Teszt: Sony Ericsson Xperia X2 - saját elődje klónja

Egy évvel azután, hogy először megtapogattuk a Sony Ericsson első Windows Mobile-t futtató okostelefonját, megérkezett a szerkesztőségbe az utód is, az Xperia X2. Annak ellenére, hogy jól tudtam a specifikációkból, hogy ez csak egy átöltöztetett X1, mégis izgatottan, várakozásokkal telve bontottam ki a dobozt. Nem vártam csodát, de reméltem, hogy a Sony Ericsson tanult az X1 hibáiból és második nekifutásra sikerül kihoznia egy kompromisszumok nélkül szerethető windowsos telefont.

Habár a varázslat nem sikerült teljesen jól, a telefon átment a vizsgán. Szebb lett, barátságosabb és jobb fogású, de szoftverben a Sony Ericsson továbbra sem jeleskedik. Sőt, mondhatni érthetetlen, hogy a Sony Ericssonnak hol érhető tetten valós hozzáadott értéke a HTC-örökségből készült dizájn, és a különböző szoftvergyártók termékei mellett. Talán annyi tűnik fel, hogy az előlapi dizájn jobban illeszkedik a korábbi T-sorozatú Sony Ericsson telefonok kinézetéhez, mint elődje.

A külső jegyekben történt változások jót tettek a készüléknek. A tavalyi X1 mokány fémháza helyett egy szélesebb, de laposabb dizájnnal jelentkezik az X2. Az anyagok kevésbé fémes érzésűek, a billentyűzet is műanyag lett. Az X1 csúnyán karcolódó hátlapja helyett is egy egészen új borítású fedlap került az akkumulátor felé. A hátlap ezúttal nem becsúsztatható, hanem egy mini zárral lehet ráfeszíteni a telefonra, így talán nem ugrik szét az egész készülék, ha elejti használója, viszont egy hangyányit pontatlan az illesztés, így a microUSB-porthoz nehezen lehet hozzáférni.

Apróbb simítások

A kijelző mérete az X1-es 3 hüvelykről 3,2-re hízott, ami a windowsos felületen egy keveset ugyan, de számít az ujjal vezérlés szempontjából - játékoknál, filmnézésnél és netezésnél is jól jön a 6 százalékos képátló-növekedés. Komoly hiba volt az X1-nél, hogy a kijelző egy milliméternyire süllyesztve volt a fedlapban, ami törés elleni védelem miatt fontos lehet, de ez nagyban megnehezítette a tisztítást. Az X2 kijelzője már síkban van, viszont a felülete különbözik az előzőtől és jóval több szennyeződés marad meg rajta, folyamatosan törölgetni kell.

Gombok szintjén is változott a felállás. Az optikai joy körül nincsenek már iránygombok, amik a nem Xperia-ra tervezett programoknál néha problémás lehet, ugyanis a joy felületén tartott ujj néha klikkelésként realizálódik. A 3-3 szélső gombból is csak 2-2 maradt meg. Az Xpanel gomb helyett egy főmenü gomb lett, ahonnan egyébként a panelválasztó is elérhető. X1 után elsőre nem mindig egyértelmű, hogy melyik gomb mit csinál, melyik gombbal lehet visszalépni, de három nap alatt kialakul a rutin. Egy másik apró változás, hogy a stylus tokja átkerült a bal sarokból a jobb oldalra, ami jobbkezesként kicsit kényelmetlenebb, de nem túl zavaró.

Windows Mobile 6.5

Bekapcsolás után természetes, hogy az első jelentős különbséget az új operációs rendszer, a Windows Mobile 6.5 jelenti. Specifikusan az X2-re vonatkoztatva az új operációs rendszer jót tett az okostelefonnak, de érezni, hogy a díszesebb megjelenés erőforrásokban is többet kívánna. Az X2 érezhetően lassabban reagál, lassan töltődnek be elemek, illetve indítás után még apróbb akadások jellemzőek, amíg nem kerül be a memóriába az adott panel, alkalmazás vagy grafikus objektum.

[+] Kipróbáltuk: Windows Mobile 6.5

A Sony Ericsson sok új panelt és forradalmi kezelőfelület változást ígért, amiből annyi igaz, hogy valóban nagyobb lett a választék. Azonban az újdonságok nagy része öt perces szórakozásra elég látvány-GUI. A Tilewave nevű felület pofás, csak nem praktikus. Ez az a panel, ahol apró kockákból áll a felület és rákattintva valamelyikre látványos zuhanásba kezdenek az elemek, pörögnek-forognak és a végén valamelyik régi Windows menüben találjuk magunkat.

A Pixelcity pedig egyenesen botrány. Egy Simcity szerű városka épületei szimbolizálják a menüpontokat, az óratoronyra bökve például az időbeállítások kerülnek elő. Mivel grafikailag nem túl fejlett dologról van szó, ezért ez demónak gagyi, ha pedig komolyan gondolták a fejlesztők, akkor az pedig inkább szégyen. A nappali és éjjeli változat uninstallálásával néhány MByte hely felszabadítható. Ehelyett inkább egy normális sms küldő felületet kellett volna fejleszteni, mint ahogyan a tárcsázó alkalmazás is le lett cserélve.

Akadgat

Az X1 első tesztjei rendre azt emelték ki, hogy a panelváltó felületen álló és fekvő nézet közti váltáskor szaggat a megjelenítés. A kritikusok számára most is lesz ehhez hasonló élmény, ugyanis néha, főleg első betöltéskor, akadhat a felbontásváltás, illetve a bonyolultabb panelek betöltési ideje több másodperc is lehet.

Rutinos WinMo felhasználók egy tapodtat sem mozdulnak SPB Mobile Shell 3 nélkül, így jó hír, hogy az X2-n ez gyárilag megtalálható. A megszokás szempontjából ez kedvező a telefonjukat lecserélőknek, de itt is el tudtam volna képzelni egy korrekt, használható saját Sony Ericsson shellt. Így viszont elégedetten lehet kikapcsolni a sok felesleges panelt és rászokni a WM6.5 új főmenüjére, amit párban lehet használni az SPB-vel.

[+] Élet a Sony Ericsson Xperia X1-gyel

Mivel a készülék néhány alkatrészt leszámítva teljesen megegyezik az X1-gyel, ezért a belső képességek elemzésébe felesleges belekezdeni, ehelyett a tavaly megjelent alapos Xperia tesztünk átolvasása ajánlott. A különbségek listája rövid: a kamera 8,1 megapixeles lett, a fényképek geotagelhetőek lettek, a miniUSB helyett microUSB csatlakozó került a mobilra, beépítésre került egy gyorsulásérzékelő, ami leginkább játékoknál kerül terítékre, illetve a mobilhoz immár egy 4 gigabájtos SD-kártya is jár alapból.

Ne várj csodát a 8 megapixeltől

A 8,1 megapixeles fényképező jól hangzik, de valójában ugyanannyira életlen, gyenge színhelyességű, zajos képek készülnek vele, mint bármelyik más készülék mini-kamerájával. A pozitívum inkább az, hogy a fotó gombot is felújították, így megnyomásakor nem csúszik szét a készülék, mint az X1 esetében. Videófelvétel esetén választani lehet a VGA (640x480), QVGA (320x240) és a WVGA (800x480) felbontások között. Utóbbinál viszont az erőforrások szűkösnek bizonyulnak, ugyanis már a felvétel indításánál szaggat a program, ami miatt a felvétel is akadozni fog.

A GPS kicsit lassú néha, ami szoftveres problémának tűnik. Előfordul, hogy pillanatok alatt pozicionálja magát, de van, hogy percekig gondolkodik, mire megmutatja Google Maps-ben, hogy hol vagyunk. Ugyanez előfordult az X1-gyel is többször, de a QuickGPS program telepítésével ezt némileg gyorsítani lehet.

A 8.3-as Nav N Go iGO viszont valamiért nem szerette az X2-t. Annak ellenére, hogy a hardvert tekintve gyakorlatilag teljesen azonos a két mobil, az SD-kártyát behelyezve már a telepítés közben is fura dolgok történtek. Indítás után viszont a képernyő bal oldalán egy fekete sáv maradt, a program csak a kijelző kétharmadán jelent meg, az érintőképernyő viszont a teljes felületre állt be. Ezután villogott, akadozott, majd kifagyott a program. Feltételezhetően ez a jelenség a Windows Mobile 6.5 és az iGO 8.3 közti viszony eredménye.

Minden egyéb területen az új Xperia elfogadhatóan teljesít, pontosan úgy, ahogy egy Windows Mobile-t használó készüléktől várható. Barkácsolni kell kicsit vele, mire használható lesz, de utána nincs vele gond. Összegezve az egyhetes tapasztalatokat, úgy tűnik, hogy akinek X1-e van jelenleg, annak nem biztos, hogy megéri váltani. Ugyan a Windows Mobile 6.5 telepítését X1-re a gyártó nem támogatja, viszont fel lehet ügyeskedni rá mégis, ezzel szintre hozva a tavalyi mobilt.

Az új belépőknek viszont ajánlható a második Xperia modell. Nem gyengébb hardveresen, mint a kategórián belüli konkurensek, szépségben is felveszi a versenyt az LG-vel, vagy a HTC-vel. Az ára egyelőre nem ismert, de szinte biztos, hogy itthon a T-Mobil repertoárjába bekerül ez a modell is. Elméletileg ebben a hónapban már elérhető lesz a boltokban is, aki viszont ősi ellenérzéseket táplál a Windows Mobile-lal kapcsolatban, az kénytelen lesz megvárni az első Androidos Xperia-t az X10-et.

Az Xperia X2 készüléket a Sony Ericssontól kaptuk kölcsön tesztelésre.