Tükörreflexes fényképezőgép: tényleg mindenkinek ez kell?
A digitális tükörreflexes fényképezőgépek jelentős résztvevők a digitális képalkotás piacán. Az elmúlt években áruk egyre alacsonyabb lett: ma akár százezer forintért is hozzájuthatunk egy olyan masinához, amelynek szerényebb képességű őséért pár éve még hatszor annyit kellett fizetni. Írásunkban a tükörreflexes gépek működését taglaljuk, kitérve a hasznos tartozékokra, illetve arra, hogy kinek lehet ilyen gépre szüksége annak tudatában, hogy sok esetben egy kompaktgép kényelmesebben használható, jelentéktelen képminőségbeli hátrány mellett.
Mit jelent az, hogy DSLR?
A DSLR (Digital Single Lens Reflex) olyan fényképezőgép, amelynek optikája mögött egy tükör található, melyről a fény egyenesen a keresőbe jut, elősegítendő a kép megkomponálását. Abban az esetben, ha az exponálógombot megnyomjuk, a tükör felcsapódik (ezalatt nem látunk semmit a keresőben) és átengedi az optika által rajzolt képet a képérzékelő szenzornak, amely rögzíti azt és továbbítja a képfeldolgozó áramkörök felé. A DSLR fényképezőgép két fő részből áll: a vázból és az optikából. Ez a két rész egymástól majdnem minden esetben különválasztható, így az adott gépvázra számos, egymástól különböző optikát is illeszthetünk. Attól függően, hogy mit szeretnénk fotózni, választhatunk nagy zoomátfogással rendelkező lencsét éppúgy, mint a portrék készítésére alkalmasat, vagy akár széleslátószögűt, mely egyaránt lehet közelítésre képes, vagy fix gyújtótávolsággal rendelkező.
A Canon 350D röntgenképe
Cserélhető objektíves digitális tükörreflexes fényképezőgépekre gondolnak a legtöbben amikor a DSLR szót hallják. A ma kapható tükrös gépek majdnem mindegyike ilyen, legyen az a széles körben elérhető olcsóbb, vagy a profiknak szánt drágább modell. Létezik fix optikával szerelt SLR gép is, amelynek optikáját a gépvázzal egyetlen egységbe szervezve alkották tervezői. Ezeknél a gépeknél a fényt félig áteresztő prizma van ami rögzített és nem csapódik fel. A DSLR-Like (DSLR-hez hasonlatos) szavakkal illetett fényképezőgépek nem tükörreflexes fényképezőgépek, hanem csak felépítésben ahhoz hasonlatos kompaktok, általában kisméretű képérzékelőkkel.
Fixen épített tükörrel szerelt Olympus E20
Különbség a DSLR és a komoly kompaktok között
A DSLR gépek, hála a cserélhető optikás felépítésüknek, sokoldalúbbak, mint a fixlencsés fényképezőgépek. Igaz, minden egyes gyártó vázának saját rendszercsatlakozója, bajonettje van, így monjuk egy Nikon optikát nem tehetünk egy Canon gépre. Ez nem jelenti azt, hogy Canonra csak Canon optika illik, mert számos optikagyártó, köztük a Sigma, vagy a Tamron is kínál majdnem mindegyik rendszerhez megoldásokat. További előny a kis mélységélesség beállításának lehetősége, amely a nagy szenzorméretnek köszönhető. Egy kompaktgép esetében a körömnyi érzékelő miatt nagyobb a mélységélesség és ez komoly gondot jelenthet például egy porté készítése közben. A DSLR gépek általában gyorsabb autofókusz rendszerrel, rövidebb expozíció késleltetéssel, és sorozatfelvétel esetén nagyobb köztes tárolóval (a sorozat több képből állhat, míg megszakad az, az adatok kártyára mentésének idejére) rendelkeznek. Hátrányként a magasabb árról, és a tükörreflexes felépítésből adódó nagyobb fizikai méretről tehetünk említést.
Képérzékelők
A CCD (charged-coupled device) tradicionálisan a legelterjedtebb szenzortípus, nagy dinamikatartomány, jó kontrasztátfogás jellemzi a nagy fogyasztás és a zajérzékenység mellett. Ilyen érzékelőt épít a gépeibe a Nikon, az Olympus, a Pentax, vagy a Sony. A másik típus a Canon saját fejlesztésű CMOS (complementary metal-oxide semiconductor) lapkája, amelyek előállítása olcsóbb, tizedannyit fogyaszt mint egy CCD és segítségével zajszegényebb képeket kapunk. Létezik még egy kevésbé elterjedt érzékelőtípus is, amelynek három alapszíne fizikailag egymás alatt kapott helyet, három rétegbe rendezve. A Foveon lapka a nem túlságosan elterjedt, egyelőre csak a Sigma tükörreflexes gépeiben található meg.
Külsőre nemigen fedezhető különbség a háttérben lévő Canon CMOS és az előtérben látható Nikon CCD képérzékelők között
Az Olympus és a Panasonic gépeiben fellelhető négyharmados rendszer érzékelőjének mérete 13,5x18 milliméter, a képarány 4:3. A 3:2 képarányú APS méretű érzékelő a legelterjedtebb, a Canon, a Nikon, a Pentax, valamint a Sony is ilyet épít gépeibe. Mérete kismértékben változhat: 14x21 millimétertől a 16x24-ig, illetve extrém esetben 28,7x19,1 milliméterig is terjedhet (APS-H). A drága profi gépek esetében még ezeknél is nagyobb érzékelővel találkozhatunk, melynek mérete megegyezik a kisfilmes 35 milliméteres képkocka dimenzióival, ami számokban 24x36 milliméter. Ilyen érzékelő került a Canon EOS-1Ds Mark II, vagy a Canon EOS 5D gépekbe. A kompaktgépek körömnyi érzékelői azonos pixelszám mellett zajosabb képeket produkálnak, mivel a kisebb képérzékelőterületre zsúfolt képpontok méretüknél fogva kevésbé fényérzékenyek.
Egy adott gépvázra a gyártó optikáit a képérzékelő méretétől függetlenül illeszthetjük. Azonban az optika kisfilmes rendszerre átszámított gyújtótávolsága csak abban az esetben valós, ha amögött 35 milliméteres kisfilmes képkocka méretű szenzor van. A kisebb szenzor az adott optika képének csak a középső területét fogja át, ahol ennek a területnek a mérete az adott szenzor méretétől függ. Ennek hatására vesztünk a széleslátószögből, vagy épp a nagyítás lesz erősebb. Példaként egy Canon EOS 400D vázra szerelt fix 50 milliméteres portréoptika a gép kisfilmes képkockánál kisebb CMOS szenzora miatt épp 80 milliméteres gyújtótávolságot ad. Ebben az esetben a szorzószám 1,6. Hátrányként róható fel, hogy igen nehéz nagylátószögű optikát találnunk, hiszen egy 10 milliméteres optika is már 16 milliméteres gyújtótávolságot ad ezen a gépvázon.
Képmegmentő rázkódásvédelem
Manapság igen elterjedtek a kompaktgépek optikai rázkódásvédelemmel ellátott változatai. Ez a lehetőség hosszabb záridő mellett is biztosítja, hogy elmosódásmentes, éles képet készítsünk, aminek hatására rosszabb fényviszonyok mellett, vagy akár az ISO-érzékenység csökkentésével is adódik lehetőségünk értékelhető fotók készítésére. Az optikai képstabilizátor működés közben a lencsetagok egyikét képes a rázkódás irányával ellentétes irányba mozgatni, annak érdekében, hogy a képérzékelőre kerülő téma egy helyben maradjon. Sajnálatos módon épp ezért ez a lehetőség nem a gépvázhoz, hanem az optikához kapcsolódik, ami azt jelenti, hogy az objektívnek kell ezt tartalmaznia, ami több darabos készletnél már igen költséges is lehet. A Pentax, vagy a Konica-Minolta utód Sony rázkódásvédelme olcsóbb megoldás, igaz a gépváz drágább ettől, hiszen a rázkódás irányával ellentétesen itt nem a lencsetagok mozdulnak el, hanem a képérzékelő maga, így bármilyen optika használata esetén elérhető ez a funkció.
A Nikon nagy zoomátfogású kompaktjaiban fellelhető lencsetag-mozgatáson alapuló VR rázkódásvédelem
Képfájlok típusai
A nem hobbicélra, hanem munkára használt képfájlok esetében hatalmas előny, ha azok "partnerek" a képi utómunkálatokban. A legelterjedtebb veszteséges tömörítési eljárást alkalmazó JPEG fájlformátum nem ad nagy szabadságot ilyen téren, bár nem elhanyagolható, hogy a mérete a tömörítésnek köszönhetően igen kicsi, így egy adott kapacitású memóriakártyára igen sokat fotózhatunk, igaz az erre érzékeny képrészleteken a tömörítésből adódó hibákat is észrevehetjük. A TIFF formátum ezzel szemben nem tömörített, a kép a gép elektronikája által eszközölt korrekciók után tömörítetlenül kerül fel a kártyára. A stúdiófotósok által leginkább használható fájlformátum azonban nem a TIFF, hanem a RAW. Esetében a képérzékelő által vett képinformáció csak minimálisan módosul a fényképezőgép elektronikája által, szinte nyersen kerül tárolásra. Egy sokoldalú RAW-szerkesztő programmal (minden tükörreflexes géphez mellékelik) a fehéregyensúly változtatásán kívül még az expozíciós értékekre is lehet ráhatásunk.
Kiegészítők
Bár a profiosztály gépein kívül minden DSLR rendelkezik beépített villanóval, egy külső nagyteljesítményű vaku beszerzése sok esetben megéri a többletköltséget. Ezeket az egységeket többféleképp is lehet használni, így nem csak célzottan a témára irányítva, hanem akár derítésre is, hiszen a fény irányát a komolyabb darabok esetében változtathatjuk. Természetesen emellé a nagyobb hatósugár is társul, mert sokkal erősebben, távolabbra villantanak a beépítetthez képest. A pótakkuk beszerzése szintén ajánlott, bár a DSLR gépek általában nagykapacitású akkumulátorral rendelkeznek, ahol nem ritka 5-600 kép készítésének lehetősége egy feltöltéssel. Ennek ellenére ajánlott egy további áramforrás, hiszen ahogy az lenni szokott, egy akkumulátor rendszerint akkor adja meg magát, amikor azt a legkevésbé szeretnénk. A pótakkut ötvözhetjük a portrémarkolattal is, amelynek házában két akkumulátor is helyet kaphat, duplázva ezzel "hatótávot". Ezen kívül előnye a második exponálógomb, amelyet kényelmesen használhatunk álló tájolású képek készítésekor. Stúdióhasználat esetén az akkuk helyett inkább a hálózati tápegység beszerzése ajánlott, mert használatakor nem kell tartanunk annak lemerülésétől és a gépet az energiaforrással összekötő vezeték sem különösen zavaró.
Canon gépekhez illeszthető Speedlite 430 EX vakuegység
A különböző szűrők igen nagy hatásfokkal javíthatnak a képeken. Áruk kedvező ahhoz képest, amit nyújtana, például már egy olcsó UV-szűrő is kiszűri a szem által nem érzékelhető, ám a képre kedvezőtlen hatással lévő fénysugarakat. Bár a szem által érzékelhető tartomány ellenkező oldalához tartozik a példa, de mégis jól szemléltet: egy távirányító által kibocsájtott fénysugár a szemünk számára láthatatlan, de meglepődve tapasztalhatjuk, hogy ettől a képen még világíthat annak fénydiódája. Egy polárszűrő a fényvisszaverődésekre lehet hatással, segítségével elérhető, hogy egy autó beltere látszódjon a képen, az ablakában tükröződő külvilág helyett.
Kinek kell?
Természetesen jónak értékelhető egy alapszett (egy kedvező árú digitális tükörreflexes gépváz és a hozzá készletben adott olcsó optika) által készült kép is, de ezen a minőségen egy komolyabb optika, vagy egy külső vaku sokat emelhet. Emellé az optikák cseréjekor a képérzékelőre kerülő por is beárnyékolhatja a felhőtlen szórakozást, bár a mai DSLR gépek egy bizonyos hányada már rendelkezik pormentesítővel, ami a szenzorra került porszemeket rázza le működése közben. Mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy nem jobb választás-e egy olcsó alapoptikával szerelt DSLR gépnél komolyabb képességekkel rendelkező kompaktgép vásárlása. Példaként itt az egyszerűbben használható, kisebb fizikai méretekkel rendelkező 7 megapixeles, CCD mozgatáson alapuló rázkódásvédelemmel is ellátott százezer forintért megkapható Olympus SP550 említhetünk, amelynek 18-szoros zoomátfogása a DSLR gép esetében csak két külön optikával megvalósítható. Ráadásul a lencsék minősége is jóval túlmutat például a Canon EOS 400D készletben árult kitoptikáján.
7 megapixel és 18-szoros optikai közelítés az Olympus SP550-től
Emellett a zárt felépítésből adódóan csak gyártási hiba, vagy extrém poros környezetben történő huzamosabb használat eredményeként kerülhet homokszem a gépezetbe. Akik komolyan gondolják a fotózást, illetve szabadidejük nagy részében, kirándulás, nyaralás alkalmával valóban a nyakukban hordják a fényképezőgépüket, továbbra is álljanak a tükrösök mellett, de készüljenek fel a többletkiadásra, mely terhet a külön megvásárolható optikák, illetve kiegészítők jelentik a közös jövőben.
Véleménye van?