Városban is helytálltak a robotautók
Az idén november 3-án megrendezett DARPA vezető nélküli, robotirányítású autók versenyét a Carnegie Mellon egyetem terepjárója nyerte. A Boss névre keresztelt Chevrolet Tahoe lassan ugyan, de biztosan nyerte a városi környezetben lefolytatott, gépeket izzasztó próbát. A második célbaérő, az egymillió dollár jutalmat bezsebelő Stanford után harmadikként a Virginia Műszaki Egyetem csapata ért célba, az ő markukat 500 ezer dollár ütötte.
Robotautók a városban
A DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency), az amerikai védelmi minisztérium kutatás-fejlesztési részlege által kiírt verseny először zajlott városi környezetben. A 2005-ös futam a Mojave sivatagban lepte be 130 mérföld hosszan porral és homokkal az irányító- és navigálórendszereket, akkor egy európai autógyártó termékével, egy Volkswagen Touareggel nyert az idei verseny második helyezettje.
A győztes: Boss Chevrolet Tahoe
Az idei futamot tizenegy autó kezdte, közülük hatan értek célba, amely előrelépés a 2004-es versenyhez képest, akkor egyetlen célbaérő sem akadt (illetve mind elakadt) a tizenöt indulóból. A Carnegie Mellon Boss nevű terepjárója az 55 mérföldes (88 km) távot 14 mérföld/órás (22 km/h) átlagsebességgel teljesítette, ezt a második helyezett 13 mérföld/órával és a győzteshez képest 20 perces késéssel teljesítette, amely után a harmadik helyezettnek további 20 percre volt szüksége a célbaéréshez.
A DARPA a hivatalos eredményhirdetésekor Anthony J. Tether (aki 2001 június 18-ától igazgatja a DARPA-t) kitért arra, hogy a robotizált Boss terepjáró stabilan és biztonságosan teljesítette a távot, pontosan navigált, ráadásul a Kaliforniában érvényben lévő közlekedési szabályoknak is maradéktalanul eleget tett. Tether megjegyezte, hogy az automata rendszerek meglepően sok esetben döntöttek jól az adott forgalmi helyzetekben. A versenyt nem közúton folytatták le, hanem hivatásos autóvezetők bevonásával egy speciálisan e verseny céljaira kialakított pályán, amelyen szinte minden városi forgalmi helyzetet könnyűszerrel lehetett modellezni.
A Stanford Egyetem csapata idén is Volkswagent választott: A Junior a kvalifikáción veszi az akadályokat
Kétezer mérföldes próbaút
A győztes Chevrolet Tahoe terepjáróból kettő is készült. Mindkettőjük közel kétezer mérföldet tett meg önirányítva a próbautak alatt a fejlesztések és az automata rendszerek szigorú tesztelése során Pittsburgh robotváros néven ismertté vált részén. A Boss nagy előnye a Tartan Racing csapat által fejlesztett, több, mint 300 ezer kódsort tartalmazó, TROCS névre keresztelt szoftveres irányítórendszer, amely animációkkal képes rögzíteni minden egyes próbautat, amelyet azután elemezni jóval egyszerűbben lehetett, mint a száraz számokat, amelyek eddig csak grafikonokba rendezve voltak könnyebben láthatók.
A TROCS lehetővé tette a próbafutás értékelőinek, hogy megértsék, a Boss miért reagált a környezetére úgy, ahogy, ezáltal könnyebben lehetett finomítani a részleteken, miközben olyan hibákra is fény derülhetett, amelyek felett jó eséllyel siklott volna el az összes, csak a száraz adatokat fürkésző tekintet. Természetesen a fejlesztők a Carnegie Mellon robotépítő tapasztalataiból is gazdagon építkezhettek, hiszen az egyetem egyik a világ legnagyobb robotikával foglalkozó kutató és oktató intézményei közül
A Carnegie Mellon Tartan Racing csapatának vezetője, William "Red" Whittaker is szót kapott a díjátadón: "A robotok néha megdöbbentik a világot, sok embert inspirálva, miközben megváltoztatják az általuk elérhető dolgokba vetett hitet". Hozzátette, hogy az elért eredmények miatt a dolgok soha nem lesznek olyanok, mint azelőtt és ez csodálatra méltó a robottechnikában.
A Team Annieway is Volkswagennel szállt harcba: a csomagtartóba már egy hitelkártya sem fér
Ember nélkül a harcmezőn
Az amerikai védelmi minisztérium azért folytat erőteljes kutatásokat a robotika és a mesterséges intelligencia irányába, mert az Egyesült Államok feltett célja, hogy 2015-re a katonai járműveinek 30 százaléka már sofőr vagy pilóta nélkül működjön annak érdekében, hogy egy esetleges háború a lehető legkevesebb emberéletet követeljen -- legalábbis amerikai oldalon. "Elnéztem, ahogy ezek a dolgok közlekednek és elfelejtettem, hogy nem ül bennük senki" -- mondta Tether. "Az önirányító, helyváltoztatásra alkalmas berendezések emberéleteket menthetnek a harcmezőn, hiszen az ellátókonvojok és ehhez hasonlatos, veszélyes helyzetekben üzemelő járművek célba juttatásához nem lesz szükség az emberi, katonai jelenlétre."