Kipróbáltuk: Ubuntu 12.04 Precise Pangolin

Az LTS (long term support - hosszútávú támogatás) kiadások mindig kritikus mérföldkőnek számítanak az Ubuntu-kiadások között. Ezt a verziót ugyanis a következő néhány hónapban cégek, iskolák, könyvtárak, kormányzati intézmények és önkormányzatok ezrei fogják telepíteni számtalan számítógépre, ahol a rendszer hosszú évekig fog még futni. Az Ubuntu belső fejlesztési ütemtervei is ennek megfelelően készülnek, a nagyobb lélegzetvételű fejlesztéseknek is az LTS-kiadásra kell beérniük.

A Precise Pangolin érkezését célozta az Unity felület fejlesztése is, a sokszor hangoztatott elvárás az volt, hogy az LTS-kiadásra legyen tökéletes. Ennek megfelelően a közösség erőforrást nem kímélve dolgozott a felület véglegesítésén, a kisebb-nagyobb hibák megoldásán és tömeges használatra alkalmassá tételen. Szerintünk a törekvést siker koronázta, valóban összeérett rendszerré vált az új Ubuntu.

Unity - megérett végre?

A legnagyobb kérdés természetesen a Unity minősége: milyen lett az a felhasználói felület, amely markánsan megkülönbözteti az Ubuntut a többi Linux-disztribúciótól és eddig messze a legmegosztóbb elemévé vált az operációs rendszernek. Az új Unity is a bal oldali, illetve felső képernyőélekre koncentrálja a rendszer interfészét, az előbbi a gyorsindító tálcát, az utóbbi pedig a címsor/menüsor illetve státuszjelentés funkciókat tartalmazza.

^{Ubuntu 12.04 Precise Pangolin - belakva}

A már megszokott módon jobb oldalon és alul nincs semmi, ablakváltásra is a bal oldali alkalmazássor használható, az aktív alkalmazást az ikon jobb oldalán jelzi apró háromszög, a nyitott ablakok számát pedig a jobb oldalon mutatják hasonló háromszögek. Az alkalmazássáv megítélése ízlés kérdése, mi egy kicsit túlzónak találtuk az ikonok négyzetes háttereit, amelyek ráadásul az alkalmazás ikonjának átlagos színét veszik át, sok esetben felismerhetetlenné téve azt. A sáv egyébként a Pangolinban alapértelmezésben már nem tűnik el, hanem folyamatosan látható marad, a vezérlőpulton azonban eltüntethető, illetve az előtűnés érzékenysége is állítható.

^{Zene lencse. Lehetne még csiszolni.}

A Unity felületet a Windows-billentyűvel hívhatjuk elő, a legutóbb használt alkalmazások és megnyitott állományok megtekintése mellett innen lehet a gépünkön található összes tartalomban keresni is. A találatokat az alul található piktogramokkal szűkíthetjük egy-egy szegmensre (lencsék), így alkalmazásokra, fájlokra, zenére és videóra kereshetünk. A lencsék fejlesztésére láthatóan sok időt szánt a közösség, a videós lencse például nem csak a gépen található tartalmakban, hanem a nagyobb videomegosztók tartalmaiban is keres, szemmel láthatóan a Bing keresőre építve. A keresés eredményeivel nem voltunk elégedettek, adott zeneszámra például csak ritkán, többszöri próbálkozásra jönnek fel a legrelevánsabb találatok - maradt tehát még javítanivaló a következő verziókra.

Gyorsnak gyors

A Unity kimondva is az az érintőképernyős korszakra is készül, amely immár a Windows 8 küszöbön álló érkezésével biztosan bekövetkezik a PC-k világában is. A Pangolinban is bemutatkozott az új Onboard onscreen billentyűzet, amit  (tablet hiányában) nem tudtunk élesben kipróbálni. Az viszont látszott, hogy a beállítási lehetőségek száma szinte zavarbaejtően magas - a makróktól a változatos témákig, méretekig, kiosztásig, elrendezésig minden módosítható, a felhasználók beszámolói szerint pedig tüneményesen használható.

A hardvertámogatás a régebbi gépek esetében már kifogástalan, az irodai ThinkPad X200-on az előző kiadásokhoz hasonlóan a telepítéstől fogva gondtalanul futott a rendszer, sőt még javulást is tapasztaltunk, a TrackPoint három gombját sem kell már külön alkalmazással konfigurálni. A windowsos telepítő Wubi pedig a Windows 8-cal is hibátlanul összeállt, egyedül a régi (legacy módú) USB-perifériákat kell újracsatlakoztatni indulás után. A régi probléma, a külső monitor kezelése is számottevően javult, a Pangolin már minden különösebb harc nélkül váltott a kijelzők között. Hatalmas bónuszpont jár a hálózati nyomtató kezeléséért is, míg Windows alatt küzdelmes órákba került szóra bírni a printert, a Pangolin automatikusan felismerte és telepítette az egységet. A rendszer teljesítménye is kiválónak bizonyult, Windows 8 után egész egyszerűen gyorsabbnak, reszponzívabbnak tűnik. Ugyan a rendszert Wubival telepítve használtuk, ami elvben lassabb fájlrendszert jelent mint a natív telepítés, az SSD-vel szerelt rendszeren minden gyakorlatilag azonnal indult.

További fontos újdonság, hogy a rendszer nem érkezik előtelepített Synaptic csomagkezelővel, a Pangolinban alapértelmezés szerint a Software Centerből kell az alkalmazásokat letölteni - esetenként pénzért. A Software Center továbbra is meglehetősen lassú, a szerverekről lassan csorog le az adott alkalmazás adatlapja - a Synaptic azért ennél gyorsabban működött a csomaginformációk letöltése után. A Software Centerről ezen kívül nem sok rosszat mondhatunk, a teszt során teljes mértékben képes volt kiváltani a Synapticot, a nagyon haladó felhasználók pedig természetesen ezután is használhatják az apt parancssoros csomagkezelőt.

Kereshető menük

A HUD a pangolinos Unity nagy dobása, Mark Shuttleworth bejelentésében a Microsoft Office menüszalagjához hasonlította. Az elgondolás (és a megvalósítás) meglepően egyszerű: ahogy az Ubuntu lencséi a rendszer különböző moduljaiban keresnek, a HUD az épp aktív alkalmazás menürendszerében keresgél és onnan listázza a funkciókat. A HUD szépen működik, gombnyomásonként frissíti a találatok listáját, így tipikusan néhány betű után megtalálhatjuk a keresett funkciót. A megoldás haszna kézzelfogható, a menükben való turkálás helyett a keresés valóban időt és frusztrációt spórol.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

A HUD előhívásához a Windows-gomb helyett a bal oldali Alt-billentyűt kell megnyomni, erre ugrik elő a megfelelő keresőmező. Újdonság egyébként, hogy a Windows-gombot nyomva tartva látható lesz az elérhető billentyűkombinációk gyorslistája - ez roppant irodistabarát megoldás a fejlesztőktől. A HUD a szintaktikai hibákat is jól kezeli, ha az írásmódot csak kicsit is eltaláljuk, a gép rátalál a keresett menüpontra. Sajnos a szemantikai hibatűrés már nem ilyen jó, "settings" vagy "options" keresésre például nem bukkan fel a történetesen "Preferences" névre keresztelt menüpont - ez sokat ront a használhatóságon. A HUD valószínűleg a jövőben sokat fejlődik majd, a koncepció mindenesetre életképesnek tűnik.

Rendszerszintű inkognitó

Az integráltan, alkalmazásokkal szállított rendszer előnye, hogy egyes beállítások központosíthatóak. Így tett a Canonical az adatvédelmi beállításokkal, a legfontosabb alkalmazások által rögzített felhasználói tevékenység egy helyről törölhető. Az adatrögzítés alkalmazásonként, időkeret szerint, fájltípusonként, illetve mappánként is letiltható, így a felhasználói tevékenység rögzítetlen marad. Az utólag telepített alkalmazásokra azonban ezek a beállítások nem feltétlenül érvényesek, amire érdemes odafigyelni.

Konklúzió

A Precise Pangolin névadásakor is az összecsiszolt, jól együttműködő rendszer létrehozását tűzte ki célul a Canonical, tapasztalataink szerint ezt a magas mércét sikerült is meglépni. A rendszert mindennapi munkára kiválóan alkalmasnak találtuk, a mindössze néhány hetes Pangolin sem stabilitási, sem teljesítménybeli problémákkal nem küzdött. A Unity megítélése szubjektív, egyes felhasználók mereven elutasítják, saját tapasztalataink szerint azonban a haladó felhasználóknak rendkívül kézreálló felület született, amelyen néhány gombnyomással indítható a kívánt alkalmazás vagy kereshető ki egy zeneszám, dokumentum.

A Pangolin kiadásával új fejlesztési ciklus kezdődött az Ubuntu közösségében, a Unity fejlődésének első szakasza pedig lezárult. Arra egyelőre csak homályos utalások léteznek, hogy merre folytatódik az egyik legnépszerűbb Linux-disztribúció útja, de unalmasnak az októberi kiadás, a Quantal Quetzal sem ígérkezik.