LG BD390 Blu-ray - Hollywood vezeték nélkül

A gyártók sorra jelentik be okosabbnál okosabb készülékeiket, közülük az egyiket, a hálózati médialejátszókat megszégyenítő tudással rendelkező LG BD390-et próbáltuk ki. Az LG BD390 a koreai gyártó kínálatának egyik legnagyobb tudású asztali Blu-ray lejátszója, mely nem csak a gyártó saját kínálatában, hanem a többi cég termékeiből összeverődött, hasonló árkategóriát képviselő mezőnyben is kitűnik tudásával. A készülék lényegében egy hálózati médialejátszónak felel meg, azzal a nem elhanyagolható kiegészítéssel, hogy viszonylag kevés ilyen eszköz rendelkezik Blu-ray optikai egységgel.

A koreaiak készüléke a márciusban bemutatkozott BD370 után pár hónappal futott be a magyar piacra, mint az egyik első olyan asztali Blu-ray lejátszó, mely vezeték nélküli kapcsolattal is képes kommunikálni az otthoni hálózattal, illetve routerrel megosztott internetkapcsolaton keresztül a külvilággal is összeköttetésbe kerülhet.

YouTube-ot a tévére!

Utóbbi két szempont miatt válhat fontossá: egyrészt ezeknél a lejátszóknál komoly jelentőséggel bír a szoftverfrissítés, másrészt az újabb Blu-ray kiadványok online extra tartalmait (BD-Live, melyről korábbi cikkünk itt olvasható) is az interneten keresztül érik el a berendezések. Az LG egy harmadik, számítógépekről és mobiltelefonokról milliók által használt szolgáltatás elérésére is használja a BD390 (és a kisebb testvér, a BD370) internetkapcsolatát: a lejátszók egy speciális felületen keresztül képesek a YouTube-videók elérésére és akár teljes képernyős megjelenítésére.

Az LG BD390 az átlagon felüli képességek ellenére közönséges asztali lejátszónak tűnik első ránézésre, csupán az előlapon díszelgő YouTube-matrica árulkodik az átlagosnak egyáltalán nem nevezhető belsőről. A készülék fényes, tükröződő előlapja szép, de nagyon meglátszanak rajta az ujjlenyomatok. A front letisztult képet mutat, csak négy vezérlőgomb került ide, plusz a bekapcsológomb, a tálcanyitó, illetve egy eltakarható USB-kapu.

A tálca a lejátszó bal oldalán található, a fényes előlap kinyitáskor lenyílva ad utat a lemeztartónak. A tálcanyitó gomb valami furcsa logika folytán meg lett cserélve a bekapcsológombbal, így a lemezkiadás helyett eleinte folyton kikapcsoltuk a lejátszót. A hátlapon az S-videót leszámítva minden elterjedt képkimenet megtalálható, a hang digitális úton háromféleképpen (koax-, optikai és HDMI-kábelen) hagyhatja el a lejátszót, emellett van analóg sztereó downmix és 7.1 csatornás analóg kimenet is (mely természetesen 5.1 csatornás rendszerekkel is kompatibilis).

A lejátszó a korai Blu-ray egységekhez képest nemcsak kisebb, de jóval könnyebb is, így nem meglepő, hogy a burkolatot levéve valósággal kong a BD390 belseje. Az optikai egység (mely mellesleg Serial-ATA csatlakozással kapcsolódik az alaplaphoz) egy tenyérnyi alaplap és egy valamivel nagyobb tápáramkör fedezhető fel. A processzort hűtőborda védi a túlhevüléstől, a WLAN-vezérlőt nem is látni az alaplapon, feltehetőleg a nyomtatott áramkör túlsó oldalára kerülhetett.

A BD390-hez egy átlagos táviránytó jár, mely a Simplink technológiát használva rendszer-távirányítóként is működik. A próba során egyébként éppen a távirányítóval, illetve annak elképesztően rossz reakcióidejével gyűlt meg leginkább a bajunk. A lejátszó távirányítója pár perc használat után még a legjámborabb, legtürelmesebb felhasználóból is képes kihozni az állatot.

Gyors készülék, lassú távirányító

A lassú reakcióidejű távirányítót leszámítva a lejátszó működése tapasztalataink szerint kifejezetten gyors. Az első generációs Blu-ray lejátszókat jellemző lomhaságnak itt már nyoma sincs, az LG beváltotta ígéretét, és tényleg sikerült egy olyan készüléket alkotniuk, mely gyorsan kapcsol be, és gyorsan kezeli a lemezeket is.

Az LG lejátszóját egy első generációs, PAL-régiós PlayStation 3 konzollal hasonlítottuk össze, a próba során kiderült, hogy a BD390 semmivel sem lassabb, mint a Blu-ray lemezek lejátszásával is megbirkózó konzolgép. Készenléti állapotból mérésünk szerint nagyjából 20 másodperc alatt éled fel a berendezés, a lemezek betöltéséhez azonban a Blu-ray technológia sajátosságaiból eredően eltérő időre van szükség.

A készülék beállítása viszonylag egyszerű, akár magyar nyelvű menün keresztül is navigálhatunk az egyébként nem kifejezetten szép, viszont logikusan elrendezett menüben. A főmenüben a lényegesebb funkciók mind saját ikont kaptak, ezek egy része azonban csak akkor aktív, ha hálózatra vagy internetre van kötve a készülék, illetve érzékelt lejátszható tartalmat.

A BD390 kétféleképpen köthető internetre: kisebb tudású testvéréhez hasonlóan Ethernet-kábellel, vagy WLAN-kapcsolattal. Utóbbinál a 802b/g szabványok mellett a gyorsabb adatátvitelre képes 802.11 draft-n szabvánnyal is létesíthető kapcsolat a 2,4 GHz-es frekvenciasávban. Az eszköz a WEP és WPA2 titkosításokat egyaránt ismeri, a vezeték nélküli hálózat felderítése és konfigurálása egyszerű, ráadásul csak egyszer kell elvégezni.

Hálózati médialejátszónak is beválik

A lejátszó 1 gigabájt saját belső memóriával is rendelkezik, de ezt csak a BD-Live-hoz szükséges gyorsítótár használhatja, az előlapon található USB kapunk keresztül azonban bármilyen háttértár hozzáköthető a BD390-hez (a BD-Live tartalom erre is kimenthető). A lejátszóhoz kötött háttértárakon található médiafájlokkal a berendezés éppúgy elboldogul, mint a DLNA-szerver által megosztott tartalmakkal. A BD390 különösen videofájlok lejátszásában jeleskedik, egyebek mellett kompatibilis a napjainkban rendkívül népszerű MKV konténerformátummal, valamint szinte az összes feliratformátummal.

A HD-s Youtube-videókra még várni kell

Az LG asztali lejátszója internetkapcsolaton keresztül YouTube-videókat is képes megjeleníteni saját kliensprogramja révén, mely egyebek mellett keresőt és toplistát is tartalmaz, valamint kezeli a  felhasználói azonosítókat. A videók lejátszás közben a teljes képernyőre kitehetők, a rendszer azonban nem támogatja a HD-s videókat, így teljes képernyős üzemmódban meglehetősen részletszegény mozgóképre lehet csak számítani.

A BD390 zenelejátszóként és képnézegetőként is munkára fogható, mindkettő funkción látszik, hogy nem erre helyezték a fókuszt a szoftvert tervező mérnökök: zenelejátszásnál például nincs lejátszási lista és csak a könyvtárstruktúrát ismeri a lejátszó, azaz nem rendezhetők a számok például előadók szerint. A képek megjelenítése többféle előnézeti listából indítható el, van diavetítés is, a fotókat azonban nem árt, ha nem a digitális fényképezőgép által készített eredeti méretben próbáljuk megjeleníteni, egy tíz megapixeles fényképezőgéppel készített fényképet ugyanis meglehetősen lassan olvas csak be a készülék.

Az LG BD390 alapvetően egy szinte minden igény kielégítő, jó minőségű hálózati médialejátszó benyomását keltette a próbaidőszak alatt. A készülékkel a lassú távirányítót és a képnézegetési funkció viszonylagos lomhaságát leszámítva tulajdonképpen nem volt problémánk: Blu-ray filmek és külső merevlemezen, illetve hálózati médiaszerveren tárolt videók, zenék és fotók lejátszására és megjelenítésére ezért bátran ajánljuk mindenkinek, aki megengedheti magának, hogy 89 ezrest leszurkoljon egy ilyen berendezésért.

A lejátszó egyik legnagyobb hendikepje éppen az ára - az LG-nél a fogyasztói ár kiszámításakor aligha tudhatták, hogy a Sony nagyjából éppen addigra csökkenti le a PlayStation 3 árát, mire piacra kerül a BD390. Így viszont az a helyzet állt elő, hogy 85 ezer forintért egy sok tekintetben lényegesen jobb képességű asztali Blu-ray/médialejátszóhoz juthat a vásárló a PlayStation 3 formájában, ráadásul a BD390-nel ellentétben a konzollal játszani is lehet, nem beszélve az olyan extra funkciókról, mint az internetböngészési lehetőség.

Az LG-nek alighanem az a szerencséje, hogy sok potenciális vásárlónak, illetve házimozi-rajongónak fogalma sincs, mi az a PlayStation 3, vagy éppen arról nem hallott, hogy Blu-ray lejátszóként is használható a konzol. Jó és okos készülék a BD390, de ilyen áron biztosan nem lesz belőle slágertermék.