Intel: komplett adatközpont egyetlen chipen

Az Intel amerikai, német és indiai kutatói egy új, 48 magos processzort hoztak létre, amely egy fürtözött rendszer elrendezését valósítja meg egyetlen szilíciumszeleten. Az 1,3 milliárd tranzisztort integráló SCC 24 csoportban összesen 48 x86-os magot tartalmaz, amelyeket hatalmas sávszélességű, 256 GBps áteresztőképességű hálózat kapcsol össze. A chipen 4 darab DDR3 memóriavezérlő kapott helyet. A 45 nanométeres csíkszélességgel gyártott SCC mérete 567 négyzetmilliméter,

Az Intel mérnökei elhagyták a chipről a cache-koherencia hardveres biztosítására szolgáló logikát, ezzel rengeteg helyet és disszipáló tranzisztort takarítottak meg. A chip fogyasztása ennek, valamint az energiatakarékossági trükkök alkalmazásának köszönhetően a terhelés függvényében 25 és 125 watt között változhat, utóbbi a jelenlegi legerősebb Xeonokkal vagy Opteronokéval összevethető. A 24 darab kétmagos csoport mind eltérő órajelen képes üzemelni, emellett négy magból álló csoportok működési feszültsége is eltérő lehet. Energiaellátás szempontjából teljesen szeparált a négy memóriavezérlő, illetve az I/O hálózat is. A komponensek akár ki is kapcsolhatók, s mindezt teljes egészében szoftverből lehet irányítani.

Az SCC mögött álló elgondolás lényege, hogy a két magból álló csoportok úgy működnek együtt mint egy fürt csomópontjai. A fizikai hálózat adott, a párhuzamosság kezelését és kiaknázását pedig a szoftverfejlesztők kezébe adja, akik használhatják például a mérnöki-tudományos fürtöknél  elterjedt API-kat (pl. MPI), vagy kialakíthatnak egy lapszinten memóriakoherens (page-level memory coherent) rendszert. Másképp fogalmazva a 48-magos SCC a szoftverek felé nem egy 48 magos processzornak vagy egy 48 processzoros SMP szervernek látszik, hanem egy 24 darab kétprocesszoros csomópontból álló fürtnek, és ilyen megközelítésű programozást is igényel. \"Scale-out\" egyetlen lapkán, tehát.

Az Intel processzora ugyanakkor a hatalmas sávszélességű és alacsony késleltetésű, chipre integrált kommunikációs hálózatnak köszönhetően jóval hatékonyabban képes az IO intenzív párhuzamosított szoftvereket futtatni mint a ma elérhető fürtözött rendszerek, hiszen az adatcsomagoknak nem két számítógép között kell akár több méteres távolságot megtennie több adathordozó rétegen keresztül, hanem csak néhány  milliméternyi távolságra kell eljutnia egyetlen lapkán belül, amelynek az ideje a másodperc milliomod részében mérhető. Az egymással összefüggő feladatokat az egymás mellett levő magokra vagy csoportokra lehet irányítani, még tovább növelve a végrehajtás hatékonyságát.

Justin Rattner, az Intel műszaki igazgatója számos különféle alkalmazással demózta az SCC képességeit, többek között egy pénzügyi szimulációs szoftverrel, JavaScript szerverrel, Hadoop webkereséssel, valamint a Visual Studióval. A vállalat a közeljövőben egyetemeket és iparági szereplőket kíván a fejlesztési programba bevonni több száz mintapéldány biztosításával, hogy elkezdődhessenek az első kísérletek és minél több, valós életből vett tapasztalat gyűljön fel az SCC vagy a hozzá hasonló masszívan párhuzamos architektúrák használatával kapcsolatban.