Az Android és az iOS nem ellenségek

Folyamatosan érkeznek a jelentések az okostelefon-piaci trendekről, a gyártók részesedésének változásáról, illetve a különböző termékek küzdelméről a fogyasztók kegyeiért. Arról azonban ritkán esik szó, hogy különböző gyártók egészen különböző céllal vesznek részt ebben a küzdelemben, és egészen más dolgok jelentik a sikert számukra.

A Google-birodalom

A Google bevételének szinte egészét a hirdetések adják. A cég üzleti modelljének alfája és ómegája a reklámok megjelenítése, ehhez azonban látogatókra, felhasználókra, nézőkre van szüksége. A cég szolgáltatásai így tehát elsősorban ezzel a funkcióval bírnak: vagy reklámhordozók, vagy segítik a felhasználókat a reklámhordozók felé áramlani. Az Android a második kategóriába tartozik: a felhasználók egy Google-szolgáltatások által dominált környezetbe kerülnek, amely segít benn tartani őket a Google-ökoszisztémában. Ugyan a mobilos Gmail alkalmazás nem jelenít meg reklámokat, a felhasználó bizony asztali böngészőből is ránéz leveleire, ez pedig már győzelem a Google számára.

^{Okostelefon-platformok eladott darabszám szerint}

Bár az Android mögött álló kezdeti megfontolások ki is merültek ennyiben, a mobil operációs rendszer idővel valódi aranybányává vált a Google számára: a keresőóriás működésének sarokpontja ugyanis a felhasználói adatok gyűjtése, erre pedig mi sem alkalmasabb, mint az okostelefonok által folyamatosan gyűjtött lokációs és egyéb adatok. A Google-t nem kell félteni, a rendelkezésére álló adatsorokat folyamatosan bányássza, a cég statisztikusainak figyelmét pedig semmi nem kerüli el, ha a hirdetések célzásáról van szó. Lassan beindul a helyfüggő hirdetések piaca is, így olyan szolgáltatások számára is megéri majd hirdetni, amelyek hangsúlyosan a fizikai közelségre épülnek - az autómosótól az étteremig. Ezen a piacon már nagyon megy a helyezkedés, a győztes pedig a minél részletesebb adatokkal rendelkező cég lesz.

^{Piaci részesedés}

A Google számára tehát a felhasználó az érték az okostelefon-piacon, a cég célja a minél nagyobb piaci részesedés elérése, minél nagyobb felhasználói bázis kialakítása. Ebből a szempontból minden egyéb másodlagos, beleértve az operációs rendszer különböző funkcióit is, vagy éppen az árat: az Android fejlesztéséért és a mögötte lévő infrastruktúra üzemeltetéséért nem kér pénzt senkitől a Google, sőt, még az alkalmazásboltból befolyó jövedelemről is lemond a hálózati szolgáltatók javára. Ilyen értelemben a vállalat számára nem az a cél, hogy a felhasználók gyakran cseréljék a telefonjaikat - inkább legyenek minél többen.

Almagyár

Az Apple másképp nyomtatja a pénzt. Ugyan a cég egyre mélyebben tapogatózik a különböző szolgáltatások piacain, elsődleges bevételét a hardvereladások jelentik. Amerikában mintegy 90 százalékos a cég részesedése az 1000 dollár fölötti noteszgépek piacán, ami történetesen a legnagyobb profittal rendelkező szelete a piacnak. A megfelelően pozicionált, rengeteg hozzáadott értékkel rendelkező Apple-termékek hasonló helyzetben vannak minden piacon, a felhasználók pedig örömmel fizetnek a jól megtervezett, vonzó, de alapvetően hétköznapi termékekért.

Az Apple fantasztikus sikerét annak köszönheti, hogy sikerült mitikus magasságokba emelnie termékeinek megítélését - de ez sosem sikerült volna, ha az eszközök nem lennének valóban jók és könnyen használhatóak. Az iPhone azért forradalmasította az okostelefonok piacát, mert  egészen új minőséget képviselt a versenytársakhoz képest. A cég minden tekintetben kitűnő kommunikációja pedig sikerrel épít a termékek minőségére, és láttatja őket majdnem emberfelettinek.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Látható, hogy az Apple üzletpolitikájával ellentétes lenne bármiféle árverseny, a cég egész imázsa a drágaságra, exkluzivitásra épül. A tömegben termelt, középszerű eszközök pedig tönkretennék ezt - ami a cég legfontosabb, nagyon nehezen felépített tőkéje. Az iPad ugyan látszólag szembemegy ezzel a logikával, a táblagépet valóban a szokásosnál alacsonyabb szintre lőtte be az Apple, így elérhetővé vált szélesebb rétegek számára is. Középtávon azonban a versenytársak kénytelenek lesznek árcsökkentéssel versenyezni az Apple jelenleg tapasztalható szoftveres dominanciája ellen, így a vastagabb profit hosszú távon csak az Apple-nél marad.

Az Apple stratégiájának tehát a piac legfelső néhány százalékának elfoglalása, ahol a profit jelentős része található. Ez kiválóan működött a számítógépek piacán és hasonlóan jól működik az okostelefonok esetében is. Nem cél tehát a piac teljes elfoglalása, helyette a (vélt és valós) minőségre leginkább odafigyelő, azt megfizetni képes vásárlókra hajtanak, a csökkenő relatív piaci részesedés pedig csupán annyit jelent, hogy a piac elkezd lefelé tágulni, így a már elfoglalt felső szegmens egyre kisebb részét képezi az egésznek.

A számok mögött

A piaci jelentések olvasásakor tehát érdemes tisztázni, hogy az egyes, az operációs rendszereket gyártó cégek számára alapvetően mások a célok. Az Apple-re és Google-re ismertetett logika természetesen továbbgondolható: a licencekből befolyó jövedelmekre alapozó Microsoft a piaci térnyerésben és a piac növekedésében érdekelt, míg a Blackberry-ket gyártó Research In Motion célja az Apple-hez hasonlóan egy nagy költségvetéssel rendelkező szegmens, a vállalati ügyfelek kisajátítása, valamint a saját értéknövelt szolgáltatások eladása.

Természetesen ahogy a piaci szereplők egyre több szolgáltatást indítanak, úgy fokozatosan elhalványulhatnak ezek az erős választóvonalak. A sikeres stratégia azonban minden gyártó számára az, amelyik a már elfoglalt pozíciónak és a bevételi forrásoknak leginkább megfelel: ezért van szinergia a Microsoft mobilos szerepvállalása és a keresés között (mindkettő minél nagyobb számú felhasználó elérését kéri), miközben az Apple iAds platformja egyértelműen szembe megy a cég érdekeivel: a hirdetések megtekintéséhez nem kell mély pénztárca, csak két szem.