2032-re hal ki a magyar nyomtatott sajtó
A nyomtatott sajtót sokan temetik. Anno a rádió és a tévé okozott riadalmat a nyomdásztársadalomban, majd a 90-es években az online média megjelenése. Ezeket a veszélyeket mind sikerült visszavernie, de úgy tűnik, hogy az IT és a hálózatok mobillá válását és az e-könyv formátumot már tényleg nem éli túl a papírújság.
Pár hónappal ezelőtt komoly nemzetközi médiafigyelmet érdemelt ki egy ausztrál szakértő, jövőkutató és vállalkozási stratégiai megmondóember, Ross Dawson, aki alapos érvek mentén azt jósolta, hogy Ausztráliában 2022-re lesz teljesen irreleváns a nyomtatott sajtó, s akkora tűnik el az utolsó lap. Pár hónap alatt Dawson továbbfejlesztette kutatását, s egy globális térképet rajzolt meg, amin országokra lebontva határozta meg, hogy körülbelül mikorra tehető a nyomtatott média elhullása. A fejlett gondolkodók közül sokan már szinte most is halottnak látják a nyomtatott piacot, de még többen gondolják azt, hogy már az utolsókat rúgja, s öt éven belül akár olyan országokban és vége lehet, mint például Magyarország.
2012 helyett 2032 a világvége, de csak a papírnak
Dawson elmélete szerint ez messze nincs így, s még a digitális kultúra fellegváraként számon tartott Egyesült Államokban is 2017-ig kell várni papír újságok temetéséig. Az USA-t az Egyesült Királyság, Izland, Kanada, Norvégia követi majd, de nagyon sok országban akár még 2040-ben is vásárolhatunk majd papírra nyomtatott lapokat. A lista szerint Magyarország print lappiaca 2032-ig húzza, s érdekes módon Szlovákia 5, Csehország 8 évvel előz majd meg minket, de még nálunk is tovább tart a nyomtatott sajtó hanyatlása Oroszországban, Törökországban, Argentínában vagy Dél-Amerika többi részében, illetve Afrikában is.
Az ausztrál "jós" szerencsére nem csak a végkövetkeztetést osztotta meg a közönséggel, hanem azt a szempontrendszert is, ami alapján az eredményekre jutott. Szerinte a nyomtatott újságok eltűnését egyrészt globális, másrészt helyi folyamatok is gyorsítják majd. Hogy a folyamat mikorra fejeződik be, attól függ, hogy melyik ország hogyan áll a felsorolt területekkel. Globálisan mindenképp figyelembe kell venni, hogy az okostelefonok, tablet gépek és e-könyv olvasók ár-teljesítmény aránya jelentősen nőni fog, illetve nő már most is. Pár év múlva ezek az eszközök nem csúcskütyük lesznek, hanem teljesen hétköznapi eszközök, körülbelül félúton a mikrohullámú sütő és a turmixgép között.
Ha nem hiszed, gondolj arra, mit jelentett a PC 1982-ben
Az univerzálissá váló technológia azonban nem akadályozza majd meg, hogy a mostani e-Ink és hasonló digitális papírok ne fejlődjenek tovább, ami még jobb minőségű és még inkább használható digitális tartalomtárolókat eredményez. Eközben a papírra nyomtatás és terjesztés költségei jelentősen nőnek majd, köszönhetően a környezetvédelmi törevéseknek, az energiaárak növekedésének, illetve a ebből következően a drága szállítási díjaknak.
Tartalmi oldalról a print sajtó halálát a már most is látható átrendeződés segíti majd, ami az információszerzés szintjén megvalósul. A tegnapi hírek már most is jelentősen kevesebb embert érdekelnek, a minőségi és látványos tartalom kibontakozását pedig akadályozza a nyomtatott felület korlátoltsága. Ezzel párhuzamosan egy újabb probléma, amivel a papírnak szembe kell néznie, az a hirdetési piac átalakulása: a testre szabott, releváns hirdetés nem elképzelhető papíron, ráadásul a megjelenés drága.
Az ország fejlettségén múlik, hogy mikor áll át
A fent felsorolt, globálisan meghatározó körülmények mellett egyes országokban a papír sajtó kihalását évtizedekkel képes eltolni a technológiai fejlettség szintje. Itt nyilván fontos, hogy a társadalom nagy része meg tudja-e fizetni az elektronikus eszközöket, illetve az is, hogy rendelkezésre áll-e megfelelő vezetékes és mobil internetes infrastruktúra. A tartalomtovábbításhoz mindkét rész fontos, hiszen nem elég, ha az okostelefonok és az e-könyvolvasók penetrációja magas, szükség van a jól működő továbbító közegre is, ami nem csak a nagyvárosokban, hanem szinte mindenhol működik.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Ezeket értelemszerűen az adott ország szellemi fejlettségén túl a gazdasági fejlettsége, a gazdasági növekedés üteme, mondhatni a jólét lendítheti előre. Számít az is, hogy egy ország társadalom-földrajzi szempontból milyen szerkezetű, ahol inkább városias környezet jellemző, ott hamarabb megszűnhet a papírújság, míg az óriási területen szétszórt, ráadásul szegényebb kistelepülésekkel működő országokban késhet a fejlődés.
Számít továbbá, hogy egy adott társadalom demográfiai szempontból milyen felépítésű. A korfa és a születésszám mellett fontos tényező a bevándorlás, illetve az írástudatlanság kezelése is. Illetve az, hogy a kormányzat milyen szabályozási környezetet hoz létre, támogatja-e a sajtót pénzügyileg, illetve milyen szinten avatkozik be akár cenzúrával, akár egyéb tiltással a piaci folyamatokba.
Ugyan kevésbé tűnik fontosnak, de benne van a pakliban a nyomtatott sajtó bevételi szerkezete is. Ahol inkább az előfizetési díj dominál, ott megnyúlhat a haláltusa, ahol a hirdetés a fő forrás ott, az üzleti érdek hamar lecsap majd. Ugyanígy számít, hogy mennyire fenntartható egy ország terjesztési infrastruktúrája, milyen hagyományai és milyen jelene van a postának.
Lassan kikopik
Arról Dawson jóslata nem szól, hogy ez a folyamat milyen ritmusban zajlik majd le, s mennyire hirtelen vagy éppen fokozatosan épülnek majd le a nyomtatott lapok. Az mindenesetre biztos, hogy hazánkban is erősen visszaesőben van szinte minden laptípus példányszáma, már egy-két lifestyle és a bulvárújságot leszámítva minden területen esnek az eladások. Egyes esetekben ez a szereplők számának csökkenésével, de ugyanakkor a megmaradtak példányszámának növekedésével jár, de egyes tematikák már most láthatóan tűnnek el a palettáról - jó példa erre épp az informatika vagy épp a videojáték, ahol néhány éve még heti és havilapok tucatjai jelentek meg, mára azonban maroknyira csökkent a piaci szereplők száma.
Később fontos sor lehet majd a történelemkönyvekben a Sanoma nemrég tett bejelentése, miszerint megválik a Figyelő hetilapjától, de megtartja annak online változatát az FN.hu-t. A végső dátum lehet, hogy valóban 2032 lesz a magyar papírsajtó életében, de ezt még talán az iparág vezető szereplői sem tudják jelenleg pontosan meghatározni. 2017, az amerikai nyomtatott sajtó halálának várható időpontja azonban nincs olyan messze, érdemes lehet hét év múlva az erről szóló híreket figyelni az újságokban - ha lesznek még egyáltalán.