Nagyon átlátszó: LG-GD900 mobiltelefon tesztje

Átlátszó, több mint billentyűzet

Az LG elsőként a világon készített olyan mobilt, melynek elcsúsztatható burkolatában egy teljesen átlátszó billentyűzet van. Ez a billentyűzet a sötétben is látszik, az élvilágítás kékes színben engedi láttatni a felületi egyenetlenségeket, jelen esetben a betűket és a számokat. A billentyűzet ráadásul elég nagyméretű ahhoz, hogy tapipadként is lehessen használni, mellyel nem csak a menü vezérelhető, hanem az egérmutató is, ezen felül írhatunk is rajta. A billentyűzet mellet a hatalmas felbontású kijelző is érintésérzékeny, e két területen a gyártó Arena telefonjában először bemutatkozó S-Class kezelőfelületét vezérelhetjük, ráadásul az Arena mobilnál megismertnél jóval fürgébben és közvetlenebbül.

Az LG-GD900 nem csak a fura, látványos, átlátszó billentyűzetről szól és bár a belvilág nem egy okostelefoné, azonban nincs sok olyan dolog amit ne tudnánk vele megcsinálni, hiszen a vékony gépház WLAN-adapternek, HSDPA-csatolónak, Bluetooth-rádiónak és mozgásérzékelőnek is biztosít helyet. Ráadásul egy aránylag jól használható, mobilos léptékekben mérve szép, de közel sem kifogástalan fényképeket készítő 8 megapixeles fotómodul, valamint FM-rádió is emeli az extralista értékét.

Karcolódik, de nagyon

A GD900 szépen, de rossz anyagokból összerakott prémium-mobil, sajnos a szemnek szép külső roppantmód karcolódik, hiába figyelünk oda, a vékony karcok nem csak a hátlapon (ott a leginkább), hanem a kijelzőn is megjelenhetnek. A 3 hüvelykes érintésérzékeny panel 800x480 képpontot jelenít meg, eszméletlen a képpontsűrűség, természetesen ezáltal a megjelenített képek részletgazdagsága is. Ekkora felbontás mellett az sem mindegy, hogy a koszt és a porszemeket milyen irányban töröljük le, ha nedves, vagy netán zsíros a kezünk (nem kiszáradtan száraz) akkor a hajszálvékony vonalak rendkívül rondán törik a képet.

A mobil a multimédia terén szépen muzsikál és ez most leginkább a zenék lejátszására mondható. A zenék szépen szólnak a mellékelt agyba fúrható fülhallgatón keresztül, a videók közül pedig az XviD és DivX formátumok támogatottak, azonban igen korlátozottan. A kamera a 8,1 megapixeles képméret mellett 720x480 képpontos felbontású filmeket is rögzíthet, a felvételek 30 képpontot váltanak másodpercenként, magyarul teljesen folyamatosak és akadásmentesek.

Fotómodul

A fényképező egyébként arcérzékelésre és arckövetésre képes autofókusszal rendelkezik, a sötétebb helyeken vaku és elektronikus rázkódásvédelem, az önarcképek készítésekor kis tükör segít a képkészítésben. Ha úgy tartja kedvünk, ráhatással lehetünk a fehéregyensúlyra, van sorozatfelvételi üzemmód és makró is. A telefon fényképezőrésze meglepő módon engedi az érzékenységet változtatni, ISO 100 és ISO 1600 között a megfelelő értéket nem csak az automatika választhatja ki, hanem mi magunk is. Ja és majdnem kihagytuk, fotózás során válthatunk a hátoldali fő, vagy az előlapon található gyenge fényképező között, mert a telefon alkalmas az alig, vagy igen kevesek által használt videotelefonálásra is.

A mobilban az Arenában megismert kezelőfelület található az ott már megjelenített, pörgethető virtuális kockával (névjegyek, multimédia, parancsikon és widget oldalak) és menüstílusával. A menü egyébként álló tájolásban 4x4, fekvőben pedig 8x4 ikont jelenít meg egyidőben, a kijelzőről lemaradt pontok pedig ujjunkkal csalogathatók elő. Sajnos az ikonok megjelenésén látszik, hogy a fő üzemmód az álló tájolásé, az amúgy borotvaéles és szép ikonok töredezett élekkel (csúnyácskán), kicsinyítve látszanak, ha a mozgásérzékelő a fektetett helyzetet érzékeli.

Konvertálunk, konvertálunk?

A szórakozás a mobilban nem csak a zenelejátszást jelenti, bár megjegyezzük, tisztességes, átlátható kezelőfelületet és remek hangminőséget kapunk, sajnos az ezáltal sugallt szinttel nem találkozik a DivX-filmlejátszási képesség. Igaz, hogy a megjelenített mozik minősége kivételes, nincs szaggatás, élénk színeket látunk, természetesen ezek nagyon fontos jellemzők, de csak ezek a pozitívumok. Az LG-GD900 bármennyire is tartja a DivX-logót a dobozán, bonyolultabb nem is lehetne az út a mozgóképek lejátszásához.

Kezdjük azzal, hogy az egyszerű másolás után \"nem támogatott formátum\" hibaüzenetet kapunk, tehát a GD900-on csak a mellékelt DivX-DivX (!!!) konverterrel átdolgozott klipek jeleníthetők meg, innentől szerintünk teljesen mindegy, hogy a célfájl DivX egyáltalán, avagy sem, hiszen az átalakítás csak és kizárólag azért történik, hogy a klip a telefonon is megjeleníthető legyen. A CD-n mellékelt DivX-enkóder ráadásul a nagyobb felbontású állományokat is 320 képpontnyi szélességre butítja vissza.

Ha mindennel megvagyunk és a film a telefonon van, indulhat a szórakozás, ám a teljes képernyős megjelenítéshez előbb vagy három gombot is meg kell nyomnunk, alapértelmezés szerint a film a 800 képpontos kijelzőn 320 képpont szélesen jelenik meg, nincs teljes képernyős nézet-gomb, marad a nagyítás. Kétszer. Még szerencse, hogy konverzió során felére-harmadára csökken a fájlméret, egy egyórás mozi így 250-300 megabájtnyit emészt fel a rendelkezésre álló nagy, másfél gigabájtnyi, microSD-kártyával bővíthető belső tárolóból.

Feltétlen kell az az érintőképernyő?

Ha már a hiányosságoknál, negatívumoknál tartunk, a készülék borítása és az érintésérzékeny kezelés is érdemel pár keresetlen szót. Fentebb már írtuk, hogy a burkolat egy felsőkategóriás mobilhoz nem illő módon rendkívüli mértékben karcolódik, a hátoldal nem teljesen sík, így csak a felület egy része érintkezik az asztal lapjával, ennek tejszerű foltok lesznek, már hetek múltán (és kellő odafigyelés mellett) is az eredményei. A kezeléssel kapcsolatban pedig egyszerűen nem értjük, hogy miért az a sok hűhó az érintőképernyő miatt, ki szereti egyáltalán a telefonját, ha annak előlapjához nem szabad hozzáérni, mert vagy a zenelejátszás szakad meg, vagy hívást indítunk, véletlenül.

Az LG-GD900 egyedül az oldalán megfogható, különben történik valami, ez igaz a híváskezelő gombokra is, melyek kialakításuknál fogva lehetnének hagyományos típusúak is. A készülék tetején természetesen van egy billentyűzár gomb, de érdekes módon, a zsebünkből többször vettük ki a mobilt úgy, hogy világított a kijelző és rajta nem az az almenü volt, amit zsebrevágás előtt utoljára láttunk.

A netezés fura élmény, a HSDPA-csatoló, vagy a WLAN-adapter egyaránt használható az adatok közvetítésére, a hatalmas kijelzőn minden látszik, csak győzzük szemmel. A szétcsúsztatott mobil billentyűzete ekkor tapipadként funkcionál, igaz az egérmutató lassúsága és a lassú reakcióidő nem áll összhangban a kezelőfelület sebességével. Sajnos a többujjas vezérlés nem a legjobban megoldott, az ujjszéthúzással véghezvitt nagyítás jelentős és túlzó, pár milliméteres elmozdulás eredményezhet (igen lassan) 80-ról a 150 százalékosra nagyítást. Itt jegyezzük meg, hogy a mobillal YouTube-ozni is lehet, egész jól, ezen felül több Google alkalmazás is rendelkezésre áll, ilyen a Gmail és a Maps is, vagy akár a kereső.

Mindent összevetve drága

A telefon kártyafüggetlenül körülbelül 100 ezer forintba kerül és ha nem nézünk mást, mint a nagy belső memóriát, a kivételes kijelzőt, valamint a szolgáltatáskínálatot, bizony meg is éri az árát. Sajnos a problémák jó része ebben a készülékben már nem lesz orvosolható, bár van rá esély, hogy az LG a panaszokat meghallgatva ügyeljen az elsőre talán jelentéktelenebbnek tűnő részletekre is. A teszt közben párszor nyomogattunk egy ősöreg 2110-est is, igen nagy hiányt pótolt.