Toronyépítők a föld alatt

Az 1896-ban átadott budapesti Millenniumi Földalatti Vasút (az egyszerűség kedvéért nevezzük földalattinak), a kontinens legrégebbi földalattija 1996-ban százéves fennállására újult meg és nyerte el jelenlegi formáját, az infrastruktúra és a szerelvények azonban továbbra is magukon hordozzák az évtizedes, évszázados örökséget. A tizenegy megállóból álló szakasz Budapest legrövidebb földalatti vasútja, de a mobilszolgáltatók számára egyértelmű volt, hogy ide is le kell hozni a mobilos infrastruktúrát.

A fény az alagút végén

A cégek először a 2G-s szolgáltatásokat vitték le a föld alá akkor, amikor 3G még nem is létezett (vagy legalábbis nem Magyarországon): a Westel 900 és a Pannon GSM 2003-ra fedte le a teljes vonalat, míg a Vodafone 2004-ben csatlakozott a versenytársakhoz. Most jött el az idő, hogy a szolgáltatók 2G/3G-s állomásokra cseréljék a régi berendezéseket, az eddig tornyokon, háztetőkön és egyéb, egzotikus magaslati helyeken egyensúlyozó szerelőmunkások és rádiós hálózatépítő szakemberek ismét leköltöztek a föld alá.

A 2G-3G átállást a metróvonalakon a Vodafone kezdte meg tavaly decemberben, a 2-es és a 3-as vonal lefedésével: a cég 21 Mbps elméleti maximális sávszélességű mobilnetet vitt le a föld alá az országos hálózatmodernizációs munkálatok részeként. A cég és a BKV segítségével most mi is kis betekintést kaphattunk a föld alatt zajló munkálatokba, melyek a földalatti vonalán a napokban érnek véget.

900 MHz-es Huawei RRU pár méterrel a Vörösmarty tér alatt

A Vodafone-nál a metrós projekt is része az egyébként rendkívül menő MARS néven futó országos hálózatmodernizációnak, gazdája pedig Martinovics Attila rádiós hálózati projektigazgató, aki úgy ismeri a metróhálózatokat, mint a tenyerét, olykor olyan részletességgel mesél nekünk a rendszerek működéséről, hogy meggyőződésünk szerint gond nélkül el tudná vezetni a metró üzemigazgatóságot is a BKV-nál. Tőle tudjuk például meg, hogy a peronok végén lévő, kék fénnyel világító lámpa esetén nem ajánlatos a sínekre lépni vagy belekapaszkodni a felsővezetékbe (csak a földalattinál). Mondjuk akkor sem, ha a lámpák fehéren világítanak (elvileg ez jelzi azt, hogy feszültségmentesítve van a pálya).

Éjjel, az utolsó kisföldalatti szerelvény indulása után nagyjából negyed órával érkezünk a Vörösmarty téri állomásra, ahol a biztonsági személyzeten kívül már egy lélek sincs. Ez lesz a rövid, nagyjából 280 méteres túránk kiindulópontja, elgyalogolunk ugyanis a Deák térig a föld alatt, a sínek közt, a két állomás közt pedig pontosan ennyi a távolság.

MARS a föld alá!

A mobilhálózatok építése és felújítása nem gyerekjáték, erről korábban már többször meggyőződhettünk, és nincs ez másképpen akkor sem, ha történetesen a föld alatt kell végezni a munkákat. A helyszín több is szempontból nagyon speciális, igen szigorú biztonsági előírásokkal, bonyolult szervezéssel. Rádiótechnikai szempontból ugyanakkor nincsenek óriási különbségek: itt is vannak bázisállomások és antennák, éppúgy, mint a földfelszínen, csak éppen a mikrók hiányoznak, az összeköttetést itt üvegszállal oldják meg.

Így kell sínek közt, ötfokos hidegben, sötétben optikai szálakat forrasztani

Éppen egy ilyen jellegű munkálatot láthatunk először az alagútban, alig pár méterre az állomástól két szakember görnyed egy asztal felett, amin meghatározhatatlan jellegű eszköz és egy rakás, cérnavastagságú optikai kábel hever. Mint megtudjuk, ez egy forrasztógép, és a munkások, közülük is a biztosabb kezű ember feladata, hogy a két, alig fél milliméteres üvegszálat precízen összeforrassza. Mindezt lámpafény mellett, az ötfokos hidegben.

A földalatti vasút bizonyos szempontból egyszerű, más szempontból mégsem annyira egyszerű építési terület a MARS-csapatnak. Egyrészt a Bajcsy-Zsilinszky úttól a Hősök teréig nyílegyenes a szakasz, másrészt viszont mivel közvetlen földkéreg alatti vasútról van szó, ezért a felszíni állomások jele is megjelenhet helyenként, amire figyelnie kell a tervezőcsapatnak. Bár a 40-50 évvel ezelőtt megépített 2-es és 3-as vonalak alagútjainak tervezésekor sem számoltak a szakemberek mobilos infrastruktúrákkal, a földalattin ha lehet, még kevesebb a hely az eszközök, bázisállomások elhelyezésére. Az infrastruktúra-elemek nagy része a két vágány közé, a támtartókhoz van rögzítve, ezeket szerelgetik le egyenként most az alvállalkozók, hogy új eszközök vegyék át a régiek helyét.

Szoros alagútban szoros állomások

A 3G-s mobilnet "belövéséhez" nagyjából mindent ki kell cserélni, vagyis nem csak a régi bázisállomások mennek, hanem az antennák is. Ezek egyébként többnyire az állomások két végén "néznek" az alagút belseje felé - itt még nem az úgynevezett leaky feeder, vagyis "szivárgó vezeték" technológiát használja a Vodafone, mint a 2-es és a 3-as vonalakon, helyette pont ugyanolyan antennák kerülnek az oszlopokra, mint a földfelszínen.

Felkerül az új, GSM/UMTS multimode antenna az oszlopra

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Következő állomásunk pár száz méterre, a Deák téri földalatti-megálló bejárati része, ahol a Vörösmarty tér felé néző antennát cserélik éppen. A hosszúkás berendezésekhez vezető vastag kábelek lekötése után két szerelő némi kalapálgatás árán pillanatok alatt lekapja az antennát az oszlopról, mellette már ott az új. A főbb infrastruktúra-elemeket (az antennákat pont nem) itt is a Huawei szállítja, az állomások, illetve az RRU-k (Remote Radio Unit) egyaránt a kínai cég termékei. Ezekből kettő kerül mindenhová, egy a GSM, egy az UMTS sávokat szolgálja ki.

A Deák térnél a Bajcsy-Zsilinszky út felé néző oldalon zajlanak az igazán komoly munkálatok, itt a Nokia-Siemens Networks régi bázisállomásait szerelik le éppen - a kis dobozokat kimondottan ilyen környezetbe tervezték, hasonlókat alkalmaznak szűk helyeken, jellemzően például templomtornyokban. Tavalyelőtt láttunk is egyet a Balaton partján, Paloznakon, a református templom harangtornyában.

Ennek hajnalra nyoma sem maradhat

Mikor odaérünk, a régi BTS már a földön hever leszerelve, az új helyét éppen akkor készítik elő. Sok idő nincs, a munkásoknak a hajnali üzemkezdetre el kell tűnniük az alagútból, ráadásul nem árt, ha addigra egy működő rendszert hagynak maguk mögött. Ez egyébként eddig többnyire sikerült is, mondja Attila, akit arról kérdezünk, volt-e bármilyen komoly fennakadás a metrós swap során.

Bár ezúttal csak Vodafone-alvállalkozókkal találkoztunk az alagútban, jó jel, hogy a versenytársak is mozgolódnak, legalábbis láttunk odalent ZTE-logós Telenor-szekrényeket, vagyis a Telenor is hamarosan indítja a 3G-s DC-HSPA+ szolgáltatást a földalatti vonalon - illetve várhatóan a metróvonalakon. A T-Mobile továbbra is mélyen hallgat a metróvonalakat illetően, a cég Budapesten inkább az LTE-szolgáltatás kiépítésére helyezi a hangsúlyt, pedig statisztikai alapon a legnagyobb szolgáltató ügyfelei utaznak a legnagyobb számban a metrókon és a földalattin.

Ezzel nincs vége

A Vodafone egyébként a budapesti munkálatok néhány héten, legfeljebb egy-két hónapon belüli befejezésével zárja a tavaly elkezdett hálózatmodernizációs munkákat, ez azonban nem jelenti azt, hogy a TD-csapat ezután unatkozna: Attila kérdésünkre elmondja, a már lecserélt állomások finomhangolása legalább olyan komoly feladat, mint az újak felszerelése. Egyes tornyokra például még nem kerültek fel az RRU-k sem, ezek révén a jelerősség 2-3 dB-t javulhat, aminek különösen az állomások hatósugarának peremén, vagy a jobban árnyékolt területeken mobilozók örülhetnek majd.

A Millenniumi Földalatti Vasút a mobilhálózatok modernizációjával ismét kicsit közelebb került a XXI. századhoz, most már csak az elöregedett, többször felújított szerelvények cseréje hiányzik ahhoz, hogy az utazási élmény, illetve komfort jelentősen javuljon. Talán ez is megtörténik addig, míg az LTE is leér a föld alá.