Nokia E52 - Fonofóbia

Az E51 annak idején (illetve még most is) a kategória etalonjának számított, a finn gyártó az új modellel nyilvánvalóan trónfosztásra készül. Az alapvetően konzervatív, üzleties vonalat megcélzó készülékek mezőnyében nehéz igazán újat mutatni és talán itt is várják el legkevésbé a felhasználók az innovatív elemeket, mondván ami egyszer jól működik, azon minek változtatni.

Az E52 ettől függetlenül sokat változott közvetlen elődjéhez képest, mind külsőre, mind a belső hardverfelépítést tekintve, ráadásul többnyire előnyére: kétség sem fér tehát hozzá, hogy a telefon jó, ha nem a legjobb vétel lesz azok számára, akik üzleti felhasználásra keresnek elegáns, letisztult készüléket. A Nokia E52 két színösszeállítással kapható, az arany és az ezüst közül szerintünk egyértelműen az utóbbi az elegánsabb, nem csak azért, mert ez a változat járt nálunk.

Fémesnek látszó tárgy

Az egyszerű dobozban érkező telefon alapvetően megörökölte elődje formáit, az E52 méretei mégis mások, a mobil sokkal szélesebb és vékonyabb az E51-nél. A nagyobb kiterjedés miatt jobban kézbeillő telefon példás összeszerelésről árulkodik, egyben kitűnően álcázza, hogy a recés felületű hátlapon kívül egyáltalán nem tartalmaz fémet a burkolata - ez komoly változtatás az E51 szinte teljes egészében fémből készült testéhez képest. Az E52 mégsem könnyebb számottevően elődjénél, ennek oka alighanem a nagyobb tömegű akkumulátorban keresendő.

A mindössze 1 cm vastagságú telefon oldalain összesen öt gombot találni, jobb oldalt külön exponálógombot kapott a kamera, van két hangerőszabályzó gomb és egy, amivel a hangtárcsázást indíthatjuk. A készülék tetején a 3,5 milliméteres fülhallgató-csatlakozó mellett helyezték el a be- és kikapcsolásra, valamint módváltásra szolgáló gombot. Bal oldalt nincs semmi nyomogatnivaló, itt csak a microUSB formátumú töltő- és adatkábel-csatlakozót találjuk.

Az egyik legszembeötlőbb változás az E51-hez képest a nagyobb méretű, 2 helyett 2,4 hüvelykes képátlójú kijelző, melynek felbontása maradt QVGA (240x320 pixel). Ugyanez a kijelző dolgozik egyébként többek közt a Nokia E71-ben és az E75-ben is. A nagyobb kijelző alapjaiban meghatározza a telefon méreteit, az E52 elsősorban ennek köszönhetően nőtt meg jelentősen, ez viszont minden tekintetben jót tett a használhatóságnak.

A nagyobb méret miatt jobb lett az E52 billentyűzete is, a gombokat nagy ujjakkal is könnyű eltaláni, ráadásul a navigációs blokk is sokkal jobban kezelhető. Az E51-el szemben a gombokra nem kerültek színes jelzések, ami ennél a dizájnnál kifejezetten jól mutat - a középső navi gomb sem krómozott ezúttal. A gomb pulzáló (vagy villogó) fehér LED-jét az újabb E-szériás modellekhez hasonlóan itt is alkalmazza a Nokia, ez a funkció az E51-be még nem volt beépítve.

Gyorsabb és szebb kezelőfelület

Az E52 az új külső és az új kijelző mellett új belső komponenseket és szebb kezelőfelületet is kapott közvetlen elődjénél. A telefon ARM11-es processzora 600 MHz-re gyorsult, 130-ról 60 megabájtra csökkent ugyanakkor a beépített tárhely - ezt valamelyest kompenzálja, hogy microSD-kártyával 16 gigabájtig bővíthető a kapacitás (a kártyából egy 1 GB-os példány az alapcsomag része).

A gyorsabb feldolgozóegységnek hála láthatóan gyorsult a Feature Pack 2-vel megtámogatott Symbian S60 operációs rendszer, mely az újabb Nokia készülékek standard környezete. A szép és logikusan elrendezett menük és úgy általában az egész kezelőfelület beállítástól függően portré- és tájkép-üzemmódban egyaránt működik, azaz az E52-be gyorsulásérzékelőt is épített a Nokia. A gyors processzornak köszönhetően a kijelző forgatása is gyors, kár hogy néhány alkalmazás még mindig nem tudja megfelelően kezelni a két tájolási módot.

A telefon nemcsak gyorsabb kezelőfelületet, hanem gyorsabb internetet is kínál, a 3G-s kapcsolat immár HSUPA-képes, melynek alighanem akkor örülhet majd a tulajdonos igazán, ha számítógéphez kapcsolva, modemként használja az E52-t (ez történhet Bluetooth- és USB-összeköttetéssel egyaránt). A gyári böngésző meglepően jól teljesít, a weboldalak gyorsan jelennek meg, a görgetés sem akadozik, ráadásul a Flash Lite 3.0-nak köszönhetően a Flash tartalmak jelentős része is megfelelően jelenik meg.

Az E52 az E-széria más modelljeihez hasonlóan WLAN-modullal is rendelkezik, azaz a böngészéshez és a levelek eléréséhez nem kell feltétlenül mobilnet-szolgáltatást használni. A vezeték nélküli hálózati hozzáférés további újdonsága, hogy a telefon UPnP üzemmódban is képes működni, azaz megoszthatók a rajta tárolt médiatartalmak az ezzel kompatibilis hálózaton.

Újdonság az E52-ben az aGPS helymeghatározó modul, melyhez alapkiszerelésben a készülékre telepített Nokia Maps 3.0-s verzióját lehet használni, de éppúgy együttműködik az ingyenes Google Maps, vagy más, a platformmal kompatibilis fizetős navigációs rendszerekkel. A helymeghatározó rendszer segítségével a 3,2 megapixeles fényképezővel készített fotók geotagekkel is elláthatók.

Az új, 3,2 megapixeles fixfókuszos kamera már LED-es villanóval is rendelkezik, a fényképek minősége azonban így sem túl meggyőző gyér fényviszonyok mellett, ez azonban egy ilyen mobiltelefonnál bocsánatos bűnnek tekinthető. Az új felvevőegység a videofelvételek terén is próbál újat kínálni, a felbontás 640x480 pixelre nőtt, a képfrissítés azonban továbbra is csak 15 képkocka másodpercenként. A H.263/MPEG-4 tömörítésű videók minősége ettől függetlenül egész elfogadható egy üzleti telefontól. Akárcsak a képrögzítéstől, úgy a zenelejátszási funkciótól sem vártunk csodát, így nem is csalódtunk: a hangminőségen jelentősen ront a gyenge füles, melyet szerencsére könnyen kicserélhetünk egy jobb hangzást biztosító típusra.

Fonofóbia, avagy zajérzékenység

Nem túl jó jel, hogy tapasztalataink szerint az E52 esetében nem csak a zenei hangminőség hagy maga után némi kívánnivalót, hanem a beszédhangé is. A próba során a vonal túlsó végén többen panaszkodtak arra, hogy egyáltalán nem, vagy rosszul értik tesztelőt, különösen ha utcáról, vagyis más zajos környezetből telefonált. Ez alighanem az E52 egy másik újdonságának, a (kikapcsolhatatlan) zajcsökkentő rendszernek köszönhető, mely a jelek szerint túl jól végzi a dolgát.

Az irodai használat során jól jöhet a programcsomagban található, a Microsoft Office dokumentumokat nemcsak megjeleníteni, hanem szerkeszteni, valamint előállítani is képes QuickOffice, illetve az Adobe PDF-olvasó. Az újdonság levelezőkliense a Lotus és  Exchange vállalati rendszerekkel egyaránt kompatibilis, a gépre telepített Nokia Messaging alkalmazás a privát és a vállalati postafiókot is képes egyszerre kezelni.

A Nokia E52-ben ugyanaz az 1500 mAh-s BP4-L típusú akkumulátor lapul, mint az E71-ben vagy éppen az N97-ben, ezzel a telefon a nagyobb kijelző a és gyorsabb processzor ellenére is tovább húzza, mint az E51 az 1000 mAh-s áramforrásával. Úgy tapasztaltuk, hogy az E52 átlagos használat mellett legalább négy-öt napig működik egy feltöltéssel.

Ha candybar kell, nincs jobb

Az E52-nek az újdonságok, és a modernizált, letisztultabb dizájn miatt minden esélye megvan arra, hogy megismételje elődje sikerét, még akkor is, ha manapság inkább az érintőkijelzős vagy QWERTY-klaviatúrás telefonokra állt rá az üzleti világ. A kártyafüggetlenül már 85 ezer forintért is hazavihető telefon alighanem az operátoroknál is keresett és kedvelt modell lesz, hiszen mindent tud, amit egy hagyományos kialakítású készüléknek tudnia kell, ráadásul első szériás modellhez képest stabilan is működik, egyedül a hangátvitelen kellene javítania a Nokiának.