Hibrid Blu-ray lemezekben utazik a Universal
Hamarosan a boltok polcaira kerülhetnek az első olyan optikai adathordozók, melyek egyik oldalukon Blu-ray, a másik oldaluk pedig DVD olvasóval játszható le.
Az új hibrid lemez - melynek elkészítésére korábban több cég is próbált megoldást találni - az elképzelések szerint megoldaná a Blu-ray technológia visszamenőleges kompatibilitásának hiányából fakadó dilemmákat, vagyis a vevőknek csak egyszer kéne megvenniük kedvenc filmjüket, melyet így egyetlen adathordozó segítségével otthoni Blu-ray lejátszójukon, és hordozható eszközeiken (például DVD-olvasóval ellátott notebook) is megnézhetnének.
Az első ilyen, széleskörű támogatást kapott megoldás a Universal Studios kétoldalas lemeze lehet, melynek első kereskedelmi példányai a népszerű Bourne-trilógia három részét tartalmazzák. A hibrid SD-HD lemezek az ünnepi szezonra már nem kerülnek a boltokba, várhatóan január 19-től lehet majd őket kapni, darabonkénti 30 dolláros ajánlott fogyasztói áron - azaz a kétoldalas lemez ára a stúdió szerint lényegében megegyezik majd az egyszerű Blu-ray kiadások árával.
A Universal - korábban a HD DVD szabvány oszlopos támogatójaként - először HD DVD és DVD hibridként képzelte el a multiformátumú optikai lemezt, a formátumháború tavalyi lezárását követően azonban többi riválisához hasonlóan csatlakozott a Blu-ray táborhoz a stúdió. A hibrid lemezeket korábban más iparági szereplők nem kétoldalas megoldásként képzelték el, így 2006-ban a Toshiba többrétegű, egyoldalas HD DVD - DVD hibridet vizionált, de tavaly egyoldalas Blu-ray és DVD hibrid lemezt is fejlesztettek a JVC mérnökei - ez a megoldás azonban borsos ára miatt végül nem terjedt el.
A kétoldalas optikai lemez egyébként a DVD-éra óta egyáltalán nem szokatlan jelenség, a DVD-szabványban meghatározott DVD-10 lemezek is kétoldalasak, oldalanként egy adathordozó réteggel, de a szabvány a kétoldalas, kétrétegű DVD-ket (DVD-18) is specifikálta, ezek helyett azonban lényegesen olcsóbb két egyoldalas kétrétegű lemezt gyártani. Korábban a kétoldalas lemezeket néhány stúdió (például a Warner) úgy használta ki, hogy a lemez egyik oldalára a film 4:3-as képarányú, a másikra pedig a szélesvásznú változatát helyezte el.