Három ok, amiért a PSPgo bukás lehet

Október elsején több, zömében nyugat-európai országban, illetve a tengerentúlon kezdődött meg a PSPgo forgalmazása, melyet az eurózónában 249 euróért, az óceán túlpartján pedig ugyanennyi dollárért árulnak. Az új változatot jelentősen átdolgozta a Sony, így az egész gép kisebb, könnyebb és valamivel vékonyabb lett, mivel az irányítókonzol az egyébként kisebb kijelző alá csúsztatható, valamint hiányzik a korábbi modellekbe épített UMD-meghajtó.

A hardver

Az új PSP modell a korábbi típusok 4,3 hüvelykes kijelzője helyett egy 3,8 hüvelykes TFT-vel rendelkezik, melynek felbontása - nyilván elsősorban kompatibilitási okokból - nem változott, azaz továbbra is 480x272 pixelt rajzol ki a játékgép. A PSPgo újdonsága a Bluetooth-kapcsolat, mely a megfelelő mobiltelefonon keresztül internetelérésre is használható, ezzel azonban nagyjából véget is ért a hardveres fejlesztések felsorolása (a beépített 16 gigabájtos flash memóriára még visszatérünk).

Az átdolgozott külső és az irányítókonzol ellenére a PSPgo alapjaiban még mindig ugyanarra a hardverre épül, amit 2004-ben mutatott be a Sony, és amely a maga idejében előremutató és fejlett technológiát képviselt - csakhogy azóta eltelt öt év. Öt év alatt márpedig sok minden történt nemcsak a kézi konzolok, hanem a konzoljátékok piacát mára igen komolyan veszélyeztető okostelefonok mezőnyében.

Nem csoda, hogy a PSPgo megjelenése előtt mind a szakma, mind a lelkes gamer-tábor egy új okostelefon képében képzelte el a modellfrissítést, a PSPgo azonban legfeljebb a fentebb említett, Bluetooth-os internetkapcsolat révén került közelebb ehhez a koncepcióhoz. A Sony kézi játékgépébe tehát nem került beépített HSxPA-modem, hiába alakult át szinte teljes egészében webalapúvá a tartalomterjesztési modell, és mára hiába nyilvánvaló, hogy a kézi eszközök felhasználói igénylik a mobil internetelérést.

A Nintendo Wii megjelenése óta az is nyilvánvaló, hogy a mozgásérzékelésen alapuló játékokkal hatalmas tömegeket lehet elérni - az Apple, majd utána a legtöbb telefongyártó ezt jól felismerte, a Sony azonban nem épített gyorsulásérzékelő szenzort a PSPgo-ba, és hasonló ziccert hagyott ki a az érintőkijelző mellőzésével is.

A szoftver

A PSPgo-ból kimaradt a 2004-ben bevezetett UMD (Universal Media Disc) meghajtó is, melyhez eleinte komoly reményeket fűzött a Sony, az új típus megjelenésével azonban a kukába dobták ezt a médiumot. Ez azt jelenti, hogy a PSPgo-tulajok csak az internetről, a PlayStation Store-ból tölthetnek le tartalmakat (legyen szó játékról vagy videóról) a konzolra. Bár a játékválaszték - régiótól függően - már az induláskor eléri a 150 darabot, sokaknak kedvét szegheti, hogy az így megszerzett, ám időközben megunt játékon sehogy sem lehet túladni, valamint megszűnik a lemezes kiadványoknál virágzó cserebere lehetősége is.

Barátságosnak csöppet sem mondható lépés a Sony részéről emellett, hogy egy meglévő UMD-gyűjteményt - bár a gyártó korábban azt ígérte, ezt megoldják - semmilyen módszerrel nem lehet átmigrálni a PSPgóra, ezzel pedig lényegében a leghűségesebb vásárlóit bünteti a cég. Nyilvánvaló emellett az is, hogy akik olyan országban élnek, ahol hivatalosan nem elérhető a PlayStation Store (ilyen például Magyarország is), legfeljebb kerülőutakon tudnak játékokhoz jutni - a Sony ezért nem is hozza forgalomba az új modellt ezeken a piacokon.

A szoftverterjesztési modell a hardver és a PSPgo operációs rendszerének hiányosságai miatt is aggályos: a PSPgóba ugyanaz a 802.11b szabványnak megfelelő WLAN-vezérlő került, mint elődjeibe, azaz a legjobb esetben nettó 3-4 Mbps sávszélességgel tölthetők le a játékok - ez pedig tekintve, hogy egy játék akár 1 gigabájtnyi adatletöltést is generálhat, órákig tartó letöltést eredményez, melyet ráadásul az internetes beszámolók szerint megszakadás esetén lehet elölről kezdeni. A PC-s letöltés lehetősége szerencsére adott.

Az ár

A 294 eurós/dolláros fogyasztói árat alighanem a 16 gigabájtnyi fixen beépített flash memória indokolja, a PSPgo ugyanis ezt (valamint a Bluetooth-vezérlőt) leszámítva lényegében semmivel sem tud többet a jóval olcsóbban beszerezhető PSP3000-es verziónál. A Sony mindig is prémiumkategóriás termékként tekintett a PlayStation Portable kézi konzolra, melyet a PSPgo \"újdonsága\" tovább erősít, az új gép azonban összesítve sok tekintetben kevesebbet ad, több pénzért cserébe - ez pedig minden, csak nem egyenes út a sikerhez.

Mint említettük, a PSPgót itthon nem hozta forgalomba a Sony Hungária, ettől függetlenül néhány hazai konzolboltban beszerezhető a játékgép, nagyjából 64-65 ezer forintos fogyasztói áron. Ez nagyjából húszezer forinttal több mint a PSP3000-es modell ára, azaz ha maradunk a régi, bevált UMD-s gépnél, ötezer forintos átlagáron számolva egy konzolt és legalább négy UMD-s játékot is vásárolhatunk a PSPgo árából - arányaiban vélhetően ugyanez áll a külföldi vásárlókra is.

A PSPgo tehát aligha tud majd komoly piacot szerezni a Sony PSP platformjának, melyet immár kívülről, az okostelefonok háza tájáról is komolyan szorongatnak. Nem kizárt éppen ezért, hogy a gyártó idővel újabb vérfrissítést ad a termékvonalnak, ehhez azonban előbb be kell látnia, hogy a 2004-ben bemutatott termékük fénye mára erősen megkopott, a tartalomterjesztés felfuttatása terén pedig - beleértve a PlayStaiton Network üzleti modelljét - komoly lehetőségeket szalasztott el a cégcsoport az elmúlt években