Nem spórol a magyar az elektronikus fizetéssel
A pénzügyi válság közepette aktuális kérdéseket feszegetett a mai napon a Budapesten tartott III. E-Money Symposium, ahol több ízben fény derült arra, hogy hiába az újabbnál újabb technológiák, a hazai lakosság nem túlzottan nyitott az elektronikus fizetési megoldásokra. Az elmúlt egy év pedig mintha meg sem történt volna, szinte minden korábbi növekedés stagnálássá redukálódott.
Megállt az idő
"Az előadásomban nem lesz meglepetés, nem lesz dráma" -- kezdte felvezetőjét Hahn Endre a Medián vezérigazgatója, majd azzal a megállapítással folytatta, hogy 2007-ről 2008-ra az elektronikus fizetéssel kapcsolatban szinte semmi nem változott érdemben. Ez érvényes általában az IT szektor viselkedésére, az elterjedtségi mutatókra, az elérhető termékekre, szolgáltatásokra és a lakosság, illetve kereskedők attitűdjére is.
A Medián a napokban készítette el 1200 fős reprezentatív mintán alapuló, személyes interjús kutatását, mely idén harmadik éve vizsgálja a felnőtt lakosság viszonyát a banki és internetes szolgáltatásokhoz. Az alapvető mutatókból is ugyanaz látszik, mint később a részletes kérdésekből: 2006-2007 között egy markáns ugrás figyelhető meg, míg a mostani évre ez nem alakult trenddé, hanem nagyon gyorsan ellaposodott a fejlődés. Ma Magyarországon annak ellenére, hogy a penetráció már jó ideje 100 százalék felett van, a lakosság 79 százaléka használ mobiltelefont (2006: 71 százalék, 2007: 77 százalék), 63 százaléka rendelkezik bankkártyával (2006: 55 százalék, 2007: 62 százalék) és 41 százaléka fér hozzá a felnőtteknek az internethez (2006: 25 százalék, 2007: 39 százalék).
Kényszerkártyások
A fejlődés idén annyira elhanyagolható volt, hogy talán felesleges is megszerezni az idei adatokat. A válaszok 1-2 százalékban térnek el a tavalyiaktól: a bankkártyahasználat esetén érthető, hiszen korábban az emberek 96, most 97 százaléka vesz ki készpénzt kártyájáról, ezt már nem lehetne hova növelni. POS-terminálnál való fizetésre viszont az idei eredmények alapján is csupán 66 százaléknyian használnak kártyát, ami a tavalyi 63 százalékhoz képest minimális elmozdulás. Hahn szerint a bankkártyahasználattal kapcsolatos attitűd azért sem változik érdemben, mert nagyon sokan "kényszerű kártyahasználók", mivel a fizetésüket számlára kapják, majd egy összegben leveszik azt.
A válaszadók mindössze 35 százaléka mondhatta el magáról, hogy bankkártyát is használ, illetve internetet is (tehát a felnőtt lakosság 6 százaléka internetezik, de nincs bankkártyája). Hiába az egyharmadnyi arány, ha az eszközök használata iránti attitűd viszont megdöbbentő. Mindössze százból öt ember adná meg internetes foglaláskor a kártyaszámát (nem vásárlás), 11 talán és 84 biztosan nem. Ha csak az internethasználók véleményét nézzük, akkor ott sem jobb a helyzet, hisz mindössze 11 százalék válaszolt igennel és 22 talánnal. A válaszadókat arról is kérdezték, hogy mitől függ, hogy megadják-e bankkártya adataikat: sorrendben a legfontosabb indokok a biztonság, hogy mennyire fontos az adott tranzakció, illetve mennyi pénz van azon a kártyán, amit használna.
Erős az elutasítás
A statisztikák a korábbi évekhez hasonlóan arról is bizonyságot tesznek, hogy Magyarországon egyelőre erős az ellenállás az online és a mobiltelefonos banki szolgáltatásokkal szemben is. A válaszadók alig 3 százaléka használ ki többféle lehetőséget ezen a területen, míg 18 százalék számlafigyelésre tartja a mobilbankot, közel 80 százalék viszont teljesen kimarad. Akik viszont használják, azok elsősorban azt tartják kívánatosnak, hogy a használat legyen kényelmes, a tranzakciók legyenek biztonságosak, illetve legyen teljesen egyszerű a kezelés.
A Medián felméréséből kiderülnek még olyan érdekességek is, mint hogy az emberek 63 százaléka inkább áll sorba, minthogy fizetnie kelljen a kényelmesebb internetbankért vagy mobilos tranzakcióért. Az emberek 1/25-öd része fizetett már ki számlát elektronikus úton, 30 százalék már hallott róla, viszont a maradék majd kétharmad nem is hallott róla, de nem is akar ilyeneket igénybe venni. Természetesen az iskolázottságtól, lakóhelytől és életkortól függ leginkább a válasz, de még a diplomások között is csupán 18 százalék él a modern megoldásokkal.