Kezünkben a Samsung Galaxy Tab
A Samsung, a berlini IFA technológiai kiállításon végre megmutatta legújabb kedvencét, a Galaxy sorozat eddig legnagyobb tagját, a Galaxy Tab, androidos tabletet. A gépről a dél-koreai cég vezetői azt mondták, hogy komoly reményeket fűznek hozzá, többszor utaltak arra, hogy az iPad sikerét is felülmúlhatja az ő megoldásuk.
A Galaxy Tab valójában nagyon hasonló koncepció alapján készült a Galaxy S-hez képest, mint az Apple műhelyében az iPad az iPhone képére. A tablet gép 7 hüvelykes kijelzője 1024x600-as felbontást képes megjeleníteni, a belsejében egy 1 gigahertzes processzor duruzsol, s nagyjából mindenre képes, amire az eddig látott 2.2-es Androiddal ellátott okostelefonok. Sőt, mivel Samsung termékről van szó, ezért a TouchWiz 3.0 felületnek a Galaxy S-ben megismert változata adja a grafikus kezelőfelületet, s aki használt már ilyen eszközt, annak egy másodpercig sem kell tanulnia a kezelést, hiszen minden pontosan ugyanúgy működik.
Ez már inkább tablet PC
A Tab az iPaddal ellentétben nem csak egy otthoni médiaolvasó eszköz. Az egyik legfontosabb, amelyet a cég vezetői is kiemeltek, hogy lehetséges bejövő hívást is fogadni rajta, amivel szolgáltatói támogatással megoldható az is, hogy a mobiltelefonunk és a Tab ugyanazon a számon legyen elérhető, így táblagépen felvehetjük a hívást, olvashatjuk az üzeneteket.
Emellett a nemzetközi újságírósereget ismét próbálták meggyőzni a videotelefonálás képességével, ami a Samsung szerint a felhasználók egyik kedvence lesz, habár az elmúlt évtized során folyamatosan bebizonyosodott, hogy ez a funkció jól mutat papíron, de az emberek továbbra sincsenek oda érte. Mindenesetre a hátsó fényképezőgépnek is használható kamera mellett előlre is került egy felvevő, így lehetséges a videohívás vagy -chatelés, amivel szintén túlmutat az iPaden, de a Samsung a kevert realitású felhasználást is előtérbe helyezi.
A kijelző felbontása az androidos palettát nézve impresszív, bár a kijelző méretéhez szükség is van a WVGA-hoz képest nagyobb pixelszámra. A Galaxy S Super AMOLED kijelzője után viszont komoly csalódás lehet az érdeklődőknek, hogy a Tab csak egy sima TFT LCD megjelenítőt kapott, ami értelemszerűen kevésbé rikító színeket és kontrasztot, és alacsonyabb fényerőt kínál. A Samsung bejelentésén ugyanakkor elhangzott, hogy ez a TFT egy csúcsra optimalizált megoldás, ami jobban szerepel a megszokottnál, ugyanakkor a Super AMOLED-hez képest jelentősen alacsonyabb fogyasztással is beéri.
A nagy kijelző pedig sokat fogyaszt, az üzemidő pedig kritikus egy ilyen termék esetében, ki szeretne töltőt keresni 1-2 óra netezés, játék vagy chatelés után. Szétszedni nem volt lehetőségünk, de kérdésünkre a szakemberek elmondták, hogy az átlagos okostelefonok kapacitásához képest háromszoros teljesítményt ad a beépített akkumulátor, a specifikációk alapján 4 ezer mAh kapacitással bír. A cég állítása szerint egyébként normál használat mellett 8 óra üzemidőre lehet számítani.
Az eszköz csábítóan gazdag kapcsolódási lehetőségekkel is rendelkezik, ami elvárás is az Apple iPad zártságával szembeszálló Android platformon. Van microSD kártyahely, így az iPaddel ellentétben az olyan hétköznapi igényeket is képes kielégíteni, mint a fotók megtekintése, természetes a Wi-Fi 802.11n, a Bluetooth 2.1, illetve ha már GSM hálózathoz csatlakozunk, akkor örülhetünk az 5,76 Mbps-es HSUPA-nak a feltöltéshez és a 7,2 Mbps-es HSDPA-nak a letöltéshez.
Rövid hendzon
Egy fél órás gyors tesztet végeztünk a Tabon, ami után az első benyomás az, hogy amennyiben valaki tényleg igényli ezt a hidat a mobil és a netbook között, akkor elégedett lesz a minőséggel, a teljesítménnyel és a dizájnal is. Egyelőre csak fehér hátú, fekete elejű verzióban érhető el a Samsung Tablet, a gép arca viszont nincs túlbonyolítva. A Galaxy S alsó gombsorának egy nagyobb változatát találjuk a kijelző alatt, illetve a készülék szélén a szokásos funkciógombokat.
A kijelző érintése kellemes, az érintőképernyő elegendően reszponzív, bár némileg lassabbnak tűnik, mint a csúcs androidos AMOLED-es okostelefonok esetében, amit talán az magyaráz, hogy nagyobb felbontásban kell megmozdítani a dolgokat. A programok indítása, a weboldalak betöltése megfelelő sebességgel történik, össze-vissza töltögetéssel, masszív multitaskinggal sem lehetett megakasztani. Az egyetlen, ami izzadtságszagot varázsolt elő, az a bonyolultabb Flash tartalom, ami a nagy felbontással együtt már többet kérne, mint amit az 1 gigahertzes processzor ad.
Gyorsan lefuttattuk a Linpack for Android lebegőpontos számítási tesztjét, amin viszont jóval alacsonyabb értéket sikerült mérni, mint amit a Nexus One és a HTC Desire produkál. Ez utóbbiak 33-37 MFLOPS-os eredményre képesek, míg a szintén 2.2-s Androidot futtató Tab mindössze 14-15 MFLOPS teljesítményt mutatott - elképzelhető, hogy közben terhelte más alkalmazás, vagy még nem végleges darabot tartottunk a kezünkben. A sebességnek egyébként valóban csak a Flash futtatásnál lehet jelentősége, az androidos GUI, a böngésző egyébként, illetve az alkalmazások így is tökéletesen futottak. A Tab egyébként képes full HD felbontású videók lejátszására, bár a kijelző felbontása még a 720p-hez is kevés. A képesség inkább egy magas mérce akar lenni, vagy arról is lehet szó, hogy a Tab-ról tévékészülékre streamelve van lehetőség nagyfelbontású minőség lejátszására.
Előretelepítve megtaláltuk rajta a Need For Speed androidos verzióját, ahol a kormányzás a készülék forgatásával történik, a gázadás automatikus, a fékezéshet pedig a kijelzőt kell bárhol megérinteni. A teszt azért érdekes, mert kipróbálhattuk, hogy milyen érzés a készüléket a levegőben tartva hosszabb-rövidebb ideig aktívan használni. A Tab háza vékony, a fogása jó. A kijelző némileg tükröződik, de ez valószínűleg csak az agyonvilágított bemutatóteremben volt zavaró. A TFT valóban korrekt, ugyanis minden irányban elforgatva jól tartja a kontrasztot, játék közben pedig forgatni kell, néha meredek szögekig.
A súly szintén nem probléma, a Tab mindössze 380 gramm, ami jelentősen kevesebb, mint az iPadé, aminél egyébként gyakran felmerül a kritika, hogy kényelmetlen sokáig tartani. A 40 deka alatti eszköz viszont nem nehezebb, mint egy kis méretű papírkönyv. A Samsung vezetők többször említették azt is, hogy a Tab egyik kiemelt funkciója az e-könyv olvasás, ami az iPad esetében is egy érzékeny pont, sok kritikát kapott a szemfárasztó LCD-panele, ebben nem valószínű, hogy a Tab jobbat mutatna. A 8 órás üzemidő ugyan nem rossz, de könyvolvasással kár lemeríteni az eszközt, csak otthon érdemes ezzel próbálkozni, mert menet közben nem fogjuk tudni tölteni.
Bosszantó, hogy az eszköz nem a szabványos micro-USB porton keresztül kommunikál és tölt, hanem a Samsung a 30-tűs lapos csatlakozó mellett döntött. A Samsung vezetők elmondása szerint ennek oka, hogy a micro-USB nem lett volna képes elég gyorsan feltölteni a nagykapcitású akkumulátort, illetve a HD felbontású videotartalmak streamelése sem menne a USB-n keresztül. Így viszont az eszköz veszít az univerzalitásából, mert mindig kell magunknál tartani egy kábelt hozzá a töltéshez.
A fentebb említett TouchWiz felületen barangolva, az alkalmazások között megtaláljuk a Samsung által a Galaxy S-hez is csomagolt extra programokat, viszont néhány alkalmazás át lett szabva a nagyobb kijelzőhöz és a főként otthoni használathoz. Egyrészt a tárcsázó kikerült a fő kiemelt funkciók közül, másrészt kicsit más arcot is kapott, ugyanígy a naptár, a kontaktlista és más telefonos felületek is átrendezésre kerültek. A home screenek elrendezése, illetve a főmenük és az android menük viszont azonosak maradtak.
A Galaxy Tab képességeivel, megjelenésével kapcsolatban a Samsung képviselői közlékenyek voltak, a piaci tervekről, árakról, regionális korlátozásokról viszont kevesebb szó esett. A készüléket igyekszünk minél hamarabb egy tartósabb tesztnek is alávetni, ami a közeljövőben olvasható lesz itt a HWSW-n.