mint nagyobb sikerrel. Sajnos tehát az órára optimalizált appok nagy részéről elmondható, hogy a mennyiség nem párosul a minőséggel.
Szerencsére jobban sikerült szoftvereket is találhatunk Sony okosórájához, például az Endomodo fitneszappot, amely a mobilos alkalmazás vezérlőfelületeként működik. Olyan alapvető funkciókat kezelhetünk rajta mint az edzés indítása vagy szüneteltetése, illetve futás vagy kerékpározás közben követhetjük a megtett távolságot, az eltelt időt és a sebességet is, így a telefon végig a zsebben maradhat. A Smart Camera app is megér egy letöltést, segítségével a telefon kameráját távirányíthatjuk, láthatjuk annak képét, fényképet és videót is készíthetünk vele, noha egy-egy váratlan összeomlás azért itt is előfordult. Valószínűleg az ígéretes Call handling alkalmazás is sokak figyelmét felkelti, főként mert az egyik első az okostelefonos felületen megjelenő ajánlott appok között. A SmartWatch 2-n azonban nem találunk mikrofont, így bár fogadhatunk és indíthatunk is hívást vele, ahhoz, hogy a vonal másik végén ne csak zsebünk belsejével beszélgessenek, szükségünk lesz egy headsetre, vagy elő kell vennünk a telefont.
Az értesítések kijelzésével viszont nincs probléma, ha új érkezik, azt az óra rezgéssel adja tudtunkra. Az e-maileknél és SMS-eknél előnézetben láthatjuk a küldőt és az üzenet elejét, utóbbinál pedig a teljes üzenetet is elolvashatjuk, így nem kell előbányászni az egyre termetesebb készülékeket, csak hogy lássuk, ismerősünk válasza korábbi kérdésünkre kimerül egy terjedelmes “ok”-ban.
A kelleténél hamarabb merül, az ára viszont elfogadható
Az alacsony fogyasztású transzflektív kijelző ellenére az üzemidő nem az igazi. Közepes használat mellett, az értesítések kijelzése, néhány a fentiekhez hasonló app mérsékelt bökdösése képes két nap alatt lemeríteni, ami egy karóra esetében a legkevésbé sem mondható kényelmesnek, hiszen ezt a teljesítményt lassan az okostelefonok is hozzák. Mindenesetre ennek fényében legalább kicsit elnézőbb lesz az ember az alacsony felbontással kapcsolatban, hiszen egy részletgazdagabb panel még erőforrás-igényesebb lenne, emellett pedig a készülék árán is nyomot hagyna. Az eszközt tölteni a már említett baloldalt található MicroUSB-porton keresztül lehet, ami nagy megkönnyebbülés a Samsung rácsukós-tokos-USB-s megoldása után.
Az okosóra-készítés az utóbbi időben meglehetősen nagy lendületet kapott, mind a nagy gyártók, mind az apró startupok között, de igazán kiemelkedőt eddig egyikük sem tudott alkotni. Erre a Sony SmartWatch 2-nek sem sikerült rácáfolnia, noha egy a versenytársakhoz képest aránylag jobban sikerült kütyüről van szó. A remek felépítés, az IP57-es besorolás, a cserélhető szíj és az alapvetően gördülékeny kezelőfelület az egyik legvonzóbb opcióvá teheti az órát azok számára, akik csuklójukon akarják tudni értesítéseiket és képesek kibékülni a kijelzővel, ennél sokkal szélesebb körű felhasználásra azonban nem érdemes tervezni.
Bár a SmartWatch 2 az alkalmazások száma tekintetében is vezető helyen van, ezeknek csupán töredéke alkalmas a mindennapos akadálytalan használatra. Az okosóra hazánkban 40 és 50 ezer forint közötti összegért kapható, ami csaknem fele a rivális Galaxy Gear árának, így - a viselhető kütyük szerelmeseinek legalábbis - megfontolandó lehet.