Kipróbáltuk: Sony VAIO F notebook 3D kijelzővel

A Vaio F sorozat kifejezetten sikeres munkaállomás-termékcsalád volt a múltban, a jellegzetesen szürke, lapos gépek sok profi fényképész és videós eszköztárának váltak mindennapi részévé. Nem véletlenül, a nagy méretű, nagy felbontású kijelző, az erős processzorok és a minőségi kialakítás kiegyensúlyozott termékké állt össze. Ugyan az ár hagyományosan magas volt, mégsem emelkedett jelentősen a hasonló kategóriájú versenytársak fölé. Az elegáns és konzervatív, generációról generációra fejlődő designt a Sandy Bridge platformváltásra azonban a Sony alaposan átdolgozta, az új F már-már az Alienware gépeihez hasonlóan idegenszerű.

Külső és portok

Tény, hogy a funkcionális, letisztultan elegáns külsőt sikerült lecserélni. Hogy pontosan mire, arra nehéz szavakat találni - az első találkozás sokkját ugyanis hosszú ideig nem dolgozza fel a felhasználó. Az új VAIO F minden kétséget kizáróan egyedi jelenség, ilyen formájú számítógépet nem hoz forgalomba senki más. A kijelző és a billentyűzetet tartalmazó rész is lefele keskenyedik, amivel egy egészen egyedi, fűrészfogas profilt kap a gép összecsukott állapotában. Kinyitva a már klasszikusnak számító Sony-billentyűzet fogad, vagyis a szigetszerűen különálló, lapos gombok, amelyeket a MacBookokhoz kötnek a legtöbben.

A sorozatnak megfelelően a klaviatúra teljes kialakítású, vagyis numerikus billentyűzetet is tartalmaz, amelynek egyes felhasználók örvendeni fognak, mások viszont átkozzák majd - a gépelés az eltolt alfabetikus billentyűzeten elég kényelmetlen, akiknek viszont sok számot kell bevinniük, azoknak áldás lehet. A billentyűzet háttérvilágítást is kapott, az Apple-termékekhez hasonlóan azonban itt is erősen szivárog a fény a billentyűk mellett, ami különösen zavaró, ha nem pontosan felülről nézünk a gépre.

A trackpad egybeépült a matt csuklótámasszal, csupán az érdes felület jelzi az ujjaknak, hogy meddig érdemes tapogatni. Sajnos az érzékeny felület kicsi, ami egy ekkora gépnél mindenképp csalódás. Ráadásul a touchpad kellemetlen tapintású és nem is túl érzékeny, a különálló egérgomboknak pedig csak a szélei veszik fel a kattintást. A profi célközönség persze egeret használ, de a touchpad még alapvető böngészésre is jobbára alkalmatlan - 2011-ben ez elfogadhatatlan.

Ahogy a fotókon is látszik, a notesz hihetetlenül vastag, az ék alakú gép hátul több mint 45 milliméter, elöl pedig több mint 34 milliméter vastag - szemben az előző generáció 31 milliméteres maximális vastagságával. Ezért elsősorban a kijelző felelős, a Full HD (1920x1080 pixel) felbontású panelt tartalmazó fedőlap több mint 10 milliméter. Ugyan erre magyarázatként szolgálhatna, hogy 3D-képes a választott megoldás (active shutter szemüveg) azonban ettől maga a panel még nem lesz vastagabb. A kijelző amúgy nagyon jó, magas felbontású és magas fényerejű, a matt borítás ellenére jó kontraszttal rendelkezik, a színei pedig egyenesen lenyűgözőek, ahogy a betekintési szögek is átlag felettiek. Sajnos alacsony frissítési frekvencia mellett a kép meglehetősen villódzik, ha pedig felhúzzuk a maximális 120 Hz-re, akkor a fényerő csökken látványosan. Köztes megoldást a 100 Hz-es frissítés lehet, amely még nem villódzik, viszont eléggé fényes.

A VAIO F tömege szerencsére nem nőtt, maradt 3,1 kilogramm - ez egy mobil munkaállomásnál nem számít soknak, bár a versenytársak, a ThinkPad W520  (2,9 kg) vagy a MacBook Pro 15" hüvelykes verziója (2,5 kg) ennél valamivel könnyebb tudott lenni, miközben bennfoglaló méreteik is kisebbek - és ugyanúgy a legújabb generációs négymagos Intel processzort tartalmaznak, diszkrét NVIDIA videokártyával, mint a VAIO. A gép mellé adott adapter rendkívül nagy, 710 grammos tömegével pedig a legnagyobb nálunk járt tápegység kétes dicsőségét is megszerezte. A már említett 15-ös MacBook Pro mellé egy nagyobb cigarettásdoboz nagyságú töltő érkezett, a Sony terméke ennél mintegy négyszer-hatszor (!) nagyobb. A 150 wattos teljesítményre képes adapterre szélsőséges körülmények között talán szüksége is lehet a gépnek, az Apple megoldása azonban nekünk személy szerint jobban tetszett: amikor a számítógép rövid időre túllépi a tápegység által nyújtani képes 90 wattos teljesítményt, a maradékot az akkuról pótolja. A Sony azonban a teljes elméleti áramfelvételt a tápegységgel látja e, ennek köszönhető a gigantikus méretű és tömegű darab.

A gép teljesen terheletlen állapotban, minimális fényerő mellett mintegy 18 wattot fogyasztott, ami néhány generációval ezelőtti ultrahordozható gépeknek felel meg. A fogyasztás azonban tornázható fennebb, a Cinebench R11.5 OpenGL teszt alatt 52 wattra is fel tudtunk vinni, a processzort meghajtó CPU teszten azonban 32 watt fölé nem ment a fogyasztás, játékok alatt pedig 45 wattot mértünk. A beépített 5700 mWh-s akkuból könnyű böngészés mellett mintegy 3 órás üzemidőt lehet kisajtolni, extrém használat mellett azonban akár egy óra alatt le lehet meríteni.

A hangszórók meglepően hangosan és tisztán szólnak, talán most először fordult elő, hogy a maximális hangerőt zavaróan hangosnak találtuk egy notebookban. Ennek megfelelően filmezésre, játékra kiváló, és felér az olcsó PC-s hangszórók hangminőségével. Sajnos a mélyek eléggé hiányoznak a hangképből, így akinek ez fontos, kénytelen lesz külső hangrendszert kötni a notebookra.

A VAIO F portjaival nem spórolt a Sony, bal oldalon két 3.0 szabványú ("kék") USB port található, gigabites Ethernet, HDMI és VGA társaságában. Ezen az oldalon kapott helyet a hatalmas hűtőnyílás is, amelyen keresztül a gép minden állapotában tolja ki a hőt. Hátul (a süllyesztetten nyíló képernyő miatt) nincsenek portok, jobb oldalon azonban találunk egy újabb (2.0) USB aljzatot, valamint mikrofon- és hangkimenetet. Szemben Firewire 400-as port illetve Memory Stick és SD kompatibilis kártyaolvasó található. Fájó pont, hogy az eSATA lemaradt, a professzionális felhasználása szánt noteszgép így pontosan azokról felejtkezik el, akik ilyen csatolóval rendelkező méretes külső tárolón tartják nyers multimédiás anyagaikat.

Hardveres izmok

Ahogy fentebb említettük, a noteszgépben a legújabb, négymagos Intel processzor dolgozik, 2 GHz-es névleges sebesség mellett. A Turbo Boost technológiának köszönhetően azonban a rendelkezésre álló hőleadási keret függvényében terhelés alatt a processzor ennél gyorsabban is képes dolgozni, egyetlen mag terhelése mellett így 2,9 GHz-es sebesség is elérhető - terhelés hiányában pedig 800 MHz-ig csökkenhet az órajel. A 32 nanométeres processzor 45 wattos TDP értékkel rendelkezik, nem is fogyaszt sokat.

A munkaállomás szerepéhez méltóan a gépbe 8 gigabájt DDR3 memória került, amely a Windows 7 Superfetch funkciójával együtt valóban megtáltosítja a rendszert - mint ismeretes, a Vistában bemutatkozott, majd a továbbfejlesztett funkció a rendelkezésre álló szabad memóriaterületet gyorsítótárként tudja használni. A memória 4+4 gigabájtos kiszerelésben található a gépben, de fejlesztésre ne is gondoljunk: ez a processzor által támogatott legnagyobb memóriamennyiség.

A Vaio vizuális teljesítményéről az NVIDIA GT 540M lapkája gondoskodik, 1 gigabájt grafikus memória társaságában. A VAIO sajnos nem kapott Optimus-támogatást, így folyamatosan a diszkrét grafikát használja - ami magyarázat lehet a folyamatosan zúgó hűtésre. Pedig a GPU mindent megtesz, hogy optimalizálja az energiafelhasználást, a mag órajelét 672-ről 202 MHz-re húzza le, és hasonlóan jár el a shaderekkel (1344-405 MHz) illetve a dedikált memóriával (900-324 MHz) is.

A hűtés terhelés mellett még hangosabbá válik, cserébe a gép még folyamatos erőlködés mellett sem melegedik észrevehetően. A ventilátor és a kiáramló levegő hangja azonban hosszú távon nagyon zavaró, ami a hatalmas hűtőnyílás ismeretében minimum meglepő: a masszív hűtőrendszeren valószínűleg kevesebb levegő átáramoltatása is elegendő lenne - a kifújt levegő meglehetősen alacsony hőmérséklete is erről árulkodik.

A rendszer teljesítménye a négymagos processzornak köszönhetően tökéletesen alkalmassá teszi professzionális felhasználásra - a Photoshop Retouch Artists tesztben 16,5 másodperces eredményével az előző generációs Intel asztali csúcsprocesszorok (Intel i7-965 Extreme) teljesítményét hozza, sebességben tehát nem lesz hiány. A kiegyensúlyozott teljesítményt csupán a merevlemez árnyékolja be, a Toshiba 650 gigabájtos meghajtója nagy, ám nagyon lassú, a HDTune szerint másodpercenként 43-59 I/O művelet elvégzésére képes, ami még noteszgépes merevlemezek között is kevésnek számít. Multimédiás munkaállomásnál azonban szükség van a nagy háttértárra, így a merevlemez SSD-re cserélése sem megoldás. Ha lenne eSATA csatlakozó, ideális megoldásként a beépített SSD és külső, nagyméretű merevlemez kombinációja lett volna a nyerő, USB 3.0-s eszközökkel a potenciális felhasználók közül elég kevesen rendelkeznek egyelőre.

Háromdé

Ahogy azt már megemlítettük, az új Vaio F legnagyobb dobása a 3D - és ebben valóban döbbenetesen jót alkot. A Sony az NVIDIA 3D Vision technológiáját párosította össze egy 3D-s megjelenítésre alkalmas kijelzővel és aktív szemüvegekkel - sikeresen. Mint ismeretes, a 3D Vision  bármilyen játékot képes térhatásúvá alakítani, hiszen a videokártya a renderelés folyamán birtokában van a mélységgel kapcsolatos adatoknak, így képest azt felhasználni a 3D-s kép kialakításához. Ha rendszerszinten engedélyezzük a 3D Visiont, akkor a játékba belépve egyetlen gombnyomással válthatunk "sima" 3D és "valódi" 3D között - ezért mindenképp jár a dicséret.

A 3D Vision pedig nagyon jól működik. Az erre felkészített játékok, mint a World of Warcraft, a technológia jelenlétét érzékelve extra beállítási lehetőségeket tesznek elérhetővé, amelyekkel például az effektus erősségét lehet szabályozni. A 3D Vision azonban működik olyan játékoknál is, amelyek nincsenek rá felkészítve - ilyenkor a beállításokat az NVIDIA illesztőprogramból szabályozhatjuk. A játékélmény mindkét esetben hihetetlen. Bár moziban mindannyian láttunk már 3D-s filmet, illetve használtunk 3D-s tévét, az ölbe is vehető, teljességgel interaktív 3D-s tartalom  egészen más. A karakterek és tárgyak hirtelen pontosan érzékelhető méretűek lesznek, a mezők pedig valódi távolságérzetet kapnak - ezt bizony mindenkinek ki kellene próbálni egy órára, mielőtt a következő szórakoztatásra szánt számítógépét vagy monitorját megveszi.

A technológia hátulütője, hogy a képernyő 3D-s módban 120 Hz-es frissítésre vált, ennek következtében pedig csökken a fényerő. Ha ehhez hozzávesszük a polarizált szemüveg és az aktív, 50 százalékos eltakarást, az eredmény meglehetősen sötét. Este ez nem problémás, nappal azonban meglehetősen zavaró.

A mellékelt szemüveg meglehetősen nagy és csúnya, cserébe azonban befér alá egy rendes optikai szemüveg is. Az LCD-alapú aktív shuttert egyetlen gombelem látja el energiával, rendszeres használat alatt várhatóan ezt majd cserélgetni kell. A szemüveg darabja 20-30 ezer forint körüli összegért vásárolható meg kereskedőtől függően, a 3D élvezetéhez erre minden nézőnek szüksége lesz. Jó pont, hogy a TDG-BR100 szemüveg a Bravia tévékhez is használható.

Szoftverek

Úgy tűnik a Sony szoftveres divíziója is kezd magára találni, a VAIO mellé már-már a Lenovo ThinkVantage csomag funkcionalitásával vetekedő mennyiségű szoftvert adnak. A legfontosabb a VAIO Update, amely képes megtalálni és telepíteni a legfrissebb drivereket - ezt a funkciót lassan a többi gyártó is átvehetné. A VAIO Control Center egy helyre gyűjti a noteszgép változatos hardveres beállításait, innen vezérelhető az energiafelhasználástól a hangfeldolgozásig szinte minden.

CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.

A leendő felhasználókra azonban első körben a rendrakás vár, a Sony ugyanis továbbra is előre telepít rengeteg próbaverziós szoftvert, amelyek kellemetlenül lelassítják a gépet induláskor. Ugyan egy takarítással ezek nagy részétől nyomtalanul meg lehet szabadulni, ennyi pénzért bizony jobb felhasználói élményt is elvárhatnánk a japán gyártótól. Jó pont jár viszont a Photoshop Elements és a Premiere Elements előtelepítéséért, a mintegy 110 dollár értékű szoftver jól jön azoknak, akik nem professzionális felhasználásra vásárolják a gépet, de aktívan fotóznak és videóznak.

Árazási dilemma és konklúzió

A Sony VAIO F drága. Míg az előző generációt 450 ezer forint körüli áron már megvásárolhatjuk, az általunk tesztelt géphez 600 ezer forint körül juthatunk. A jóval hordozhatóbb, teljesítményben pedig egyenrangú Thinkpad W520 mintegy 550 ezer forintért, a MacBook Pro 15 hüvelykes verziója pedig 530 ezer és 630 ezer forintért vásárolható meg. A Sony hatalmas előnye a gyögyörű, matt, FullHD felbontású kijelző, illetve a hozzá kapcsolódó 3D-s szolgáltatások, cserébe viszont le kell mondanunk a mobilitás jelentős részéről. A vásárlói igénytől függően így a VAIO F lehet nagyon jó vétel (ha nem hordozzuk sokat a gépet, a 3D-t gyakorlatilag ingyen kapjuk), és lehet tévedés (amennyiben a 3D-re nincs szükségünk, viszont rendszeresen dolgozunk terepen).