Az optikai hozzáférések tovább mélyíthetik a digitális szakadékot
Minden egyes brit otthon optikai kapcsolattal történő ellátása közel 29 milliárd fontot megfelelő összeget emésztene el, derül ki egy friss tanulmányból, mely a következő generációs szélessávú infrastruktúra megvalósíthatóságát vizsgálja. A hatalmas költségvonzat dilemmája leginkább az alacsony népsűrűségű területekkel kapcsolatos, ugyanakkor nagyvárosi környezetben is kérdéseket vet fel.
Halmozódó hátrányok
Hogy a mintegy 25 millió brit háztartás mindegyikébe közvetlen, pont-pont összeköttetésű optikai hozzáférés kerüljön (fiber/fibre-to-the-home, FTTH), mintegy 28,8 milliárd angol font, vagyis jelenlegi középárfolyamon körülbelül 8600 milliárd forintnak megfelelő befektetés volna szükséges, becsli a brit kormányzat egy érdekképviseleti és szaktanácsadó testülete, Broadband Stakeholder Group (BSG). Ez azt jelenit, hogy átlagosan egy háztartás bekötése az akár 1 gigabit/s átviteli sebességet kínáló optikai hozzáféréssel 350 ezer forintnak megfelelő beruházást igényelne -- ez az összeg természetesen nagyban a háztartás földrajzik elhelyezkedésétől is függ, vidéken a városi költségek többszörösével lehet számolni, jegyzi meg a riport.
A legolcsóbb megoldás a BSG szerint 5,1 milliárd fontba, vagyis háztartásonként 61 ezer forintba kerülne. Ekkor az optikai vonalak utcaszintű szekrényekbe csatlakoznának, ahonnan továbbra is rézvezeték továbbítaná a jelet a lakásokba. Ezzel az elérhető sebesség 30-100 megabit/s közé esne, becsli a BSG, így is legalább ötszörösen meghaladva a jelenlegi átlagos DSL-sebességeket. A következő lépcsőfok, mikor pont-multipont összeköttetéssel több lakás osztozik egy nagyjából 2,5 gigabit/s kapacitású vonalon, ez azonban lényegében ötször ennyit, 25,5 milliárd fontot, háztartásonként 305 ezer forintot igényelne a BSG szerint.
A brit tanulmány arra keresi a választ, hogyan lehet az úgynevezett következő generációs szélessávú hozzáféréseket gazdaságosan megvalósítani. A jelentés legnagyobb aggálya, hogy hatalmas költségbeli eltérések mutatkoznak a háztartások közt a településtípusok alapján, még a legolcsóbb optikai architektúra esetében is. A BSG becslése alapján a háztartások 58 százalékának utcaszintű optikai bekötése, mikor optikai kapcsolat csak a szolgáltató gerinchálózata felé él, a lakásokba már hagyományos rézkábel szállítja az adatokat, 1,9 milliárd fontba kerülne, vagyis lakásonként alig 40 ezer forintba. Ezzel szemben az utolsó 16 százaléké nagyjából ugyanennyibe, 1,8 milliárd fontba, vagyis egyenként közel 140 ezer forintba. Ez az arány a valóságban valószínűleg tovább romlik, többek közt az alacsonyabb vidéki penetráció miatt is.
Ebből egyértelműen kiviláglik, hogy az erőteljes fizetőképes kereslettel rendelkező nagyvárosokban a pont-multipont, de akár a több száz megabites pont-pont hozzáférések is gazdaságosan megvalósíthatóak lesznek, míg elképzelhető, hogy a vidéki településeken még a legolcsóbb, optika-réz megoldás sem bizonyul sok esetben üzletileg életképesnek, így tovább nyílik a szakadék az urbanizált agglomerációk és vidéki területek között -- jelenleg átlagosan másfél-kétszer gyorsabbak a nagyvárosi DSL-előfizetések, mint a vidékiek, ezen az "optikai szakadék" egy nagyságrenddel ronthat. A helyzet különösen úgy tűnhet aggasztónak, hogy ez a legkisebb beruházásigényű infrastruktúra is nagyobb befektetéseket követelne meg, mint amennyit eddig a szolgáltatók fejlesztésekbe öltek.
Megkezdődött
A British Telecom mintegy 1,5 milliárd fontos beruházással 9 millió háztartásba igyekszik optikai-réz hátterű VDSL-hozzáférést biztosítani, míg a Deutsche Telekom 3 milliárd eurót öl az évek folyamán németországi VDSL-hálózatának kiépítésébe, mely 50 agglomerációt céloz meg. Finnországban, Franciaországban, Dél-Koreában és Svédországban 100 megabites hozzáférések is rendelhetőek, míg Japánban 1 gigabites csomag is megtalálható már. A felkelő nap országában több mint 10 millió háztartás optikai hozzáférésen csatlakozik a világhálóra, amivel magasan világvezető, Dél-Koreában pedig tipikusan az egyes épületeket szolgálják ki száloptikával, majd azt LAN-on keresztül osztják tovább a lakásokba. Az optikai kapcsolatok terjedésével, melyek penetrációja ezekben az országokban 15-20 százalék közötti, a DSL-előfizetések száma csökkenőben van.
A Magyar Telekom többszöri halasztást követően az egész október nyolcadikán élesben is üzembe állítja az akár 25 megabit/másodperces letöltési sebességű internetet, valamint az IPTV-platformon HD-adásokat nyújtó VDSL-hálózatot. A telekommunikációs nagyvállalat az országban először épít ki ilyen, a már meglévő infrastruktúra továbbfejlesztéseként létrejött adatátviteli közeget, mely a vállalat ígérete szerint már az indulás hónapjában 100 ezer magyarországi háztartás számára elérhetővé válik.
Az OECD egy friss tanulmányából kiderül, hogy az iparosodott, vagy inkább már poszt-indusztriális fejlett országok között a legfőbb különbség mára nem a szélessávú penetrációban keresendő, hanem az elérhető sávszélességekben, valamint az országokon belül is hasonló a helyzet a város-vidék viszonylatában. Az OECD országok szélessávú kapcsolatainak átlagos sávszélessége közel 9 megabit/s volt tavaly, ehhez képest az optikai kapcsolatokkal támogatott hozzáférések tavaly átlagosan nagyjából 80 megabites letöltési sebesség mellé 60 megabites feltöltési sebességet kínáltak. Mindezt tetézi, hogy az optikai előfizetések 95 százalékánál nincs adatforgalmi korlát, míg a kábeles csomagok közel felénél, a DSL esetében pedig harmadánál él ilyen limit -- átlagosan 15-30 gigabájt.