Nem érdemes várni az új GeForce kártyákra
Bár a következő GeForce-generációt csak a hónap végén jelenti be az NVIDIA, és a tömeges szállítások várhatóan ennél is később indulnak meg, megjelentek az első mérések. Ahogyan azt már más források is előrejelezték, valóban úgy tűnik, a játékosoknak nem érdemes kivárniuk, a Fermi alulteljesít és drága lesz.
Brutálisan közepes
Bár úttörő és rendkívül ambiciózus fejlesztés, a játékok terén nem fog áttörést elérni az NVIDIA Fermi, avagy GF100. A GeForce GTX 400 sorozatként piacra kerülő chip nagy, ezért drágán termelhető, miközben teljesítménye jelentősen elmarad az NVIDIA saját várakozásaitól is. Ezt a tervezettnél alacsonyabb órajelek és a drasztikus architektúraváltás miatt nem elég optimalizált driverek együttesen magyarázzák. Az első DirectX 11 API-t támogató GeForce kártyák legalább fél évvel később érkeznek a boltokba mint a Radeon 5000 család, de sem gyorsabbak, sem olcsóbbak nem lesznek.
A német heise online kiszivárogtatta első méréseit a kisebb, GeForce GTX 470 modellel kapcsolatban, amely a GTX 480 modellhez képest 12,5 százalékkal kevesebb, 448 feldolgozóegységgel (CUDA mag) rendelkezik, és a jelek szerint 625 megahertzes névleges órajelen járt, 1250 megahertzes magokkal és 1600 megahertzes GDDR5 memóriával. A 3DMark Vantage alapján (17156 pont Performance módban) a GTX 470 így átlagos teljesítményben az AMD ATI Radeon HD 5870 mögött végez egy kevéssel, beállítástól függően 1-15 százalékkal, és mintegy 20 százalékkal előzi meg az 5850 modellt.
Ezek alapján a GTX 480 valamivel gyorsabb lesz, mint az 5870, a különbség azonban nem lesz eget rengető, és sok helyen inkább elhanyagolható. A Unigine Heaven benchmarkban a Fermi jobban szerepel, ez a teszt azonban sokak véleménye szerint nem reprezentálja a mai játékokat, mivel rendkívül sok számításigényes DX11 feladatot végez, mint például a tesszeláció. A Unigine ráadásul rávilágított, hogy a Fermi szűkölködik raszterizációs (ROP) erőforrásokban, mivel nyolcszoros élsimításra váltásnál közel harmadával zuhant a sebesség, míg a Radeonoknál kevesebb mint 15 százalék a lassulás. Ez arra utal, hogy extrém, Full HD vagy nagyobb felbontásokban a Fermi szenvedni fog, pedig mi másért venne valaki drága, csúcskategóriás kártyát.
Nem szól mellette semmi
Tekintve, hogy a Fermi fél évvel később jelenik meg mint riválisa, ez nem nagy eredmény, ugyanakkor ha csak ennyi lenne a gond, az NVIDIA boldog lehetne. A Fermi azonban tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a tömegpiacon versenyezzen a Radeonokkal, ugyanis sokkal drágább előállítani, drágább kártyákat és memóriát igényel, többet fogyaszt és rettentően melegszik.
A Fermi szilícium mérete az elfogadott becslések szerint 600 négyzetmilliméter körüli, szemben az AMD Cypress 330 négyzetmilliméteres területével. Ez azt jelenti, hogy egy megmunkált szilíciumszeletből nagyjából kétszer annyi Cypresst lehet kinyerni, mint Fermit. Mindkét chip a TSMC-nél készül 40 nanométeres félvezetőgyártási eljáráson.
Ekkor nem vettük figyelembe még a különféle típusú selejtek hatását, amelyek mind a Fermi ellen szólnak, így például sokkal több a sérült vagy a működési peremparamétereket nem teljesítő chip, amelyeket ki kell selejtezni. Az NVIDIA és a TSMC valószínűleg súlyos problémákkal küzd a gyártás terén, mivel eredetileg jóval magasabb órajeleket akartak elérni, a cél tavaly még 750 megahertz vagy fölötti volt, azonban a vártnál sokkal magasabb feszültségeket kellett alkalmazni a stabil működés érdekében, ami miatt a chip rettentően melegszik.
A 3 milliárd tranzisztort integráló Fermi ráadásul nemcsak nagy és rendkívül forrófejű, hanem 384 bites szélességű, 1600 megahertzes GDDR5 memóriaalrendszerrel rendelkezik - a Cypress 256 bites, 1200 megahertzes sínt használ. Magyarán az előbb részletezett grafikus teljesítményt a Fermi kétszer nagyobb memóriasávszélesség mellett és sokkal drágább memóriaalrendszer mellett érte el. Ahhoz, hogy a piac megfizesse ezeket a költségeket, és nyereséggel lehessen árulni, a kétchipes Radeon HD 5970 teljesítményét kellene hoznia GTX 480 kártyáknak, amire esélyük sincs.
Az NVIDIA ráadásul nem hajlandó megerősíteni azt sem, hogy a GTX 480 az összes CUDA magot használja majd, így az is elképzelhető, hogy a végleges termékek gyárthatósági okokból a vártnál kevesebb CUDA magot használnak majd. Az NVIDIA jelenleg választhat: vagy rengeteg teret veszít a PC-piacon a következő hónapok során, vagy jelentős veszteséggel adja el a Fermit, és gőzerővel dolgozik a 28 nanométeres implementáción - ebből termék legkorábban ez év legvégén, de leginkább jövő elején lesz.
Iparági értesüléseink szerint az NVIDIA a Fermi jelenlegi szilíciumából gyakorlatilag csak mutatóba kíván forgalmazni, néhány ezer kártyányit, miközben a mérnökök dolgoznak a következő szilíciumverzión, amelyet alacsonyabb selejthányadokat és esetleg magasabb órajelet ér el. Ez az év közepére kerülhet piacra.
Mekkora bajban az NVIDIA?
Minden jel arra mutat, hogy a Fermivel az NVIDIA megalkotott egy alapvetően professzionális multimédia, mérnöki és tudományos számításokra alkalmas architektúrát, amelyet megpróbált grafikus képességekkel is felruházni, így szolgálva ki a PC-piaci igényeket. A Fermi problémája eredendően a koncepcióból fakad, az általános célú alkalmazhatóság oltárán áldozva az architektúra veszített grafikus képességeinek éléből, és e téren közelébe sem ér a Radeonok hatékonyságának - az idő és a piac eldönti, hogy nem lett-e túlságosan is GP, és nem eléggé GPU a Fermi.
Ráadásul az AMD megközelítésével szemben kezdettől fogva csúcskategóriás terméknek készült, így kódolva lett, hogy a tömegpiacot nem érheti el, csak későbbi derivatívákkal. Mindez azzal fenyegeti a céget, hogy sokkal gyorsabban fogja elveszteni pozícióit a grafikus piacon, semmint ahogyan új piacait építeni tudná, ami egyébként is rengeteg kockázattal terhelt, mivel paradigmaváltást követel meg mind a vevők, mind a szoftverfejlesztők gondolkodásában - az NVIDIA olyannyira a jövőre készül, hogy talán elvesztette a kapcsolatát a jelen valóságával.