Az ARM felveszi a kesztyűt az Intellel
Miközben az Intel gőzerővel dolgozik azon, hogy a PC-k és szerverek világán túlra is kiterjessze jelenlétét, addig az ARM válaszul megpróbál benyomulni az x86-os processzorok territóriumára. A brit vállalat bejelentette a licencelhető ARM Cortex-A15 architektúrát, amelynek elsődleges fókusza a teljesítmény.
Nem játékszer
Az ARM új, minden korábbinál nagyobb teljesítményű processzorarchitektúrát jelentett be. Az Eagle kódnévre hallgató Cortex-A15 MPCore jelölésű architektúra képességei nemcsak egyszerűen túlmutatnak az eddigi ARM processzorokén, de nyilvánvalóvá teszik, hogy azt a cég már nem csak okostelefonokba, televíziókba vagy más szórakoztatóelektronikai vagy ipari beágyazott rendszerekbe szánja, hanem a hagyományos értelemben vett számítástechnikai eszközökbe is, mint amilyenek a PC-k, szerverek, tárolók és vállalati hálózati berendezések.
Egyelőre kevés publikus információ áll rendelkezésre a mikroarchitektúrával kapcsolatban, az ambíciók azonban a magas szintű specifikációk láttán is azonnal nyilvánvalóvá válnak. A Cortex-A15 MPCore nem egyszerűen képes akár négy magot is egyetlen chipre integrálni, hanem alkalmas több chipet is SMP (symmetric multi-processing, szimmetrikus többprocesszoros) módba szervezni. A gyártóknak lehetőségük nyílik arra is, hogy saját fizikai implementációval több ilyen chipet konszolidáljanak egyetlen szilíciumlapkára, amikor már nem foglalatokról beszélünk, hanem több processzor klaszterről egyetlen chipen.
Mindennek támogatásához teljesen cache koherens, 128 bit széles AMBA 4 összeköttetésekkel is fel lehet vértezni a chipeket, vagyis a szerveres világban megszokott módon többfoglalatos rendszerek is építhetőek Cortex-A15 chipekre alapozva, anélkül, hogy a memóriában és gyorstárakban megtalálható adatok konzisztenciájának alacsony szintű garantálásával az operációs rendszernek kellene foglalkoznia. A Cortex-A15 MPCore legfeljebb négy processzormagot képes egyetlen osztott L2 gyorstárhoz és koherenciavezérléshez csatolni (egy klaszter), ennél több maggal rendelkező konfiguráció esetén további MPCore klaszterre van szükség.
Ha a többfoglalatos (vagy on-chip klaszterizált) működés nem volna elegendő bizonyíték arra, hogy az ARM a nagyobb számítógépeket is célba veszi, akkor az már kétségtelenül meggyőző, hogy az új mikroarchitektúra akár 1 terabájt memóriát képes megcímezni 40 bites mechanizmussal. Elsőként az ARM processzorok történetében a Cortex-A15 hardveresen támogatja a virtualizációt is, hogy a rendszer particionálásához és az egyes partíciók (VM-ek) izolációjához megfelelő teljesítménnyel rendelkezzen. Már korábbi ARM-architektúráknál is jelen volt, de érdemes kiemelni, hogy a lebegőpontos egységek kétszeres, vagyis 64 bites pontosságú kalkulációkat is képesek végezni, ami szintén tipikusan a magasabb igényekkel rendelkező számítógépek és berendezések sajátja. A megbízhatóságot fokozza, hogy az L1 és L2 SRAM gyorstárak ECC-védettek, átvitelenként egy- és kétbites hibákat tudnak kiküszöbölni.
Egy nagyságrend
A magok mikroarchitektúrájának részletei egyelőre nem ismertek, soronkívüli végrehajtású, vagyis az utasításokat dinamikusan ütemező, szuperskaláris felépítésről van szó, amely 32 és 28 nanométeres csíkszélességű félvezetőtechnológiákon legfeljebb 2,5 gigahertzes órajel elérésére hivatott, de akár 8 vagy 16 magos konfigurációkban. A teljesítménnyel kapcsolatban annyit lehet tudni, hogy a jelenlegi csúcs okostelefonokhoz képest az Eagle mobil változatai ötszörös teljesítmény fognak tudni leadni, 1-1,5 gigahertzes órajeleken, kétmagos konfigurációban. Ebből arra lehet következtetni, hogy az ARM mérnökei alaposan átdolgozták magokat, és egy jóval erőteljesebb felépítés hoztak létre, mivel a magonkénti teljesítmény drasztikus, másfél-kétszeres ugrást mutat az A8 és A9 architektúrákhoz képest.
A nagyobb energiakeretet elviselő berendezésekben a magas órajeleknek és a magszám skálázhatóságának köszönhetően a cég szerint több mint tízszeres teljesítménynövekedés érhető el a jelenlegi beágyazott ARM-alapú infrastrukturális felhasználás terén. Éppen emiatt az ARM arra számít, hogy ezzel a fejlesztéssel betörhet a nagy terhelésű vállalati hálózati berendezések területére is, és megvetheti a lábát a webszerverek terén is, de természetesen az otthoni multimédiás termékek is a megcélzott szegmensek közé tartoznak, min amilyenek az online okostévék, hálózati lejátszók, médiaszerverek.
Mint említettük már, a Cortex-A15 MPCore a 32 és 28 nanométeres csíkszélességű gyártástechnológiákat célozza meg, legalábbis az ARM ezekre készítette el az architektúra fizikai referenciaimplementációját - a chiptervezők maguk természetesen tetszőleges gyártási eljárásra is átültethetik azt, ha rendelkeznek a megfelelő mérnöki potenciállal, pénzzel és idővel. Az ARM jelenleg a GlobalFoundries, az IBM, a Samsung Electronics, valamint a részben ezen a cégek, részben további gyártók által kidolgozott félvezetőtechnológiákat támogatja jelenleg, a listáról hiányzik a TSMC és az UMC is, a világ két legnagyobb szerződéses bérgyártója.
A Cortex-A15 MPCore már most licencelhető, az első termékek felbukkanásáig azonban a hosszú fejlesztési idők miatt még legalább 2-3 évet várni kell még a fejlesztésekben részt vevő Samsung vagy Texas Instruments részéről is - még a gyártástechnológiák sem állnak készen a termelésre. A mai csúcs okostelefonokban használt chipek Cortex-A8 architektúrája 2005-ben jelent meg, míg a három évvel ezelőtt debütált Cortex-A9 legkorábban idén év végén kerülhet végtermékekbe, de tömeges elterjedése csak jövőre várható. Hogy mennyire lesz sikeres, az többek közt azon is múlik, az Intel milyen fejlesztéseket tud felmutatni az Atom vonalon, amelyen nagy erőkkel dolgozik, és az első x86-os okostelefonok megjelenése jövőre várható.