Kipróbáltuk: Canon EOS 500D

A jól bevált formaterv

A Canon nem sokat gondolkodott az új formaterven, EOS 500D váza az elődeihez képest lényegi különbséget nem mutat ezen a téren, és sajnos a burkolat anyagában sem. A belépőszintűként indult sorozat legelső modellje, a 6 megapixeles EOS 300D 2003-ban mutatkozott be egy gyorsan karcolódó és kopó műanyagházban, melyet 2005 elején váltott a nyolc megapixeles 350D  mikroporózus felülettel, ennek burkolatát kisebb módosításokkal viszi tovább az 500D is. Vékony a markolat, melyen a kisujjunk már is nem fér el, helyette a gépház alját támasztja, körmünk pedig úgy rajzol az optika alá, mint matekórán egy megszeppent kisiskolás a táblára. A burkolaton nem csak a köröm éle, hanem lapos felülete is nyomot hagy. Elég csúnya.

A Pentaxnak a kisméretű vázak elgondolása valahogy a kezdetektől jobban sikerült, náluk az optika jobban a szélre szorult, ezáltal adva több helyet egy vastagabb markolatnak. Talán még az Olympus E-400-as sorozata is szerencsésebb, ahol a markolat szinte nem is létezik, alig emelkedik ki a váz síkjából. A hagyománykövető formaterv azért előnyökkel is jár, például a 450D portrémarkolata használható az 500D-n is.

A tárcsák jól kattannak

Az 500D belül azonban megváltozott, új képfeldolgozó processzort kapott, azt a DIGIC IV-et, melyet a gyártó az EOS 50D-ben illetve a felső-középkategóriás 5D második kiadásában is alkalmaz. Az új képfeldolgozó teljesen megújult menün keresztül kommunikál a felhasználóval, mely nem csak letisztultabb külsőben ad pluszt a korábbihoz képest, hanem a nagyobb felbontású, 920 ezer képpontos, 3 hüvelykes kijelzőn is jobb ránézni. A kijelző nem hajtható ki, azt fixen építették a hátoldalra, ám betekintési szöge kitűnő, minden irányban 170 fok feletti. Az optikai keresőről is csak jókat mondhatunk, nagyítása 0,87-szeres (EOS-400D: 0,8) és 95 százalékban fedi le a képmezőt.

A gépvázon a kezelőszervek a sorozattól megszokott módon, logikusan szervezve várják ujjainkat, a módválasztó tárcsa -- melyre a mozifelvétel is felkerült -- keményen, határozottan jár, a főtárcsa, vagyis az a tárcsa, mellyel az értékeket állítjuk, szintén igen férfias. Utóbbi nem hagy ki lépéseket akkor sem, ha nagyon gyorsan tekerjük, pillanatok alatt lehet például a záridőt, vagy a blendét egyik végállapottól a másikra váltani. A Canon korábbi gépei közül sok késett, illetve gyors tekerés során nem a kattanások számával arányosan változtatott a beállításokon. Az új tárcsa feltétlenül elismerést érdemel.

Számos beállítás közvetlenül, saját gomb segítségével is elérhető, ilyen például az érzékenység, a sorozatfelvételi üzemmód, a fehéregyensúly, a fókuszmód, az expozíció-korrekció,  valamint a képstílus-választó is. Talán az érzékenység beállítása nehézkes egy kissé, hiszen az ISO-gomb a főtárcsa közvetlen közelében található, melynek értékét a gomb nyomva tartása mellett a tárcsa forgatásával állíthatjuk, igen kényelmetlen módon. Szerencsére ezt a jobb és a bal navigálógombok segítségével komfortosabban is megtehetjük.

A fényképező kitben érkezett a szerkesztőségünkbe, a hozzá passzoló 18-55 F/3,5-5,6 EFS optika a rázkódás ellen lencsetagot mozgat, a rázkódásvédelem ezért nem minden lencsével használható, a váz ezzel a lehetőséggel csak az ezt tartalmazó objektív esetén lesz felruházva. Ezt kikerülni csak szenzormozgatás elvén üzemelő rázkódásvédelemmel lehet, ennek azonban a Canon nem híve. A szenzorportalanító minden egyes kikapcsolásnál működésbe lép, de menüből is aktiválható.

Nagy felbontás, magas érzékenység

A gép 15,1 megapixeles CMOS-érzékelővel rendelkezik, a gyártótól megszokott alacsony zajszinttel, a képet több fokozatú JPEG-tömörítés mellett tömörítetlen RAW-ban, vagy egyszerre mindkettőben is készíthetjük. A Canon EOS 500D ISO 3200-ig enged fotózni, ezt a magas értéket azonban 6400-ra, illetve 12800-ra is kiterjeszthetjük. A DIGIC IV képfeldolgozó áramkör a zajszűrés tekintetében is túlmutat az elődökön, ISO 12800-as érzékenység mellett is lehetőséget ad értékelhető, de természetesen zajban gazdag fotókat készíteni, kiválasztható, hogy a szűrő kevésbé, vagy erősebben dolgozzon a képeken. Az érzékenység emelésével konkrétan az ISO 100 1/10-másodpercéről 1/1250-re rövidül a záridő ISO 12800 kiválasztása esetén akkor, ha nem változnak a fényviszonyok.

A fényképező 1050 mAh-s lítiumion akkumulátora a hosszabb távokat is zihálás nélkül futja meg, több száz képet fényképeztünk, az akkumulátor pedig bírta szusszal. A gyár által megadott maximum 500 képet jelent, ekkor hagyományos módon fényképezünk, a vaku használatának mellőzésével, ez szerintünk fedi is a valóságot. Abban az esetben, ha a 3 hüvelykes kijelző is aktív a képkészítéskor, rögtön 190 kép készíthető csak, vakus felvétel pedig mindössze 160 lehet ekkor, ezért továbbra is a hagyományos, a gép kategóriájához amúgy is jobban illő fényképezési módot javasoljuk, vagyis a optikai kereső használatát.

A hagyományos üzem az igazi

Az élőkép-üzemmód több okból is kerülendő, ezek közül egyik a rövidebb akkus üzemidő, a másik pedig a kényelmetlenebb és lassabb fókuszálási mód. Az élőkép üzemmód során fókuszt a gép csak külön gombnyomásra vesz, ráadásul a kompaktoknál lassabban, ezt maximum békaperspektíva során, vagy a tömeg fölül fotózva nézhetjük el, illetve még videofelvétel közben. A videók többféle beállításban is készíthetők, a gép -- igaz csak 20 kép/másodperc sebességgel -- képes az 1920x1080 pixeles klipek felvételére is, mi inkább az 1280x720 képpont felbontásút javasoljuk, mert ez teljesen folyamatos, másodpercenként 30 képkocka frissítésű.

A videózás közben is csak saját kérésre (gombnyomásra) keres a gép fókuszt, ám eközben csúnyán behallatszik a felvételbe az optika motorjának zaja, melyet hosszan hallunk, a fókuszállítás időigénye miatt. A rögzítés közben egy kulcspillanat közeledtét érezve egy nagyfelbontású állóképet is készíthetünk anélkül, hogy a videózást félbe kellene szakítani. A kompromisszum mindössze annyi, hogy a videó egy pillanatra, a fotózás idejére megdöccen.

A gép autofókusza a hétköznapi üzem során -- tehát amikor az optikai keresőt használjuk a képkészítéshez -- gyors és többnyire pontos is, a vaku stroboszkópszerűen felvillanó fénye, illetve a narancsszínű segédfény biztosítja, hogy az automatára bízott fókuszállítás sötétben is jól sikerüljön. A 18-55-ös, képszéleken is éles rajzú objektív, illetve az 500D váz nyakatekert helyzetekben is megállta a helyét, nem különc igények esetén szinte nem is lett volna szükség a manuális fókuszállításra.

És a képek?

A géppel készült képek színvilága téveszthetetlenül canonos, ahogy a sorozat korábbi tagjai -- pontosabban azok CMOS-érzékelői -- úgy az 500D is ad némi lilás színezetet, legfőképp a barnás árnyalatoknál. Egy szóval sem mondjuk, hogy ez nem megszokható, de az elektronika mintha kissé természetellenesen törekedne a melegség érzetének keltésére. Talán a kék szín kivételével minden egyes árnyalat kap egy kicsit ebből a lilából, és bár biztos van aki ezt szereti, más gyártó termékeinél erre nem láttunk példát. A képek természetesen ettől még közel sem rosszak, a kitoptika is tartja az iramot a 15 megapixellel, ráadásul annak képszéli sötétedését (több más Canon optika mellett) a váz is képes szoftveresen kompenzálni.

Canon EOS 500D tesztfotók

A sorozatfelvételi üzemmód sebessége, ha csak a számokat nézzük, egyezhet is a 450D-ben látottal, hiszen 3,4 kép/másodperc lényegében nem tér el az előd 3,5 képkockás másodpercenkénti sebességétől, azonban ne felejtsük, hogy az 500D ennyi idő alatt 3 millióval több képpont adatait mozgatja. A sebességen túl a hossz is változott, immár 170 JPEG-képből is állhat a sorozat (450D: 53 JPEG-képig), ha a kártya is tartja ezzel a lépést. A gépben az előd 450D-hez hasonlatosan már nem CompactFlash, hanem SD/SDHC-kártya áll a képtárolás szolgálatába. Ha a kártyahely fedelét akkor nyitjuk ki, amikor a kép mentése még tart, a gép sípolással jelzi, hogy várjuk meg annak befejeztét az adatvesztés elkerülésének érdekében. Ha a hangjelzést a menüben kikapcsoljuk, erre csak a kijelzőn megjelenő felirat figyelmeztet.

Canon EOS 500D tesztfotók

Kattints az eredetiért!

Automata módban előfordult, hogy az eredmény fényes napsütés esetén sem lett színhelyes, épp ezért érdemes inkább némi energiát fordítani arra, hogy az automata módot elhagyva a fehéregyensúlyt, a záridőt és/vagy a blendenyitás értékét magunk válasszuk meg a PASM-üzemmódok egyikében, ilyenkor már ISO értéket, színsémákat, kontrasztot, a fókusz típusát, fókuszpontot is lehet állítani, ami egy kirándulás vagy egy házibuli esetében talán túl soknak tűnhet, de egy ígéretes téma esetén megéri próbálkozni vele. A sport beállítás jól teljesített, az alapból sorozatképet készítő témamóddal gyorsan mozgó autóból is lehetséges éles képet készíteni az útszéli tárgyakról, ami egy kompakt géppel ritkaságszámba megy.

Canon EOS 500D tesztfotók

Kattints az eredetiért!

A készüléket laikusként kézbevéve arra mindenképp számítani kell, hogy a kompakt kényelme és butabiztossága tovatűnik, s a valóban jó képek készítéséért nem mindig elég csak az exponálógombot nyomkodni. A kompakt-felhasználó első észrevétele az lehet, hogy a megszokott témamód-csokor helyett az 500D-ben csak portré, éjszakai portré, tájkép és sport üzemmódot talál a tárcsán, nincs hóesés, tűzijáték, születésnap vagy tengerparti naplemente beállítás. A nagy fizikai méretű képérzékelő és a hozzá tartozó optika párosa nagyobb eltérést jelent a megmaradt témamódok között, mint a 20+ motívummal tarkított kompakt a két, egymástól legeltérőbb témamódjában.

720p próbavideó (jobb egérgomb > letöltés)

1080p próbavideó (jobb egérgomb > letöltés)

Megérheti, de nem mindenkinek

A fényképező csupaszon, optika és kártya nélkül, de természetesen az alaptartozékaival ma 220 ezer forintba kerül, ezt a rázkódásvédett kitoptika még 15 ezer forinttal fejeli meg. A negyedmillió forintos ársáv azonban több olyan vázat és készletet tartalmaz, mely fejtörést okozhat a választáskor, hiszen ennyiért Nikon D90-et, Sony Alpha A700-at, vagy Pentax K20D kitet is lehet venni. Ráadásul ezeknél jóval olcsóbb ma a Canon középkategóriás EOS 40D váza, melyre 205 ezerért szintén eshet a választásunk, ha 10 megapixellel is megelégszünk és a mozi sem hiányzik. Bár a Canon EOS 500D jó gép, kicsit zavaros a gyártó kategóriabesorolása, külsőre inkább egy minden jóval felszerelt, remek kijelzős belépőmodellnek tartanánk. A videózás önmagában meg nem emelhet ennyit a vételáron.