Minden pluszt ellopott a Google-tól a Facebook

Másfél évvel ezelőtt a Twitter lényegét vette át a Facebook, a hírfolyamot megújítva. Azóta iparági sztenderd lett az információk ilyen megjelenítése, a Twitter növekedését, jelentőségét azonban erősen megnyirbálta a Facebook ezzel. Globálisan ugyan már nem lehetett befogni, de például Magyarországon a Twitter soha nem tudott robbanni, ami ennek is köszönhető. Később a Google a Wave-vel esett arcra, amikor megreformálta volna az online személyközi és a csoportkommunikációt, de túlbonyolította. A Facebook innen is kiemelte a legfontosabb elemeket és a Messages komponenssel megvalósította az egységes, gyakorlatilag platformfüggetlen interakciót. Nem csoda, hogy egy laikus embert megkérdezve arról, hogy mi az internet, nagy valószínűséggel azt a választ kapjuk, hogy a Facebook.

Jó a +, de nem elég jó

A Google végre összeszedte magát és kidolgozott egy működőképes alternatívát arra, hogy a szétaprózott felhasználói bázisát összefogja és egy közösségi hálózatot borítson a teljes webes ökoszisztémája fölé. A Google+ ötletei és megoldásai mondhatni zseniálisak, de ez még kevés ahhoz, hogy nyerő pozícióba kerüljön. A júniusban bemutatott rendszer 90 napon keresztül zárt tesztfázisban működött, ami azt jelentette, hogy eleinte kiváltság volt bejutni, szűkmarkúan mérte a meghívókat a Google, a fejlettebb funkciókat pedig szépen lassan csepegtette a cég.

Mától kezdve azonban teljesen nyílttá vált a Google+, minden Google-fiók tulajdonos két kattintással aktiválhatja Google+ hozzáférését. Jelenleg körülbelül 25 millió felhasználót számlál a platform, de ennek jelentős része most még vagy már passzív. A nyitás abból a szempontból lehet egy remény, hogy a közösségek egészen addig nem kezdenek el mozogni, amíg nincs meg egy kritikus tömeg, a 25 millió felhasználó pedig globálisan léptékben még nem elég. Magyarországon is csak egy szűk tízezres réteg kezdte el használni eddig, akik többnyire magáról a Google+ szolgáltatásról vagy hasonló szakmai témákról értekeztek.

Kiváló ötleteket meríthet az inkumbens

A játékok bevezetése bizonyára sokat segített az oldalon eltöltött idő növelésében, illetve az is egy fontos előny, hogy minden egyes Google-szolgáltatásnál a felső sávba került a Google+ az értesítésekkel és azonnali posztolási, válaszadási opcióval. A mobilos kliens is sokkal jobban sikerült, mint amit jelenleg a Facebook fel tud mutatni. A hírfolyam nézegetése mellett az “SMS-szerű” Huddle és a mobilon szintén ma élesített videotelefonálás, a Hangout is korrekt kivitelt kapott.

A Hangout ráadásul kiegészült olyan apró extrákkal, mint a képernyőmegosztás, a grafikus jegyzetelés, a Docs-integráció és a tematikus, nevesített, publikus Hangout-szobák nyitásának lehetősége. Ez utóbbi az IRC reainkarnációja is lehetne, illetve a többi felsorolt megoldás sem újdonság, de jó ötletekre épülnek, frappánsan kivitelezettek. Az ilyen fejlesztések azonban inkább használhatóak a felhasználói tábor konszolidálására, mint az átcsábításra -  a legtöbb emberben az a kérdés vetődik fel elsőként a Google+ kapcsán, hogy miért is kellene Facebookról váltani.

A válasz erre egyszerű: nem kell. Ez pedig a Google+ halála lehet. A Facebook máris rendelkezik 750 millió felhasználóval, ami bárminél erősebb kötés a felhasználók számára, hiszen ott találják meg ismerőseiket, ott tudathatják a legszélesebb körrel élményeiket és onnan szerezhetik meg a legtöbb információt. Lehet egy közösségi hálózat teljesen lepukkant, lassú, buta, elavult és csúnya, ha ott van a nép, akkor ott is marad.

Birka-effekt

Nagyon erős minőségi különbség és értelmezhető technikai előnyök, egyszerűsítések, könnyítések kellenek ahhoz, hogy a korai befogadók után a széles tömegek is elkezdjenek átszivárogni. Pontosan ez történt a magyar közösségeknél is az iWiW és Facebook közöt - az utóbbi már jóval fejlettebb volt, mégis 1-2 évre aludt a magyar Facebook, mivel a tömeg az iWiW-en volt. Amikor viszont a két szolgáltatás között elegendő szélességűre nyílt a minőségi rés, a Facebookon pedig a magyar közösség létszáma elért egy kritikus pontot (500 ezer felhasználó, akkor viharsebes tempóban kezdett átömleni mindenki, szellemvárossá téve az iWiW-et.

A Google+ viszont nehezen fogja tudni kialakítani ezt a minőségi szakadékot, lévén a Facebook nagyon pörgős és céltudatos fejlesztési stratégiája azonnal korrigál, ahogy egy új trend tűnik fel a színen. A Google+ nyilvános rajtjának napjára időzítette - nem véletlenül - Zuckerberg vállalata a főoldal újabb ráncfelvarrását, ami nagyon sokat merít a Google+ felvetéseiből, megoldásaiból.

Mindent lemásolt, csak még ki is csiszolta

Pár nappal ezelőtt már megújult a Facebook csoportkezelése, ahol részben automatikusan választja ki a szolgáltatás, hogy kik a közeli barátaink, munkatársaink, családtagjaink. Ezeket a csoportokat, mondjuk ki: “köröket” külön kezelhetjük, külön kommunikálhatunk velük. Ma pedig megújult a hírek tálalása is, az "élő" történések, függetlenül attól, hogy résztvevői vagyunk-e azoknak, egy külön dobozban pörögnek a jobb oldalon, az egérkurzort az esemény fölé húzva pedig a részletek is felbukkannak. A már megszokott középső hasáb tetején kicsit elrejtőzött az üzenetírás mező, egy kattintással messzebb kerültünk az írástól, viszont a fontos hírek és az aktuálisak egy komplexebb válogatásként jelennek meg. Mivel a jobb oldali dobozban a friss hírek vannak, ezért a fő hasábból eltűnt a “recent” és a “top news” választási lehetőség.

Az ismerősöknél és csoportoknál viszont szintezhető, hogy minden posztjukat látni szeretnénk, vagy a többségét, esetleg csak a legfontosabbakat. A fontosságot a Facebook a felhasználói szokásaink alapján próbálja megbecsülni. A posztok közül egy kék fület kap az, amelyik fontosnak tűnik, de innen lehet választani is - pontosan ugyanúgy működik a rendszer mint a Gmail új “priority inbox”-a.

Követők a Facebookon is

A legnagyobb pofon, amit a Facebook a Google+-nak kiosztott, az egyirányú követés bevezetése. Ráadásul a Facebook itt is sokkal kíméletesebb volt a felhasználói tömeggel és nem tette alapértelmezetté az egyébként magyarázatra szoruló funkciót. A Google+ nagy újdonsága volt, hogy a Twitterhez hasonlóan nem tette kötelezővé, hogy egy kapcsolat kétirányú legyen, minden felhasználó “követ” másokat. A Twitterhez képest fejlettebb módon a követők csak a publikus üzeneteket láthatják, illetve ha benne vannak valamelyik körben, akkor az oda osztott tartalmakat is.

A Facebook ezt gyakorlatilag hetek alatt átvette, s mostantól kezdve az eredeti barátkozós módszertan mellett, azzal párhuzamosan lehetőség van arra, hogy bárki engedélyezze, hogy kövessék őt, anélkül, hogy ezt viszonozni kellene. A követők itt szigorúan csak a publikus üzeneteket látják, azaz nyugodtan lehet szakmázni a Facebookon és hagyni, hogy a munkatársak kövessenek, a hétvégi kocsmázás fotóit ők nem látják majd. Egy Facebook-fiókra maximum 5000 ismerős juthat, ha valaki ennél nagyobb nyájat terelget, annak saját oldalt kell kreálnia.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Dávid és Góliát harca elég cudarul áll jelenleg, a Facebookról gyakorlatilag lepattant a Google+ minden támadása, sőt egy jó fantasy-hoz hasonlóan a támadó erejét itt is elszívta a főellenség. A Google nagyon erősen őrzi szerepét a webes keresésben, jó úton jár a lakossági cloud funkciók terén is, illetve az Androiddal a mobil területen is sikerült a átvennie a vezető pozíciót, a közösségi szolgáltatások piacára viszont már sokadjára sikertelenül próbál meg betörni.

Az egyetlen reménye az lehet, hogy a keresőt vagy egyéb Google-szolgáltatásokat használó felhasználók lassan megkapaszkodnak a Google+-on is és kialakul egy második közösségi réteg, ami szerencsével átveheti a vezetést, de erre szinte semmi esély nincs. Minden kutatás azt mutatja, hogy az emberek nem szeretnének a mostaninál több közösségi oldalon fent lenni, a váltást valóban nem indokolja jelenleg semmi, kizárólag a tematikus és specializált közösségi szolgáltatások tudnak sikert elérni, mint amilyen a zenében a Last.fm vagy épp a helyfüggő megoldásoknál a Foursquare. A Google+ még nem bukott el, de halálos sebeket kapott gyakorlatilag a születése után.