30 ezer kiválasztott diák készülhet fel a XXI. századra

Az oktatás hosszú távon a gazdasági fejlődés alapja, hangzik el gyakran a demagógnak tűnő állítás. 1992 után Finnország ezt komolyan vette, s látva, hogy a Szovjetunió széthullása miatt elveszítette piacai jelentős részét, komoly összegeket fektetett a közoktatás megreformálásába, tehetséges és okos gyerekeket gyártott, emellett pénzt szánt az innovációra is, ennek köszönhetően Európa egyik legirigyeltebb országává vált.

Magyarországon számos hozzáértő pedagógus, politikus és vállalat szerint szintén ez lenne a járható út. A cél, hogy az iskolarendszerből kikerülő diákok használható tudással, praktikus készségekkel rendelkezzenekz, illetve legyenek képesek eligazodni a XXI. század információs dzsungelében. A leköszönő kormányzat informatikai biztosa, Baja Ferenc is azt mondta nemrég, hogy addig nem lehet rentábilisan üzemeltetni az elektronikus közszolgáltatásokat, amíg nem tud részt venni benne mindenki, hiszen a lemaradók miatt fenn kell tartani az offline ügyintézést is.

Előre!

A kitűzött cél tehát egyértelmű, a megoldási javaslatok azonban eltérnek. A felsőoktatási és közoktatási reformok mellett infrastruktúra fejlesztésről, felnőttképzésről, e-Befogadás programról, idősek felzárkóztatásáról, Wi-Fi faluról, kisebbségi programokról is gyakran beszélünk, bár átütő sikert egyik sem tudott elérni. Az egyik legnagyobb favorit viszont továbbra is a Classmate PC projekt, illetve az ehhez kapcsolódó egyéb oktatási programok.

Két évvel ezelőtt pilotprojekt formájában két általános iskolában kezdték használni a mini-laptopokat, melyek \"gyerekállóak\", mégsem kerül darabja egymillió forintba. A tesztekről korábban már beszámoltunk, a diákok imádták a gépeket, a pedagógusok lelkesen használták ki az újdonságban rejlő lehetőséget, a szakminisztérium elégedett volt és a tesztben résztvevő gyerekek szülei is örültek a lehetőségnek.

Kínos csend

A pilotprojekt után viszont nem történt semmi, mindenki tapsolt, mindenki mosolygott, de a Portugáliához vagy Venezuelához hasonló lendület nem érkezett meg. Jó ideig tartó huzavona után az elmúlt évben a TIOP 1.1.1/09 - A pedagógiai, módszertani reformot támogató informatikai infrastruktúra fejlesztése nevű NFÜ-pályázat keretében azon iskolák, amik egy korábbi pályázaton már nyertek hasonló témában támogatást, versenybe szállhattak Classmate PC fejlesztésben is. A teljes támogatási összeg körülbelül 30 ezer Classmate PC beszerzésére elegendő, ami azt jelenti, hogy idén szeptemberben akár minden harmadik elsős általános iskolás hozzájuthatna egy ilyen géphez.

Az elérés persze lehet jóval nagyobb is, a 30 ezer számítógép beszerzése nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak minden huszadik kisiskolás részesülhet XXI. századi képzésben. A VIII. kerületi Deák Diák Általános Iskolában például egy egész tanterem van felszerelve gépekkel, digitális táblával, s itt tantárgyfüggetlenül bármelyik oktató tarthat elméletben foglalkozást. A gépeket a diákok nem vihetik haza, csak adott órák keretében használhatják.

Megnéztük és nekünk is tetszett

A HWSW is meglátogatta a mintaiskolát, ottjártunkkor épp környezetismeret óra keretében készítettek a gyerekek prezentációkat, illetve forgatókönyvet egy elképzelt vidéki tanya reklámfilmjéhez. A 10 éves diákok a félév során egy projektalapú munkát végeztek el. A négyfős csapatok mindegyike kitalált egy vidéki farmot, amihez egy részletes leírást készített, ezt követően egy prezentációban kellett a gyerekeknek bemutatniuk elképzelt vállalkozásukat, majd végül egy reklámfilm forgatókönyvét készítették el, s egy kamera és az internetes források segítségével le is forgatták azt.

Egy velünk együtt érkező laikus újságíró hölgy nehezen tudta felfogni, hogy milyen órája van a gyerekeknek. Mindenképp azt szerette volna gondolni, hogy ez egy számítástechnika óra, de az egyik kislány cinikusan vetette oda, hogy \"dehogy is, ez környezetismeret\". A két éve a rendszert használó diákok számára teljesen természetes, hogy órai feladatokat együtt, csoportban végeznek el, szinte készségszinten használják a speciális oktatási szoftvereket, ugyanúgy, ahogy a Google keresőjét, a PowerPointot vagy a Wordöt. Pontosan tudták, hogyan kell a hálózatra menteni az elkészült feladatokat, sőt az óra végén pillanatok alatt állították be a következő órában érkező másodikosoknak a matematika segédszoftverhez a gépeket.

Jobb mint a francia kockás füzet

Az oktató az óra elején felvázolta, hogy mit vár aznap a diákoktól, s amíg a táblára kellett figyelni, addig a Classmate PC-k monitora üres volt, s csak akkor kapták meg a diákok a képet, ha a tanár a saját gépéről azt engedélyezte. Az óra közben bármelyik diák monitorképébe bele lehet lesni, de erre ritkán volt szükség. Dolgozatírást ugyan nem láttunk, de a diákok elmesélései szerint ez is gördülékenyen megy a számítógépekkel. Az sem probléma, ha a diákok a gépeket elállítgatják, nem feltétlenül az oktatáshoz szükséges anyagokat töltenek fel. Az órák végeztével ugyanis a szerverről visszaállítható az eredeti környezet.

A gépparkhoz ajánlott a tanári gépen túl egy úgynevezett töltőkocsi is, amire felsorakoztatva a Classmate PC-ket az akkumulátor töltését lehet megoldani, másrészt a hálózati csatolónak köszönhetően a fent említett karbantartási feladatok is elvégezhetőek egyidejűleg minden gépen. A teremben volt digitális tábla is, amire akár a tanári gép, akár bármelyik diák gépének monitorképe is kirakható. A digitális infrastruktúra működőképes, de a bemutató órán is látszott, hogy ez önmagában kevés. Szükség van a megfelelő tananyagra és a megfelelő tanári készségekre is.

A hardver csak az első lépés

A Classmate projektet érő kritikák közül a leggyakoribb, hogy értelmetlen számítógépekkel teleszórni a tantermeket, oktatni kell inkább. Gacsal József, az Intel hazai üzletfejlesztési igazgatója ezzel kapcsolatban a HWSW-nek azt mondta, hogy szerinte is a hardver a legkisebb rész a teljes programban. A számítógépek beszerzése önmagában nem megoldás, szükség van a pedagógusok előképzésére, majd a folyamatos fejlődésre, ami vonatkozik tanárokra, illetve a tananyagokra is. A pilot keretében tevékenykedő lelkes tanárok némelyike készített egyedi digitális tartalmakat, amiket az azóta bekapcsolódó iskolákban is szívesen használnak. Ahogyan a weben is sok minden közösségi alapokon nyugszik, úgy a digitális oktatásban is jól megfér egymás mellett a felülről jövő tanterv és a tanárok által létrehozott oktatási segédanyag.

Ha valóban elérjük a kritikus tömeget a kis számítógépek terén, akkor érdemes lehet professzionális oktatóanyagokat is nagy számban elkészíteni magyar nyelven. A természettudományos tartalmak ráadásul könnyen fordíthatóak más nyelvekről, persze az irodalom és történelem esetében több figyelmet kell fordítani a helyi tartalmakra.

Félő viszont, hogy a hardverek pályáztatása után a tanári tréning elakadhat, ami kivenné a potenciált a programból. Az elmúlt évben úgy tűnik, mintha semmi nem történt volna a Classmate háza táján, de tudomásunk szerint csak az oktatási piac összefonódásai lassították, akadályozták az előrelépést. A felnőttképzési támogatásokat maguk közt leosztó intézmények köreibe erősen bezavarna, ha hirtelen több ezer pedagógus digitális felzárkóztatására, Classmate-kompatibilissé tételére menne el a központi költségvetésből jövő összeg. A próbaüzem tapasztalatai alapján pedig úgy tűnik, hogy az induláshoz minden iskolában elegendő egyetlen lelkes oktató, aki megalapozza a többiek munkáját is.

Lassú az internet az iskolákban

További probléma az is, hogy az általános iskolák internetkapcsolatának átlagos sávszélessége még most is alig lépi át az 1 Mbit/s-et. Ha egy iskolában viszont akár csak 100 gép is feltűnne, s ezeket aktívan használnák, akkor a sávszélesség gyorsan elfogyna. A legtöbb esetben az infrastrukturális előfeltételek megvannak a nagyobb sávszélességhez, de az intézményi elérések esetében egészen más díjszabások vannak, mint az otthoni előfizetések piacán. A Nemzeti Digitális Közmű program megvalósulása ezen a helyzeten segíthetne, az ugyanis optikai kábeleken keresztül vinne nagy sávszélességet az ország minden településére. Az erre irányuló kormányrendelet azonban csak alig három hónapja született meg, szeptemberre ebből biztosan nem lesz valós szolgáltatás.

Szükség van ezeken felül a helyi informatikai vállalkozások aktív bevonására is. A hardverpark és a hálózat üzemeltetése több száz gép esetén már nehezen képzelhető el központi szervizháttérrel. A hatékony kiszolgáláshoz és a gördülékeny működéshez a tervek szerint minden esetben helyi vállalkozók nyújtanának szolgáltatást az intézményeknek.

Ha a fentiek esetleg összeállnának, s sikerülne elindítani a digitális lavinát, akkor is érhetik meglepetések a pedagógusokat. Az elmúlt hónapokban szinte titokban változtak meg a Classmate PC gépekre vonatkozó gyártási előírások, ami miatt erősen hígulhat a mezőny. Annak ellenére, hogy gyakran az Intelt szidalmazzák, hogy ezzel csak saját maga számára csinál üzletet, el kell mondani, hogy a tervek, specifikációk szabadon hozzáférhetőek, s szinte bármely szereplő belefoghat Classmate PC gyártásba. A chipgyártó számára pedig nem feltétlenül nagy üzlet pár tízezer Atom processzor eladása, talán akkor lenne érdemes ezzel támadni őket, ha Core i7 processzorokat ajánlanának a gépekbe.

Különérdekek

Az eddig is meglévő specifikációra például a magyar Albacomp kínál válaszokat, amely a többi szállítóhoz hasonlóan szintén Kínában gyártatja a gépeket. A hazai szabályozók viszont úgy ítélték meg, hogy a több tucat gyártót és egyre több modellt felvonultatni képes Classmate korlátozza a versenyt, hiszen túl kevés szereplő felel meg e kiírásnak. Ezt a problémát feloldandó, kikerült a kiírásból az a pont, hogy a gépeknek sérülés nélkül kell kibírniuk 60 centiméterről való zuhanást. Az Albacomp gépei ennek megfeleltek, sőt tanúsítvánnyal is rendelkeznek erről, most már látszólag feleslegesen.

Az új kiírás értelmében szinte bármilyen netbook megfelel a programban való részvételre, azaz várható, hogy a speciális hardver helyett a disztribútorok raktáraiban ragadt készletek kisöpréséből származó gépek kerülnek az iskolákba. Az Acer, MSI, ASUS hazai forgalmazói ezzel a lépéssel jól járnak, a diákok nem feltétlenül. A Deák Diákban két éve használt gépek még most is makulátlanul néznek ki, pedig napi használatban vannak. Egy sztenderd netbook aligha bírná ezt az igénybevételt.

Egy másik változtatás ugyanakkor hozzáadna a Classmate PC-khez, az új tervek szerint minden gépben kell lennie egy beépített 3G modemnek is. Az Intel hazai képviselői szerint ez a lépés egyértelműen arra utal, hogy a jövőben kiosztott gépek hazavihetőek lennének, s valamilyen formában mobilinternet-elérés járna hozzájuk. Egyelőre arról semmilyen információ nincs, hogy ez milyen formában működne, ki finanszírozná, s melyik mobilszolgáltatót érheti a megtiszteltetés, hogy több tízezer mobilinternet-előfizetéssel gazdagítsa repertoárját.

Ha statisztika hamisítás, akkor is hasznos

A cél ugyanakkor nemes, és akár támogatandó is lehet. Első körben a statisztikáink javulnának, hiszen tízezres nagyságrendben növekedhet a szélessávval ellátott háztartások aránya, s valamit ledolgozhatna az ország az elmúlt években összegyűjtött hátrányból. Akinek eddig nem volt otthoni elérése, azok számára egy kiugrási lehetőség lehet, igaz, a piaci versenyt csökkentve, felülről koordinált módon. Ahogyan az iskolák vezetékes kapcsolatainál is probléma a csekély sávszélesség, úgy ennél a tervnél is gondot okozhat, hogy sok helyen továbbra is csak GPRS vagy EDGE hálózat érhető csak el, ami legtöbbször alkalmatlan értelmes használatra.

A \"hazavivős\" Classmate esetében pedig mindenképp kommunikálni kellene, hogy nem éri meg a gyerekek kezéből kitépni és elrabolni a gépeket, ugyanis a TPM chippel ellátott Classmate néhány nap után működésképtelenné válik, ha nem csatlakozik a megfelelő szerverhez. A 100 ezer forint körüli áron kínált gépek amennyiben a diákokhoz kerülnek, akkor a normál oktatások felül szükség lesz arra is, hogy az iskolatáskához mérten szokatlanul nagy értéket helyesen kezeljék mind a szülők, mind a gyerekek, mind a társadalom.

Amíg élünk, remélünk

Sok tehát a probléma még mindig a magyar Classmate-projekt körül, de az új kormányzat lendületet adhat ennek a fejlődésnek. Amíg az elmúlt években az előkészítés és az útkeresés folyt, úgy most eljöhet az ideje annak, hogy valóban minden kisiskolás XXI. századi színvonalon tanuljon. A kétmilliós Macedóniában idén 53 ezer gépet osztottak ki, pedig az ottani egy főre jutó GPD alig fele a magyarországinak. Portugáliában félmillió feletti gépszámmal gazdálkodnak, s az indulás óta már  Venezuelának is szállítottak 1 millió gépet, s természetesen a hozzá tartozó tananyagot is. Nálunk körülbelül 5-600 ezer darab gépre, s az ehhez szükséges infrastruktúrára lenne szükség, ami a becslések szerint 60-100 milliárd forintos nagyságrendű beruházást igényelne, s az üzemeltetés és a továbbképzés további erőforrásokat emészthet fel. Ennyibe kerülne a jövő.