Kipróbáltuk: Canon SX1 IS és SX10 IS fényképezőgépek

[HWSW] A Canon két ultrazoom nagyágyúját a Photokina rendezvényen láthattuk először élőben, még szeptember végén. Most közelebbről is szemügyre vettük őket, mert pár napig szerkesztőségünkben jártak.

S-sorozatú SX-ek

A két gép közel azonos burkolat alatt, szinte száz százalékosan egyező optikák mellet teljesen eltérő belsőt rejt, a különbözőség még a képérzékelő típusában is megmutatkozik. Míg az SX1 IS a tükrösgépeknél álalánossá nemrég vált CMOS szenzorral, addig az SX10 IS a kompaktos hagyományoknak megfelelően CCD képérzékelővel veszi a külvilág jeleit. Hihetnénk, hogy ez a gyártótól egyfajta útkeresés a borúsnak tűnő időszakban, de e két gépről egyáltalán nem ordít a "merre tovább" kétkedése.

A két, 10 megapixeles, hússzoros optikai zoomot kínáló ultrazoom fényképező nem a Canon SX-sorozat eddigi modelljeinek utóda, hanem a PowerShot S-sorozaté, melynek 2004 februárjában mutatkozott be az első modellje, a tíszeres optikai közelítést kínáló, 3 megapixeles S1 IS. A sokoldalú gépből -- bár sokan szerették -- nagyon hiányzott egy nagyobb felbontású képérzékelő, melyet az egy évvel később érkező S2 IS-ben már megtalálhattunk. A tízszeres közelítés és az 5 megapixel már sokáig piacon tarthatta az S2 IS-t, melyet csak 2006 februárjában váltott a 6 megapixeles, 12-szeres zoomos S3 IS.

Az S-sorozat folyamatosan hízott, az S3 IS 469 grammját és 111x78x66 milliméteres méreteit jelentősen túlszárnyalja az SX1 IS 615 grammja és 128x88x88 millimétere, melynél a majd' azonos méretű (négy milliméterrel keskenyebb) SX10 IS 15 grammal könnyebb. A két gép burkolatának anyaga sem egyezik, míg az SX10 IS matt, de teljesen sima, addig az SX1 IS komolyabb, a klasszikus, filmes fényképezőgépek göröngyös felületét adja.

Ezeken túl csak az optikák feliratának helye, az SX10 IS markolatának szürke betétje és az SX1 IS "Full HD" felirata az eltérés -- utóbbi utal a két gép szolgáltatáskínálata közötti legfőbb különbségre. A hátoldalon már nagyobb az eltérés: SX10 IS hagyományos 4:3 képarányú, 2,5 hüvelykes, 230 ezer képpontos, kihajtható kijelzőt kapott, addig az SX1 IS egy szélesvásznú, 2,8 hüvelykes, azonos képpontszámú, szintén kihajtható változatot tart a hátoldalán.

Járjuk körbe

A két ultrazoom fényképező egyaránt 10 megapixeles felbontást és hússzoros optikai közelítést kínál, ami 28 milliméteres széleslátószögről nyit. Az eltérést nem itt kell keresnünk, hanem a képérzékelőben: míg az SX10 IS -- ahogy szinte az összes ma kapható kompakt -- CCD szenzorral dolgozik, addig az SX1 IS CMOS lapkát fog munkára. A tesztfotók vizsgálatakor, pár bekezdéssel lejjebb kiderül, hogy jelent-e előnyt, illetve hátrányt valamelyik változat.

A fényképezőket jó kézbe venni, az ember érzi, hogy tart valamit az ujjai között. A gépházon igen sok gomb és tekerő található, ezek közül talán csak a bekapcsoló gomb került rossz helyre, mert azt a gép biztonságos tartása közben elérni szinte lehetetlen. A módválasztó tárcsa könnyen jár és szerencsére biztosan kattan az üzemmódokba. Az új fényképezők továbbviszik az S-sorozat hagyományait, ezek közül az egyedi mozifelvétel gomb sem kivétel: az SX1 IS-ben és az SX10 IS-ben külön gombokkal indíthatjuk a klipek felvételét és külön gombbal exponálhatunk. E klipek mellé mindkét gép esetében sztereó hangfelvétel is jár.

Szintén canonos hagyomány az exponálógomb köré épített zoomkarika, mely igen könnyen kezelhető. Zoomolni véleményünk szerint ezzel a megoldással lehet egykezes kezelés közben a legbiztonságosabban, hiszen amíg a tartó kéz négy ujja rögzíti a gépet, csak az exponáló mutatóujjra van szükségünk a közelítéshez. Más gépek hátoldali zoomgombjainak működtetéséhez a hüvelykujj kell, melynek támasztó szerepe ekkor elvész, bizonytalanná téve a gép tartását. Az optika zoomgyűrűje talán a másik jó megoldás, ám az ilyen gépeknél a tekeréséhez a másik kezünkre is feltétlen szükségünk van.

Van hely, mégis bosszantó gombok, tekerők

A gépházakon a gombok jó helyen vannak, ám sok van belőlük kis helyen, így a fogás közben akaratlanul is megnyomhatunk közülük párat, jó ha ragaszkodunk a hüvelykujj számára kialakított mélyedéshez. A navigálógombok körül egy, az azokkal egy egységben lévő tárcsa is található, ez azonban igen szerencsétlenül üzemel, elhelyezése szerintünk súlyos ergonómiai hiba, mely talán azért jött létre, mert a gyártó mindenképp valami újat akart mutatni. Ez a tárcsa számos beállításnál aktív, ilyen például az ISO-érzékenység, vagy a zár- illetve a rekesz értékeinek beállítása.

Sajnos a tárcsa forgatása közben a navigálógombokat is megnyomhatjuk, így előfordulhat, hogy a záridő állítgatása közben egyik pillanatról a másikra már az érzékenységet állítjuk el. A másik boszantó tulajdonsága, hogy érzéketlen, pontosabban tartanunk kell magunkat a tekerés közben a legkisebb megengedett sebességhez, melynél ha lassabbak vagyunk, egyszerűen nem érzékeli a mozgást. Emellett rossz helyen is van, kényelmetlen a használata.

Azzal már nem is foglalkoztunk, hogy forgatás közben nem is kattan, (mint ahogy például a módválasztó tárcsa) sokkal jobb a tükörreflexes gépeken, illetve más kompaktokon található, különálló "katt-katt-katt" tárcsa. Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy miért hegyeztük ki magunkat erre a tárcsára annyira, de gondoljunk csak bele, hogy jön a tél és ember legyen a talpán, akinek a mínuszokhoz közel nem lesznek érzéketlenebbek az ujjai. Használni egy fényképezőgépet pedig nem csak kánikulában szeretnénk.

Vaku, kártya, áramellátás

Közös még a két gépben az áramellátás mikéntje is, mindkét fényképező ceruzaelemeket foglalkoztat, melyekből olcsón vihető magunkkal pótkészlet is. E négy darabból álló pakk igen sokáig, nagyjából 400 kép erejéig kitartott, bár úgy tűnt, hogy az SX1 IS némiképp takarékosabb volt. A fényképezők markolati oldalán SDHC kártyahely van, efelett pedig két, csatlakozókat rejtő ajtócska, melyek mögött az USB-kaput, a TV-kimenetet, valamint a töltőegység csatlakozóját találhatjuk. Az SX1 IS ezeket egy HDMI-kimenettel is megfejeli, amelyet az olcsóbb SX10 IS-en hiába keresünk, az nem kínálja az 1080p HD-felvételeket, nála a 640x480 képpontos átlagos felbontás a maximum.

Mindkét gép rendelkezik beépített villanóval, melyek hatásfoka több mint kielégítő. Ezek felett vakupapucs is található, melyek a gyártó rendszervakuit is fogadják. A beépített vakunak természetesen mindkét gép esetében van vörösszem-csökkentő üzemmódja is, melyet szoftveres vörösszem-eltávolító is kiegészít. A szoftveres lehetőségek között még árnyékkompenzációt és arcfelismerő (és követő) autofókusz-kiegészítést is találhatunk, utóbbi azt is lehetővé teszi, hogy időzített felvétel esetén akkor kattanjon el a kép, ha a csoportba a fotós (plusz egy arc) is csatlakozott. Az állványos használathoz fém állványmenet áll a rendelkezésünkre, mely sajnos nem az optika középpontjában, hanem attól körülbelül négy centiméternyire oldalra eltolva található.

CCD vagy CMOS

Az SX1 IS és az SX10 IS körülbelül olyan, mint egy Toro Rosso és egy Red Bull versenyautó, közel azonos karosszéria, eltérő motorokkal. Ha valaki arra várt, hogy kiderüljön, hogy az adott gyártó esetében az adott típusú kompaktfényképező mit tudna nyújtani, ha abban CCD helyett CMOS képézékelő szenzor lenne, most hátradőlhet, mert a Canon most megadta az összehasonlítás lehetőségét. Mondhatjuk, hogy csalódottak vagyunk, bár ezt egyáltalán nem a képminőségre értjük, hanem a két géppel készített képek egyezőségére. Talán a túlexponált képrészleteken lehet a kétféle képérzékelőt a legjobban elkülöníteni egymástól, ezeken a területeken másképp viselkednek a CMOS és a CCD változatok, de "sajnos" az S1 IS és az S10 IS képei között itt sincs lényegi különbség.

Canon PowerShot SX1 IS tesztképek

Katt a képre az eredetiért!

Canon PowerShot SX1 IS tesztképek

Magasabb, ISO 400-1600 érzékenységre kapcsolva az SX1 IS talán kevéssé zajos, de itt is minimális az eltérés, talán a CMOS érzékelő zaja egy kissé egyenetlenebb, itt több, nagyjából 10-15 képpontonként előforduló, erősen kiemelkedő fényességű képpontot fedezhetünk fel a CCD-nél tapasztalt homogénebb zajt alkotó képpontokhoz képest. A zajszint amúgy az SX1 IS esetében is csak egy erős kompaktgépé, a tükörreflexes világban legendásan alacsony zajú CMOS típusú szenzor a kompaktgépes, 1/2,3 hüvelykes fizikai méretben nem teljesít sokkal jobban, mint az általános CCD változat.

Mindazonáltal a két gép kifejezetten PowerShotos képeket készít, azok stílusa illik a gyártó által preferált, kissé túlszínezett világba. Ahogy azt már a gyártó kompaktjainál is megszokhattuk, nem a valóságot, hanem annak kissé meseszerűbbé alakított változatát láthatjuk viszont a fényképeken. Ez az esetek többségében nem feltétlenül rossz, nyaralni, telelni tökéletes, de riportergépnek a teszt két gépe épp emiatt nem biztos, hogy a legjobb választás. A DIGIC IV képfeldolgozó áramkör az eredetinél szebb színekre lett hangolva mindkét modell esetében.

Erős optika

Az optika mindkét esetben hatalmas zoomátfogást kínál, ám ennek megvan az ára. A nagylátószög környékén tetemes a hordótorzítás, mely a nagyítással egyenes arányban csökken, illetve szűnik meg teljesen a zoom 560 milliméteres végállapotában. Az optikák F2,8-F5,7 fényereje remek érték, színhibájuk minimális, utóbbi a lencsetagok közé épített UD- és aszférikus tagoknak is köszönhető. A gépekkel szűk mélységélesség is megvalósítható, a képsarkokban pedig szinte elhanyagolható az életlenedés. Az optikai rázkódásvédelem a korábbi Canon gépekénél is hatásosabban üzemel. Kimondhatjuk, hogy a jelenkor hússzoros optikái közül a Canoné az, amely irányt mutathat a többi gyártónak.

Az optika ráadásul a makroüzemmódban is szépen domborít, ebből kétféle is rendelkezésre áll. A normál makro széleslátószög- és teleállásban egyaránt használható, utóbbi esetben, tehát teljesen bezoomolt optika mellett akár egy méterről is fotózhatunk. A vakuteljesítményt azonban széleslátószög esetén célszerű csökkenteni, erre a gépek menüje lehetőséget is ad, mert a villanó alapesetben túl erős és rendre beégeti a képeket. A második makroüzemmód a szupermakro mód, ekkor a zoom és a vaku inaktív, azonban akár a frontlencséhez is érhet a fotózandó tárgy.

Talán a legfőbb eltérés

Érdekes és nem gyakran ismétlődő alkalom, hogy testvérmodellek esetében azt mondhatjuk, hogy a két gép felhasználási körülményei a szélsőségeket illetően jelentősen térnek el egymástól. A CMOS képérzékelő előnye leginkább a sebességben jelentkezik, mely a sorozatfelvételi üzemmódot, és a filmfelvételt egyaránt érinti. A szenzor kiolvasási sebessége nem csak a harminc képkockás 1920x1080 képpontos mozikban kiemelkedő, hanem a teljes, 10 megapixeles felbontás esetén elérhető négy kép/másodpercenkénti sorozatokban is, melyek hosszát tekintve csak a kártya kapacitása a határ, ha az bírja egyáltalán szusszal. Ez az érték a lassabb S10 IS esetében "mindössze" 1,4 kép másodpercenként. Jelentős az eltérés, főleg, ha tudjuk, hogy mindkét gépben azonos a DIGIC IV képfeldolgozó áramkör.

Az SX1 IS a gyors üzemre termett, azonban van olyan fotós körülmény, ahol jelentősen alulmarad az SX10 IS-hez képest. Az SX1 IS leghoszabb zárideje mindössze 1 másodperc, míg az SX10 IS akár 15 másodpercig is szabadon tarthatja a fény útját a szenzor előtt. Éjszakai felvételek készítéséhez ezért kétséget kizáróan az utóbbi gép az alkalmasabb, az SX1 IS esetében az éjszakai városképek sok esetben még a legtágabb rekeszállásban is túl sötétek maradnak, ha ezek készítésekor a legalacsonyabb érzékenységet választjuk ki.

Canon PowerShot SX10 IS tesztképek

Katt a képre az eredetiért!

Canon PowerShot SX10 IS tesztképek

Értékelés

A két fényképező között jelentős az árkülönbség. A drágább gépet a szinte teljes mértékben azonos képminőség miatt csak akkor éri meg megvásárolni, ha a HD-videózás és a gyors sorozatfelvételi képességek fontosak. Az SX1 IS és az SX10 IS egyaránt kapható a nagyobb fotós szakboltokban, közülük az első a boltok árképzésétől függően 130-135 ezer forint környékén, utóbbi azonban már jóval olcsóbban, 85-88 ezer forintért hazavihető.

Fontos lehet a komfortérzet kérdésében megemlíteni, hogy a két fényképező közül a hátoldali kijelőn a drágább ad szebb képet, az olcsóbb viszont a panel gyengébb dinamikáját az elektronikus keresőjében kétszer annyi képponttal ellensúlyozza. Az SX10 IS-t megvásárlók sokáig boldogok lehetnek a géppel, azonban az SX1 IS tulajdonosok, -- ha nem HD-videóznak rendszeresen -- leginkább a jó optikával nyugtathatják magukat, ha azt a kérdést intézik hozzájuk, hogy ennyiért miért nem egy tükörreflexesre, vagy a szintén nagy fizikai mérettel rendelkező, zajszegény képérzékelővel ellátott Panasonic DMC G1 mikronégyharmados kitjére esett a választásuk.