Hanke: Az Ingresst eleve a Glass-ra terveztük
A világ körülötted nem az, aminek látszik - mondja az Ingress szlogenje, s úgy tűnik sokkal inkább igaza van, mint gondoltuk. A valóságot a Google egyelőre virtuális játszótérnek használja, de a Google Glass elindíthatja a következő fokozatot az összekapcsolásban.
Az elmúlt évtizedekben az emberiség sorsfordító újdonságokat hozott létre, virtuális világokat, amik csak az eszközeinken léteznek. Létrejött egy párhuzamos univerzum, ami kezdetben teljesen elkülönült a valóságtól, attól a tértől, amiben még mindig létezünk. A Google küldetése az első perctől kezdve az volt, hogy a virtuális, majd később a valós világ információit összegyűjtse és rendszerezze, de 18 év alatt legfeljebb a sci-fi filmekben sikerült egymás mellé hozni a két területet. Az első kézzelfogható lépések ebbe az irányba a Niantic Labs által fejlesztett Ingress, illetve a Google Glass - rakja össze a puzzle darabjait a VentureBeats riportja.
Egészen idáig a kiterjesztett valóság azt jelentette, hogy a mobilunk képernyőjét és kameráját használva a pici kijelzőn a valóságra rámontíroztunk valamit, ami igazából nincs ott. Nagyon népszerű volt az IKEA bútorkatalógusa, vagy Layar AR-térkép, de egyik sem számít átütő jelentőségűnek, leginkább a mobil eszköz kijelzőjének szűk keresztmetszete miatt.
IRL-AR-MMORPG
Az Ingress jelen formájában még mindig ugyanezt szenvedi, ugyanis a játék nem más, mint a GPS-koordinátákkal korlátozott térképes felület, ahol a virtuális mozgásterünket korlátozza a fizikai lokációnk. Éppen emiatt viszont az Ingress egy potenciálisan óriási lehetőség a térképészet, illetve a virtualitás és a valóság összesimítására. John Hanke, az Ingress-t fejlesztő félig független Google divíziójának, a Niantic Labs-nek a vezetője a kezdetektől térképekkel foglalkozott, nem meglepő feltételezés, hogy az Ingress is erről szól valójában. Hanke eredetileg a Google Maps, majd a Google Earth fejlesztésében vett részt, de már a Google előtt is geolokációs kutatásokon dolgozott. Ő az egyik alapítója annak a Keyhole nevű térképes vizualizációs megoldásnak, amit a Google 2004-ben vásárolt fel. Innen vezetett egyenes út a Maps-en keresztül az Earth-ig, StreetView-ig. Mostanság a geo-guru szabad kezet kapott a Google-ön belül és kísérletezhet a mobilitás, a valóság és az internet határmezsgyéjén.
A szakember az Ingress előtt a Niantic egy Field Trip nevű kreációval rukkolt elő, ami egy masszív eszköz metaadatok és egyéb információk összefésülésére, az eredményként létrejövő rétegeket pedig az adott valós helyszínre húzza rá. A valós térben kirándulás, lézengés élményét dobja fel az, ha a digitális forrásokból egy rendszer extra információkat szed elő, például történelmi eseményeket, relevanciákat, hírességekkel kapcsolatos információkat vagy kulturális, esetleg tudományos adatokat. Egy városnézéskor emléktábla nélkül is kiderülhet egy épületről, hogy ott lakott 100 éve egy író, egy kiránduláson egy lényegtelennek tűnő dombról tudhatjuk meg, hogy ott zajlott egy csata.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
Ez a fajta felfedezés persze nem mindenki számára hasznos, mindenesetre a szórakoztatás mellett a turizmus, oktatás és a tudomány is hasznát veszi. A működéséhez viszont van egy nagyon kardinális feltétel: minden digitális és online adatot geotagelni kell, azaz el kell látni pontos koordinátákkal. Hanke ezért arra próbálja rávenni környezetét és az egész világot, hogy minden létrejött adat mellé kerüljön helyinformáció is. Hanke azt mondja, hogy nyolc évvel ezelőtt, amikor a Google-nél kezdett dolgozni, azt gondolta, hogy hamarosan teljesen általános lesz ez a gyakorlat, de még most 2013-ban sem az. Pedig a virtuális és a valós világ összekapcsolása enélkül nem lehetséges, hiszen a feltérképezett területekre objektumok, rétegek főként így kerülhetnek oda. A geocímke lehet GPS-koordináta vagy éppen postai cím is, a lényeg, hogy azonosítható és rendszerezhető legyen a helye.
Önkéntes térképezők
A címkézés révén újabb mélységek és dimenziók nyílnak meg a térképészetben, aminek már nagyon egyszerű szituációkban is élvezhetik a felhasználók az előnyeit. Ilyen például az a helyzet, amikor egyedül sétálunk végig egy idegen környéken, de a Foursquare, TripAdvisor és egyéb szolgáltatások révén olyan, mintha a barátainkat folyamatosan kérdezgetnénk, hogy mit ajánlanak saját tapasztalataikból kiindulva. Nem is kell tudni, hogy melyik barátunk járt arra korábban, az elejtett információmorzsák összeállnak.
A Hanke csapata által fejlesztett játék, az Ingress ugyanezt a funkciót emeli egy következő szintre, igaz egyelőre csak egy közel céltalan játék formájában, ami mondhatni a kiterjesztett valóság, az MMORPG és a fizikai valóság absztrakt keveréke. A felhasználók ugyanakkor azon túl, hogy egymás portáljaira vadásznak, fontos “munkát” végeznek a Google számára. Az Ingress játékosai valós fizikai pontok közti távolságokat tesznek meg, mégpedig optimális útvonalon, a lehető legegyszerűbb módon és különböző időpontokban, ismétlődően. A Google számára ez egy visszaforgatható előny, amikor is a virtuális réteget csak arra használja, hogy a felhasználókat a valóságban terelgesse, majd az így kapott térképészeti adatokat elemezve az adott környéken közlekedőknek pontosabb útvonalajánlásokat képes adni, pontosabban képes felmérni, hogy egyes érdekes helyek hol vannak.
A virtuális valóság beágyazásának azonban az Ingress esetében is ugyanaz a határa, mint a Layar vagy bármelyik kiterjesztett valóság appnak, mégpedig a mobileszköz kijelzője. Az elv, miszerint átnézünk a készüléken, viszonylag hamar megszületett, de viccnek is rossz, hogy a felhasználók egy okostelefon LCD-jén keresztül szemlélik a manipulált valóságot. A Google Glass viszont az első olyan eszköz, ami ezt a problémát már leveti magáról és képes anélkül manipulálni a felhasználó által érzékelt információkat, hogy az zavaró lenne vagy lefoglalná például az illető kezeit. Így a figyelmet nem osztódik, nem kell választani a valóság és a virtualitás között, ahogy több evangelista is fogalmaz, a mobilinternetezők újra felfelé fognak nézni.
Minden objektum kap geocímkét
Ahogyan egyre több felhasználó fog Google szemüveggel vagy hasonlóval a fején közlekedni, úgy az adatgyűjtés és az adatok prezentálása is egyre egyszerűbb lesz és megvalósulhat az is, amit Hanke régóta szeretne: minden virtuális adat mellett lesz egy geocímke is. Hanke egy interjúban egyértelműen elmondta, hogy az Ingress tervezésekor a kezdetekkor is a Glass-ra építették az egészet, egyszerűen csak az első időszakban még nem állt rendelkezésre a hardvereszköz. Az Ingress megítélése egycsapásra megváltozik majd, amikor egy zavartalanul és folyamatosan használható mobileszközre kerül át.
A Google Glass, illetve akár egyszerűen az okostelefon kapcsán is megjegyeztük korábban, hogy az ember ezekkel az eszközökkel megvalósítja a “cyborg” fogalmát, de alaposan figyelve az Ingress és a Glass előrehaladását, egészen pontosan felrajzolható, hogyan képzeli el a Google a következő évtizedben a fizikai világ adatainak begyűjtését, rendszerezését és újraelosztását. Az Ingress csak egy apró, eldugott részleg a Google-ön belül, ami a térképekre és játékokra fókuszál, viszont egy olyan korszak első eleme, ami a mobilwebet kirántja a kis műanyag-üveg keretből, amin keresztül ma nézzük.